Nos barátaim, erre a pontra is elértünk. Manapság az egyre kevesebb kreativitással megáldott fejlesztőcégek régi nagy durranásokat vesznek elő a fiók mélyéről, hogy aztán újragondolva és kicicomázva ismét a fogyasztói közönség elé tárják őket. Így történt ez a Trackmania című játéknál is.

Valaha az őskorban amikor Quad és jómagam még csak a pc-nk előtt léptünk padlón a gázra, nagy becsben és tiszteletben tartottuk a Stunts című játékot. Ez az autós móka egyszerű grafikája ellenére nagyszerű hangulatával a gép elé parancsolt minket. Legnagyobb ütőereje a pályaszerkesztésben rejtőzött, és ez tette olyan sokáig játszhatóvá és így élvezetessé a játékot.

No de maradjunk a TrackManianál. A TrackMania kétségtelenül a nagy öreg Stunts nyomdokaiban halad. A játék intro nélkül indul, és a következő pillanatban már azonnal a főmenüben találjuk magunkat. Itt választhatunk egy és több játékos üzemmód közül, ez utóbbit osztott képernyőn nem, de hálózatban többféleképpen megtehetjük. A Shopban vásárolhatunk (erről később), az Edit Challenge-ben pedig saját pályákat készíthetünk, illetve fűzhetjük őket megfelelő sorrendbe, hogy aztán mások is kipróbálhassák magukat rajtuk.

Az egyjátékos üzemmód két játékmódot rejt magában. Az egyikben adott idő alatt kell az adott pályát teljesítenünk, és a jó időeredménytől függően kapunk pénzt, illetve léphetünk a következő nehezebb pályára. A másik játékmód a "Puzzle" ahol adott számú pályaelemekből kell a start és a cél közé pályát építenünk, majd ha ez megvan akkor végigmenni rajta adott idő alatt. Értelemszerűen ezen utóbbi játékmódnál is kapunk pénzt időeredményeink függvényében.

A pályák stílusa egyértelműen a Stuntsot idézi, korlát nélküli felüljárókkal, ugratókkal, gyorsítósávokkal, torlaszokkal és sok egyébbel vannak teletüzdelve a szakaszok, természetesen a nagy előd lehetőségeit jóval meghaladja a több mint tít évvel idősebb grafikai motor. Ahogy haladunk előre a pályákon egyre meredekebb dolgokat kell végrehajtanunk autónkkal a játékban, a hurok és a félbe vágott cső sem hiányozhat többek közt :).

Az irányítás egyszerű, sajnos nagyon egyszerű, ez annyit jelent, hogy még manuális váltást sem lehet választani (lényegében nem is vált a verda:)), de a legdurvább, hogy kéziféket sem vehetünk igénybe. Egy szó mint száz, a négy irányon kívül csak a dudát használhatjuk, de mentségére legyen mondva, jól irányítható a járgány. A játék szóló része 3 pályastílusra oszlik, a különbséget az egyre gyorsuló autónk, illetve a környezet adja, a játék célja, és lényege nem változik közben.

Shop. A Shopban vásárolhatunk pályaeelemeket a pályák szerkesztéséhez, ide akkor érdemes betérni, ha már jó sok versenyt nyertünk, és sok pénzünk van. Nyilván, a mókásabb elemek drágábbak, ezért mindenféleképp érdemes végigverekdnünk magunkat a szóló részeken.

Nézzük a grafikát. A játék ezen része átlagosnak mondható, nem mondom szépnek, de rondának se. Igazából persze manapság többet vár az ember a grafikától főleg egy NFS Underground után, de a játék egyszerűségébe és könnyedségébe belefér ez a fajta stílus. A kocsi nem törik, de az ajtaja illetve egyéb részei is kinyílnak, ha nagyon gyilkoljuk szerencsétlent. Ahogy saját időnket próbáljuk döntögetni, vagy másét, természetesen az addig elért legjobb időt futja ellenünk a ghost car, azt hiszem egy mai autóversenyzős játéknál ez el is várható.

Zene. 90es évek eleji stílus jut róla eszembe kicsit maiba öltöztetve. Az akkori számítógépes játékok zenei stílusáról beszélek, akinek pl volt Amigája, nosztalgikus érzéseket fog benne felébreszteni, mindenestre mint sok dolog a játékban, ez sem követi a trendet.

Az autóról nem ejtettem szót, bár sokmindenkit talán ez érdekel a legjobban. Sajnos adott pályán csak egy adott autóval lehet menni, és nincs választási lehetőség. Csak a színét választhatjuk ki, semmiféle módosítást nem vehetünk igénybe, és ha azt nézem, hogy a 90'es Ironmanbe is lehetett már nitrot venni :)), akkor ez eléggé szomorú dolog.

Mindezt leszámítva a TrackManiaval összességében jól el lehet szórakozni, de semmiféleképpen nem fog az emberben komoly nyomokat hagyni. A Shopos része jó a játéknak, de a szabad ökörködésnek a pályaszerkesztőben nem enged utat. Ahogy az autónk törése is hiányzik a játékból, vagy hogy a merész vagy éppen őrült ugratásainkat jutalmazza valahogyan.

Pozitívuma a pörgőssége, egy pályán átlagosan 1 percen belül körbeérünk, vagy még hamarabb is. Ha valamit elrontunk egy gombnyomásra máris a Startnál találjuk magunkat, nem tölt a gép órákat mert restartolni szeretnénk. Ez a rugalmas rendszer azt eredményezi, hogy sok autós játékkal ellentétben ezen nehezebben bosszantja fel magát az ember.

Ajánlom mindenkinek unaloműzés szempontjából, aki pedig ebben a pályaépítős-ugratós kategóriában valami szebbre, okosabbra, többre, tán jobbra vágyik, annak meg azt javaslom, várjon pár hónapot mert jön a Crashday, és ott igazi tuning verdákkal lehet majd róni a köröket.