Folytatódik a SEMA beszámoló, és még mindig a külső területen felbukkanó érdekességekről írok nektek. Egyébként lehetetlen volt minden autót körbejárni. Egyrészt azért, mert 4 nap nagyon kevés arra, hogy az egész kiállítást bejárja az ember, másrészt pedig ez volt az első SEMA élményem, és egyik ámulatból a másikba estem. Itthon megszoktam a különböző Golfokat, Maxton toldatokkal és egyrészes Rotiform felnikkel felszerelve, jobb esetben levegős rendszerrel földig engedve, Las Vegasban viszont egész más szinten működnek a dolgok. Már maga az az apróság, hogy nincsenek határok, hiszen tényleg bármivel kimehet az ember a közútra félelem nélkül, illetve ott van az is, hogy tényleg minden lehetőség adott, hogy az ember megvalósítsa elképzeléseit, hiszen van alkatrészellátottság, és erre szakosodott műhelyek, ahol valóban szakértő arcok segítenek, ha valami nagyon elborult ötlete támadna valakinek.

A SpeedShop MX Camaro tökéletes példa erre. Ők is úgy nyúltak hozzá autójukhoz, hogy az első ránézésre egy nagyon szép restomod építésnek tűnik, de amikor benézünk az utastérbe, kezd gyanússá válni a dolog. Aki kicsit is képben van az első generációs Camaro formájával, az arányoknál is felhúzza a szemöldökét. Nekem nagy kedvencem, de még így is kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mit is látok kiállítva.

Az első dolog, ami a szikrázó napsütésben elkápráztatott, az az egyedi fényezés, ami Glasurit festékek felhasználásával készült. Ez különleges színárnyalat, minden szögből másképp néz ki. Maga a karosszéria egy 1967-es Camaronak tűnik, de valójában egy body swapról van szó, aminek az alapja, egy 2019-es Camaro ZL1, amit lecsupaszítottak, és erre építették rá a 67-es bódét. A formák, amiket látunk, teljes mértékben kézzel alakították ki. A két generáció méretei köszönőviszonyban sincsenek egymással, úgyhogy ehhez kellett igazítani a klasszikus Camaro formáit. A megoldást végül egy visszafogott szélesítés jelentette. Csak ha alaposan megnézzük, akkor tűnnek fel a gömbölyded formák. Zaky, akinek a fejéből kipattant a gondolat és egyben a műhely tulajdonosa, egy 1967-es ZL1-et képzelt el, és ezt valósította meg az építésnél. A motorháztetőt is átalakították, de úgy, hogy a középen található „púp” megmaradt, valamint nem fényezték le, hogy a karbon jellegzetes mintája tökéletes kontrasztban legyen az autó színével, de találunk máshol is szénszálas elemeket! A lökhárítók és az első toldat, a diffúzor és a küszöbök is karbonból készültek!

Mivel a lemezek alatt minden ZL1, ezért a 6,2 literes LT4 V8 is a maga 650 lóerejével. Ezen felül a komplett hajtáslánc, a futómű, a fékek is. Ennek köszönhetően van ABS, kipörgésgátló, és tulajdonképpen minden vezetés segédlet rendelkezésre áll. Az utastérben pedig tökéletes kényelemben élvezhetjük az utat, hiszen sz eredeti ZL1 ülések, a légkondi, a komplett audiorendszer és a létező összes extra megmaradt.

Zaky egyébként nagyon kedves volt, és mindent elmondott az autóról, illetve megengedte, hogy kisit belülről is megnézhessem. Ez is egy érdekes példa arra, hogy bármelyik hazai rendezvényen Best of Show lenne ez a gép, a SEMA-n viszont kint találunk ilyen gépeket.