Teszt Kia Soul 1.6 CRDI automata – Kedvenc marslakóm

*0-5 pont

A Kia Soul karosszériája az, amely a leginkább meghatározza a típust. Lehet bármilyen motorja, bármilyen utastere, bármekkora nagy ötlete, ha valakinek nem tetszik, annak nem lehet megmagyarázni, hogy jó. És ez fordítva is igaz, ha valakinek megtetszik, akkor nem lehet lebeszélni róla. És igazán én úgy érzem, nagyon nem is kell senkit lebeszélni a Soul-ról. Mert a kétségkívül stílusos dobozautó-forma egyéb értékekkel bőven ellátott autót takar.

De maradjunk még a formánál. A japánok által elkezdett formavilágot igen ügyesen örökítette át a Kia, és tett hozzá annyit, hogy ne jusson eszünkbe másolatról beszélni. Egy önálló autó ebben a stílusban. Ráadásul, amit rendszerint eggyel kisebb kategóriában játszanak el a dobozok, azt a Kia meg merte kockáztatni az alsó-középkategóriában. A méretráadás nem csak kényelmi plusszal szolgál, az autóstársak sem tekintik leelőzendő kisautónak a kocsit, és ez az egy mérettel nagyobbság azt is hozza, hogy nem vágják rá az emberek, hogy helyes női autó. Igazán szépen megtervezett a kocsi, sablonosnak csak a hátsó lökhárító diffúzorszerűségét, és az első lökhárító ütközőit érzem, valamint nem igazán tetszik a középen behúzott króm hűtőmaszk-keret. (Emiatt vittem lejjebb a formai alaposságot minden autóhoz mérten). 

Ezektől eltekintve bejön a forma, a hátfal nagyon ütős, mintha páncélt viselne a csomagtérajtó, a lámpák süllyesztése is jó ötlet. Az első fényszórók rajzolata is tetszik, csakúgy mint a domború motorháztető, amely alatt bányászlétra kell, hogy az ember leérjen a motorhoz. A meredek üvegfelületek, amelyek hátul nem is túl magasak, azt is hozzák, hogy nyáron nem hevül fel annyira a kaszni. Amúgy védettség érzést ad. A karosszéria kidolgozása általánosságban jó, a fényezés szép, de a lakkrétege a kocsi által viselt karcok okán kicsit puha lett. A karosszéria praktikuma is adott, városban is jól jön a küszöblépő felépítés.

A tolatókamerát a csomagtérnyitó aljába rejtették. Hasznos kis eszköz, képe a tükörben jelenik meg

Mivel elég méretes a kocsi, nem lepődtem meg azon, hogy belül is elférni. Jó a helykínálat és a térérzet elöl, de a hátsó sorról is el lehet mondani, hiszen mögöttem 22 cm térdhely maradt. Az ülések elöl jó hosszú ülőlappal és magas támlával készültek, a megformázásukba nem vittek túl nagy fantáziát, kényelmesek, de az oldaltartásuk lehetne jobb. Hátul sem rosszak az ülések, kemény tömetűek, elég nagyok, de hiányolom, hogy a háttámla dőlésszöge nem állítható. A felhasznált anyagok változatosak, de nagyon műanyag hatásúak, ettől nehéz szabadulni. A kidolgozás, összeszerelés minősége jó. Az autó praktikumának jót tenne, ha a hátsó ülések állíthatóak lennének. 

Az utastér formai megfogalmazását, már nem érzem olyan átütőnek, mint a karosszériáét, akár más típusban is lehetne, de végeredményben ötletes. A csomagtartó mérete attól kisebb amitől használhatóbb, hogy magas a padlója, és a padló alá rekeszeket tettek. Ettől jön egy kis praktikum plusz. Rakodni amúgy nehéz is lehet, mert magasan van a padlószint. A variálhatóság az üléshajtogatással átlagos.

Amiért mégis nagyon kedvelhető és jól használható az autó, hogy utazás közben kényelmesek az ülései, jó a térérzet, hátul középen sík a padló, nincs merevítő csatorna, és csendes a kaszni, se túlzott motor-, se szél-, se futóműzaj nem jut be. Alapos a hangszigetelés.

