Meglehetősen kevés szó esett még felénk az ausztrál épített vasakról, pedig a távoli kontinensnek ugyanúgy megvan e téren a kultúrája, sőt még saját legendás veteránjai is, mint az Egyesült Államoknak.

Hazai vonatkozású autómárkák terén a pálmát a General Motors kinti leányvállalata, a Holden viszi, típusai közül pedig a vérbeli izomautókat idéző formával rendelkező, Monaro sorozat 1968-1977 között gyártott példányai számítanak közkedvelt alapnak.

Cikkünk főszereplője a második generációs Monaro HQ GTS kiadások közül való. 1972-ben látta meg a napvilágot, gyárilag már az 5.7 literes, V8-as Chevrolet Small-Blockkal, valamint háromsebességes automata váltóval szerelve.

Bármilyen meglepő, tulajdonosa egy idősebb hölgy, név szerint Karen Keves, aki 19 éves korában, akkor még új állapotában is birtokolt egy HQ Monaro-t. Bár azóta eljárt felette az idő, és a család gyarapodásával meg kellett válnia kedvencétől, az autó iránti rajongása sohasem múlt el.

Mindezt tovább erősítette, hogy férje is az autóépítő szakmában utazik, és bár évtizedek röppentek el, Karen álma végül valóra vált: újra birtokolhatott egy példányt fiatalkora kedvencéből!

Egy 50 éves autó persze már nem teljesíthetett eredeti állapotában, azonban nem is ez volt vele a terv: a gép közös családi projektként újult meg és épült át kompletten, egy, a régi időket idéző patinás, de mégis modern vágású erőgéppé. A Marilyn nevet a híres színésznő után kapta: "Marillyn Monroe egy igazi nő volt, akinek minden idoma a helyén volt - nagyon szexis és egyedi személyiség volt" - indokolta Karen.

Mindezt a hangulatot pedig igazán szépen sikerült átültetni az autóra is. A munka természetesen az alapos, mindenre kiterjedő restaurációval kezdődött, majd a totálisan kibelezett kasznin következhetett az egyedi módosítások elvégzése.

A legizgalmasabb mutatvány mindenképpen a motorháztető alatt történt. A Monaro a Chevy modern, 6.2 literes, LS3-as V8-as blokkját kapta, melynek díszét - az egyedi karburátorokkal szerelt szívócsonkot - a Prollo Performance készítette. A motor a Howards vezérműtengelyét kapta, a gázok elvezetéséről pedig Di Filippo leömlők, valamint 80 mm-es rozsdamentes dupla kipufogórendszer gondoskodik, Magnaflow dobokkal befejezve. A motorteret amennyire csak lehet, letisztították, az optikára pedig fényezett takaróelemek, valamint krómozott alkatrészek teszik fel a koronát.

Az erőátvitelről a Tremec hatsebességes váltója, valamint a Winters diffije gondoskodik. A menetmagasság a Shockwave airride rendszere segítségével kontrollálható, a könnyebb kanyarodást a Flaming River szervója, a megállást pedig a Wilwood 14 és 13 colos tárcsái segítik, elől hat-, hátul négydugattyús nyergekkel szerelve.

Egyedi gyártású mestermunka a felnigarnitúra is. Az elől 20, hátul 22 colos GTS replika show-kerekeken 225/35/20 és 265/30/22-es Nexen abroncsok feszülnek.

A kasznit szintén a teljes letisztultság jegyében alakították át. Minden felesleges sallang eltávolításra került - beleértve a kilincseket, emblémákat, indexeket, az ablakkeretek krómcsíkjait, de még az első sárvédők kopoltyúit is. A lökhárítókat egybedolgozták az orr- illetve farrésszel (előbbit 55 mm-el meg is toldották), a motorháztetőt cserélték, a küszöböket lejjebb húzták, a kipufogóvégeket pedig ezek hátsó végére pozicionálták. A kész mű a House of Kolor matt Orion Silver, valamint Nova Orange fényezését kapta, kiegészítők terén pedig a Chevrolet Camaro fényszórói, valamint V-alakban hajlított egyedi hűtőrács került felszerelésre.

A mutatós külső mellett az utastér már szinte megszólal: gyönyörű, mindenre kiterjedő narancsvörös-szürke bőrözés veszi körbe az újjávarázsolt műszerfalat, mely egyedi konzolt és órákat, valamint hangszóróborításokat tartalmaz.

A krómban csillogó Marilyn felirat a hátsó ülések közt, és a motortérben is megtalálható, mely igazán jó választásnak bizonyult ehhez a kifinomult koncepcióhoz. A név további érdekessége egyébként, hogy a Holdennek gyárilag is létezett egy "Marilyn" elnevezésű kiadása 2004-ben, mely az akkori - harmadik generációs - Monaro kabrió verziójának kódneve volt. Végül sosem került sorozatgyártásba, így - ehhez az építéshez hasonlóan - szintén egyedi típusnak maradt meg.

A "családilag" megálmodott Monaro HQ megvalósítása pontosan 3,5 évig tartott. A nagyközönség előtt a tavalyi MotorEx kiállításon debütált Sydney-ben, ahol a Meguiar's szépségversenyén, Superstars kategóriában rögtön két bajnoki címet is magáénak tudhatott!

Videó és képek: FreeStyleRides.com