Csaknem három éve, 2009 őszén voltunk utoljára XS-CarNighton. Az akkor még parkolóházba szervezett gigantikus tuningtalálkozó az évek során még tovább nőtt, olyannyira, hogy az ideit már Európa legnagyobb tuning show-jaként hirdették. Megnéztük hát, mi a stájsz.

Az idei rendezvénnyel, a promóció szerint tízedik jubileumát ülte az XS csapata, ami kis magyarázatra szorul, hiszen 2008-ban már túl voltunk egy „Golden 10” névre keresztelt estén. Mivel viszont CarNight-ból hajdanában volt, hogy kettő is befigyelt egy évben, számszerűen a mostani a 16-17-ik treffenje lehet a főszervező Andy barátunknak. Az  első viszont dátumilag 2002-ben volt, így már érthető a kerek évszám.

Az aktuális buli ezúttal pont a 2008-as Golden 10 rendezvényről ismert Messe Dresden falai közt bonyolódott. A rossznyelvek szerint, 2011-ben, a túlzott hangzavar miatt, hatósági tiltásra nem kapták már meg a belvárosi parkolóházat (ezért lett többek között az akkori este kódneve „Public Enemy”), így tavaly óta, ismét a már pár éve is szűkösnek bizonyuló kiállítási csarnok a színhely.

A jelmondat ebben az évben „Code Red”, azaz vörös kód volt, amit láthatóan elég komolyan sikerült ráhúzni a rendezvényre. Kis kivétellel, gyakorlatilag az egész belső kiállítási placc halvány vörös (és néhol durván vörös) fényben úszott, piros volt az összes promóció és a belépőjegyek, továbbá a dress code szerint a belépés is legalább egy vörös ruhadarab viselésével volt lehetséges. Megjegyzem, ez utóbbit azért nem vették ilyen szigorúan, de elég sokan igyekeztek eleget tenni a kiírásnak: már a Messe felé haladva is messziről piroslott, ki tart a CarNight-ra, odabent pedig már szinte vérszemet kapott az ember a sok vörös posztó láttán.

Nem lógtam ki a sorból én sem, színben passzoló nadrágban vetettem bele magam a találkozó forgatagába. A bejáratnál még a hivatalos nyitás után egy órával is irdatlan tömeg hömpölygött, odabent pedig ez az állapot már konstanssá vált – de legalább autókkal vegyítve.

A rendezvény koncepciója nem sokat változott a korábban látottakhoz képest, új dolgok azonban azért voltak. Az XS blogja szerint, idén 1,184 VIP meghívót küldtek ki Európa-szerte a jelentkezők között, ők tették ki a pavilonok, valamint a köztük található szabadtéri placcok felhozatalát. A kiállított gépek pontos számát már csak a kaotikus elrendezés miatt is nehéz lett volna felbecsülni. A létszám láthatóan nőtt, a placc viszont maradt ugyanakkora: az autók gyakorlatilag egymás hegyén-hátán, sokszor lökhárítótól lökhárítóig parkoltak, egy-egy csarnok ilyen jellegű berendezése logisztikailag is komoly feladatot állíthatott a szervezők elé.

Maga a belső kiállítási terület három nagyobb zónából, valamint az ezeket összekötő folyosókból állt – természetesen az utóbbiak is autóval rendesen megrakva. Minden részlegnek külön hangulatot, és zenei aláfestést álmodtak meg a szervezők, a három legnagyobb csarnokban ráadásul saját DJ keverte élőben a talpalávalót, egyenként cirka négyméteres emelvények tetején.

A legnagyobb a German Hall volt, ahol a vörös félhomályban hatalmas kifüggesztett német zászlók erősítették a nemzeti öntudatot. Zeneileg szigorúan német house és downtempo szólt, autók terén pedig természetesen csak hazai gyártmányok jöhettek szóba. Ez a pavilon volt a legzsúfoltabb is, a „hivatalos” közlekedőkről az autók zömét már látni sem lehetett, csak mélyen közéjük sétálva  - mivel kordonok nem voltak, erre szerencsére volt lehetőség. Külön kialakított standok sem igen voltak egyébként, tömeg annál inkább – azt viszont hozzá kell tenni, hogy bár többen voltak a látogatók közt söröspohárral, mint anélkül, messze a legkulturáltabb közönséget alkotják a németek.

Újítást jelentett – legalábbis számomra – az Asia & Performance Hall, mely színpaddal, valamint japán feelingre vett dekorációval és hangulattal fogadta a látogatókat. A zene természetesen szintén a szigetországot idézte, sőt, még a büfé is egy japán étterem bódéja volt, szigorúan vágott szemű személyzettel. Az autós felhozatalt tekintve, igen nagy számban állítottak ki japán vasakat ebben a csarnokban, ugyanakkor volt azért bőven más is: amerikai és német autók, köztük elvétve még Volkswagenek is... valljuk meg, ez kissé érdekes párosítás volt.

A harmadik nagy csarnok a Private & Club Area volt, ahol aztán ömlesztve álltak Németország legszebb VAG vasai. Az elmaradhatatlan, tucatnyi, patika állapotú Golf I-es II-es mestermű, és még rengeteg, szigorúan konszernbeli építés várta itt az érdeklődőket. Jó néhány, a szcénában ismert gép megtalálható volt itt, a klubok közül pedig külön, kiemelt helyet és VIP passzt kapott a hazai szimpatizánsokkal is rendelkező osztrák Low Familia. A zene talán itt volt a legemészthetőbb, a Dj-bástyából jóféle progresszív dallamok szóltak.

