Egy patika módon restaurált amerikai veterán mindig szemet gyönyörködtető látvány, az igazi nyálcsorgatnivalót viszont sok esetben nem a külcsínben találjuk. A hatalmas motorháztetők alatt sok minden elfér, ez alól pedig nem kivétel ez a Chevrolet Bel Air sem.

A patinás, kéttónusú fényezéssel ellátott 1956-os Two Ten a Cars of Dreams múzeumban megszervezésre kerülő aukció repertoárjában tűnt fel, és a legendás John Saluppi kollekció egyik kiemelt darabja. A több, mint 120 múlt század közepi veteránból álló gyűjtemény az amerikai autógyártás legszebb, legritkább és legkívánatosabb darabjait tartalmazza, melyet lelkes autóimádók válogattak össze, több mint egy évtized alatt.

A kétajtós, 56 éves szedán már külsőleg sem tűnik gyárinak. Jókora, 18 colos Cragar krómkerekeivel, a kaszni után Nassau Blue és fehér színre bőrözött makulátlan utasterével első blikkre kellemes street rodos hatást kelt. Az avatatlan szemlélők nem is sejthetnek mást a motortérben, mint mondjuk egy 8.2 literes, V8-as Big Blockot, ha már egy Chevroletről van szó.

A valóság azonban teljesen más: az erőforrás tényleg "nagy", a tetején azonban TOYOTA felirat díszeleg! A mechanikus kuriózumot nem más szolgáltatja, mint egy 650 lóerős 5.8 literes (358 ci) TRD OHV V8-as.

A Toyota nevet nem éppen izomautós kontextusban képzeli el az az egyszeri ember, pedig van alapja a dolognak. A titkot a NASCAR széria jeleni, ezen belül is az 1993 óta szervezett Camping World Truck Series (vagy akkori nevén: Craftsman Truck Series), azaz a pickupok megmérettetése. A japán gyár anno igen agresszív kampányt folytatott a Tundra  népszerűsítésében az erős konkurencia - Chevrolet Silverado, Ford F-széria, Dodge Ram - ellenében. Hírnevet pedig hol máshol szerezhetett volna, mint a népszerű versenysorozatban, ahol a rivális márkatrió már a kezdetek óta teljesített.

A Toyota nem rendelkezett a NASCAR előírásainak megfelelő erőforrással, így egy teljesen új motort fejlesztett, kifejezetten erre a célra. A blokkot, hengerfejet, vezérműtengelyeket, valamint a szelepeket házon belül gyártották le, a többi alkatrészt pedig a NASCAR-ra épülő háttéripar beszállítóitól szerezték be: Edelbrock, Crane, Drake, Holley, hogy csak néhány nagyobb nevet említsünk. A végeredményként kapott nyolchengeres, 16 szelepes blokk 9,000-es fordulaton pörgött, és több, mint 700 lóerőt sajtoltak ki belőle.

A versenygépet először 2004-ben, a Michigan International Speedway-en rendezett futamon küldték csatába, ez volt az első alkalom, hogy egy import vas szerepelt a NASCAR szériában. Az eredmények pedig nem maradtak el: 2006-ban és 2008-ban is megnyerték a Truck Series-t!

A Bel Air-hez visszatérve, a versenysportban használatos szív transzplantációja, a történet szerint nem is volt túlságosan bonyolult művelet. A blokk nem nagyobb, mint bármelyik Chevrolet logós társa, kialakításából adódóan pedig tökéletesen összepasszol a GM négysebességes, 4L80E Hydra-Matic automata váltójával.

A teljesítmény kordában tartásához a kasznit megerősítették, a futóművet versenyautókban használatos szettre cserélték, irányítás tekintetében kormányszervót, fékek terén pedig négy jókora tárcsát vetettek be.

A remekül sikerült restauráción túl, az utastér kényelmi funkcióit sem hanyagolták el. Légkondi, elektromos ablakok, modern oszlopon ülő LeCarra kormány, Auto Meter műszerek, valamint JVC hifirendszer került beépítésre.

A Toyota-szívvel hajtott izomautó december 1-én kerül kalapács alá Palm Beach-en, kikiáltási ára pedig 100,000 dollár (kb 22 millió HUF).