Teszt Renault Clio RS – Feltűnési viszketegség

Fotó:Bíró Milán

205 lóerőt teljesít a 2 literes szívó motor, és nem olyan vérszegény formán mint az elődje tette, amelynél szerintem jobb volt a régi 160 ló körül teljesítő gép – az első Clio RS. Ez most úgy igazán szórakoztat újra. Igazi sportos motorként viselkedik, alacsony fordulaton, 3000-ig is el lehet békéskedni vele, csak kerüljük a gázelvételes lassításokat az első két fokozatban, mert olyankor hihetetlenül ideges lesz az RS, és rángatással tiltakozik (hidegen is rángatós, mint a kihegyezett motorok rendesen). Ellenben, ha menni akarunk, rúgdossuk fel a fordulatot 4500 fölé, és tartsuk is ott, itt már nagyon megindül, 7500-ig pörög üvöltve vérmes hangon. Közben gyorsul vidáman.

A váltó áttételek igen rövidek, például hatodikban 90 km/h sebességnél már 2500-at forog a gép. 130 km/h-nál már 3800-at mutat a fordulatszámmérő. A váltó hosszú karú, de rövid kapcsolási útjai vannak, jól lehet pakolgatni. A nyomatékos motor alacsonyról is húz, ott is jó hangja van, de hiányzik a túráztatás lehetősége, felpörgetve fennakad a fordulatszám. Nem mindig tolva, békésen használva, 3000-ig pörgetve, saját adatai szerint 12,4 litert fogyasztott városban. A dupla kipufogó hangja is jó, bent is lelkesítő, országúton utazótempón szépen elcsendesül a kocsi.

A futómű kemény, minden úthibát lekövet, ráz rendesen, de nem dobál. Hozzáteszem, hogy a tesztautóban feláras cup futómű dolgozott, a rugózás-csillapítás dolgát ballonos gumik sem segítették, alacsony peremes gumik feszülnek a felniken. Sajnos a kanyarviselkedésről nehezen írok, a teszt idején végig esett az eső, a gumi 70%-ban elkopott. Így csak annyit mondhatok normál körülmények között jól viselkedik az autó, nincsenek alattomos reakciói, ellenben a nedves aszfalton hamar elkaparnaka kerekek.

Vezetni élvezet a kocsit, a vékony párnázatú Recaro sportülés nagyon jó, de bevallom kicsit munkás a vezetés, meg kell küzdeni a kocsival. Ebben szerepet kap az is, hogy ha mindent jól el akartam érni, akkor kicsit kuporogva, elölre hajolva kellett ülni, ezt nem szeretem. A kormány változó keresztmetszetű, kicsit puha és vastag, a kormány-érzés feszes, a fék harapós. Kis nyűg, hogyha a hátsó ülést használnánk, a nagy sportülések miatt nehéz bevackolódni hátulra. Az üléseken kívül is van bent sportartozék rendesen, alupedál, matt-szürke betétek, a műszerfal vagány rajzolata – a fordulatszámmérő sárgával alászínezett piros betűs, a sebességmérőben ott a Renault Sport felirat. Sok extra jutott az autóba, de ezek között nem volt egy jó zenecucc, a bennelévő meglehetősen silány hangélményt nyújt.

A végére hagytam az első benyomást, a külső megjelenést. Nagyon látványos az autó, főképp ebben a divatos okkernarancs színben, szürke műanyag betétekkel. A forma igazán csak köszönöviszonyban van a széria Cliókkal, lényegében új az orr, egyedi a hűtőmaszk, elöl-hátul szélesebbek a sárvédők, amelyekre sportos kopoltyúk is kerültek. Persze a farkép is más a diffúzoros lökhárító formával.

Tehát itt ez a sportos kisautó, fölényesen lehet vele mozogni, csiki-csukizni, előzni, ráadásul a kaszni jól érezhető, ami parkoláskor is jól jön. És az ára? Hat és fél millió, ami hitelre vásárolva 6,2-re csökkenthető. Sok, de beleillik az erőgolyók árszabásába, közöttük mégsem sok.