A három fő csarnokot összekapcsoló széles, csendes - és legfőképp: világos! -  folyosó már igen vegyes képet mutatott: itt már volt ömlesztve minden, ami csak a csövön kifért. Bár akadtak itt olyan autók is, amik nem fértek a fejembe, hogyan kaphattak egyáltalán meghívót erre a rendezvényre, javarészt itt sem lehetett panasz a felhozatalra.

Két csapat maradt meg igazán innen, az egyik a Renault szekció, mely két versenyautó mellett több, igencsak látványos márkabeli gépnek adott helyet. Meglehetősen ritkán látni még kint is, a francia típus ilyen szintjén átalakított példányait.

A másik csapat amerikai izomautókban utazott, méghozzá nem középiskolás fokon, 22 col alatti felnivel például nem is égették magukat, sőt...

A saját, kék színében megvilágított folyosót kapott a rendezvény állandó szponzora, az Alpine, aki egyetlen hifis kiállítóként, négy demóautóval foglalta be a terület kisebbik hányadát. A fennmaradó részre pedig kizárólag kék autókat hívtak meg a szervezők.

Mindezzel párhuzamosan, volt egy piros fényben úszó folyosó is, ide az XS-Magazin meghívottjai kerültek, a végében pedig egy kisebb fajta diszkó volt felhúzva, fényekkel, és természetesen saját DJ-kkel megspékelve.

A külső terület két részre oszlott: az egyiken találkozós autók vegyes felvágottja, valamint a drift-aréna volt megtalálható (utóbbiból idő szűke, valamint a hatalmas embertömeg miatt semmit sem sikerült megfigyelni), a másik területen néhány szebben épített gép, és egy fél 6-os zenéket játszó szabadtéri diszkó kapott helyet - szám szerint az ötödik DJ-vel, és persze ne felejtsük a drift pálya hangosítását sem, ahol ugyan nem élőben, de szintén kellemes muzsika szólt.

Annyi biztos, hogy a hangulatra nem lehetett panasz. Az egész este, a helyszínek és a körítés is jól ki lett találva, nem véletlen, hogy ennyire népszerű ez a buli a kinti tunerek körében. Beparkolnak, bandáznak, söröznek, az ittasabbak buliznak is, abszolút baráti légkörben, kis mellékhatásként pedig még ott van - a szervezők közleménye szerint - 15 ezer, hasonló minőségű látogató is.

Az ő szemszögükből viszont már kicsit más a leányzó fekvése. Az XS CarNight egyik legnagyobb pozitívuma, egyben a legnagyobb hibája is: rengeteg autó van. Már a rendezvény bel- és külterén álló, cirka ezer járművet, a nyitva tartás alig öt órája alatt végignézni, gyakorlatilag lehetetlen, és akkor még nem is beszéltünk a helyszíntől fél kilométerre található látogatói parkolóról, melynek nagy része szintén gyönyörű átépített autók százait tartalmazza. Ide kijutni sem sikerült, de még odafelé menet láttam, hogy sokan már ott bútoroztak ki a kocsijuk mellé, sörrel és horgászszékkel, tehát Wörthihez hasonlóan, külön treffen van kialakulóban, már a rendezvény falain kívül is.

További problémát okozott bent a zsúfolt elrendezés, és a gyenge hangulatvilágítás, az autók nagy részéről egyáltalán nem lehetett épkézláb fotót készíteni. Minderre még rátett egy lapáttal a mindenütt hömpölygő tömeg is, a külső, nulla fénnyel rendelkező területekről pedig ne is beszéljünk... sajnos sok szép autó kimaradt így a galériából, egy részükkel pedig időszűke miatt, jó eséllyel nem is találkoztam.

Ha nem maximalista az ember, persze egy árva szava sem lehet: a 10 eurós belépőt bőven megéri mindaz, ami pár óra alatt odakint látható, vagy átélhető. Az is igaz, hogy ha nem egy éjszakás lenne a dolog, jó eséllyel a hangulat veszne oda, viszont a nyitvatartási időt azért legalább néhány órával meg lehetne nyújtani. Az autók már éjfél után kezdtek kiszivárogni a területről (sőt, egy csapat már fél 11-kor lelécelt), fél kettőkor már szinte csak a takarítókkal találkozott az ember. Végül, a terület mérete is már nagyon a határon van, ha még tovább nő a rendezvény, elkerülhetetlen lesz a váltás, vagy tényleg két külön találkozóvá fejlődik majd a dolog.

Valóban Európa legnagyobb tuning showja-e a CarNight? A kérdés mindenekelőtt az, hogy egy néhány órás, részben fedett találkozót egyáltalán nevezhetünk-e show-nak. Ha igen, autók számát tekintve valóban helytálló lehet a nagy mellény, persze csak ha a Közép-Európában ismertebb rendezvényeket nézzük. Mind északon - lásd pl. a svéd Power Big Meet-et, vagy délen, a portugál Tuning Party-t, vagy akár a hasonló koncepcióra épülő, de mégis jobban kiállítás jellegű Swiss Car Event-et a svájciaknál, van, ami rátesz tuningolt autók számában erre a rendezvényre.

Ugyanez a helyzet a terület mérete, valamint a felhajtás mértékében is: ha csak a belefektetett szervezést, koncepciót, programokat, és a látnivalók mennyiségét nézzük, még mindig messze Bodensee az etalon, aminek jó ideig aligha lesz ezen a szinten párja.

A CarNight egy jól eltalált, a maga nemében teljesen egyedi színfolt az európai találkozók színterén, amire rengeteg autó ellátogat az "elit" szcénából. Véleményem szerint, nem kell ehhez bármilyen további "legnagyobb" és "show" jelzőket fűzgélni, hogy ott legyen a szeren - az efféle kétes marketing inkább többet árt, mint használ.

További részletek a galériában: több, mint 500 kép a CarNight felhozataláról!