Szerintem ma az űrtartalom kategóriájában a legjobb kis dízelmotor a Kiáé (és így a Hyundai-é). Előzetes tájékozódás után beülve simán benzinesnek hiszi az ember az élénksége miatt, és mert a hangja nem durván dízeles. A mi tesztautónkban a 115 lóerős 1,6 literes dízel volt (van már 128 lóerős is), de ennek nem éreztem a hátrányát. A motor padlótól a plafonig húz, bármely fordulatszámról képes értékelhető gyorsulásra. Ráadásul, amit kevés dízel tud, még prémiumkategóriásakat is belevéve, nagyon jól együtt dolgozik az automataváltóval. Nem tudom ez direkt, vagy véletlenül sikerült így, de a ma már korszerűtlennek mondott, hagyományos, négyfokozatú automatával nagyon együtt él a motor. Rögtön reagál a gázadásra, és a váló is kellő időben vált fel, illetve vissza, a gázadás intenzitásával nagyon jól szabályozható a váltási idő. A motor zaj tekintetében is visszafogott, akárcsak a fogyasztáséban, autópályán 5,7 litert, városban 6,4 litert fogyasztott.

Az autó futóműve klasszikus elemekre építkezik, elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros konstrukció. A rugózási komfortja egy szinttel a feszes előtt van, vélhetően a magasabb felépítésű kaszni miatt nem merték lágyra venni. A futómű komfortos viselkedését, valamint a stabilitását, úttartási jellemzőit nagyban befolyásolták a felszerelt 225/45 R18 alacsony oldalfalú gumik. Mégis a kocsival gyorsan kanyarodva a határt nem a futómű képességei szabták meg, hanem a számomra eddig még ismeretlen koreai gyártású gumi (Nexen márkanév), amelynek anyaga meglehetősen kemény, kanyarban csikorgott, majd szépen sodródni kezdett. Amúgy az autó reakciókészsége jó, bírja a fekvőrendőröket is, nem dobbant rajtuk, és a futóműzajoktól jól elszigetelt a karosszéria. A fordulókör átlagos.

A Kia Soul nem tartozik az olcsó dömpingautók közé. Már az indulóár is 3,8 millió Ft. Tegyük hozzá akciósan. De ne felejtsük el azt sem, hogy már egy Kia Cee’d is 3,4 millióba kerül, de 1,4 literes motorral, az egyhatos pedig csak százezerrel olcsóbb a Soulnál. Innen nézve már nem is olyan horror az egyedi kasznis, személyiséggel rendelkező és ráadásul jól használható Soul ára. Az 1,6 literes világbajnok kis dízellel az autó ára 4,6 millió, és most kapaszkodjanak meg, ez az árlista szerint 200 000 forinttal alatta marad az azonos motorú Cee’d árának! Mégis jobb vétel a Soul? Az automata váltó hoz újra egyenlőséget, mert ezt a Cee’d-hez 300 000-ért, a Soulhoz 500 000-ért adják, pedig vélhetően ugyanarról az egységről beszélünk. Jelenleg sokkal inkább venném a Soul-t egyazon áron, nem mintha a Cee’d rosszabb lenne, csak az egy okos döntés, a Soul-ban meg van érzelem is az értelem mellett. Hozzáteszem még, hogy tesztautónk jófej extrái, mint a nyitható napfénytető, a tolatókamera, a nagyzene végül 5 860 000 forintra tornázzák fel az árát, ami testes. De néha el vagyok varázsolva, hiszen majd minden autó drága az átlagtudatnak, hála a regadónak például.

A kocsi értékmegőrzése még kérdéses. Nem indulhatunk ki a tíz évvel ezelőtti Kiákból, amik fejest ugrottak az értékvesztésbe, de az értéktartóbb Cee’d-ből sem, mert a Soul azért egyedi figura. A piac még most emészti. Az újra eladhatóság is emiatt kétes, mert vagy beleszeret valaki, vagy félni fognak a vevők az egyediségétől – pedig ez nem jár hátránnyal, mint sok más „életstílus” autónál, hiszen a kocsi felettébb használható. A fenntartási költség a minimál-fogyasztással, a 7 év garancia ígéretével jó, de, hogy tényleg stapabíró-e a kocsi, ahhoz még jó pár év kell, hogy bizonyítson.

Összesítés