A Corvette megalkotásán kívül a General Motors formatervezője és mérnöke, Zora Arkus-Duntov folyamatosan új ötleteken és technológiákon törte a fejét. Egyik nagy álma egy négykerék-meghajtású versenyautó elkészítése volt, amely képes szembeszállni akár olyan vetélytársakkal is, mint a Ferrari, vagy a Ford GT40.

1963-at írunk: miután az első generációs Corvette-cirkálóból vérbeli sportautót faragott egy bivalyerős V8-as blokk beépítésével, Duntov nekiállt egy négykerék-hajtású középmotoros erőgép fejlesztésének. Ez csak tovább erősítette a korabeli pletykákat, melyek szerint a második generációs Corvette középen elhelyezett motorral gördül majd ki a gyártósorról. Ilyen persze "hivatalosan" azóta sem készült, egy lelkes chevy-fanatikus azonban nem is olyan régen nem kis sikerrel birkózott meg a feladattal.

Visszatérve, a gyár kísérleti járgányát Chevrolet Engineering Research Vehicle II, vagy röviden csak simán CERV II néven emlegették. A névben található kettes a versenycélokra fejlesztett korábbi tanulmányra utal: az 1960-ban épített CERV I leginkább az Indycar pályagépekre hasonlított, egy könnyű, kisméretű hatliteres 500 lóerős V8-assal felszerelve. A CERV II nem meglepő módon ezt koncepciót követte, legfontosabb jellemzője pedig egy új típusú négykerék-meghajtás prototípusa volt.

Duntov szelektíven kapcsolható hajtást tervezett mindkét tengelyre, mindehhez pedig két különálló Powerglide váltót állított csatasorba: elöl egy félautomata, hátul pedig kétsebességes manuális szett végezte a dolgát. A dolog érdekessége, hogy ez volt a legelső alkalom, hogy valaki a sebesség függvényében állítható, tengelyenként különböző erőelosztásban gondolkodott.

Duntov azt akarta, hogy az eredetileg hatpéldányosra szériára tervezett CERV II sikeres versenyautó legyen, amely nem csak jól gyorsul, de olyan hosszú távokon is remekül teljesít, mint a Le Mans vagy a Sebring futamok.

Ezek közül az első kihívást sikerrel teljesítette is. Az autót egyedi, a később képernyőkre kerülő Mach Five versenygépre emlékeztető üvegszálas karosszériával szerelték, motorja pedig titánium dugattyúkat, hajtókarokat, szelepeket és kipufogócsonkkot kapott, megközelítve így a célként kitűzött 645 kg-os össztömeget.

A teszteken a CERV II egészen 341 km/h-s sebességig tudott felgyorsulni, a százas sprinthez pedig elég volt mindössze 2.8 másodperc. Ezek az adatok egészen elképesztőek annak fényében, hogy majd' 50 éves technológiáról van szó!

Duntov terveit végül még 1964-ben maga a GM húzta keresztül a projekt leállításával, ami így sohasem teljesített versenykörülmények között. a CERV II kutatási autóként élt tovább, legközelebb 1969-ben került képbe, amikor egy új, alumíniumból készült 7 literes V8-as motorblokkal szerelték fel, tesztelési célokból. Ez az 550 lovas erőforrás található jelenleg is a projekt utolsó, 838 Kg-os inkarnációjában.

A lenyűgöző formájú veterán versenyautó felett azóta eljárt az idő, a gyártó pedig idén az elárverezése mellett döntött, így hamarosan magánkézbe kerülhet a GM történelmének eme különleges darabja.

Forrás: RM AUCTIONS