Teszt Honda Jazz Hybrid Kezdő rúgás
Míg egy BMW 7-es, vagy egy Mercedes S-osztályú hibrid esetén erős a gyanú, hogy a bivalyerős benzinmotorokhoz társított nevetségesen kis teljesítményű villamos segédmotorok csak azt a célt szolgálják, hogy az adott típusra kiírhassák a hibrid szót – így a márka is büszke, és az esetleges adókedvezmények is kihasználhatók a vásárlók számára -, addig a Honda Jazz szintén kis teljesítményű (14 lóerő), de nagy nyomatékú (78 Nm) elektromotorja valós hasznot hoz.
Talán nem is annyira a fogyasztás terén megtestesülő haszon ez, inkább a kis hengerűrtartalmú benzinmotor támogatásában megtestesülő, amellyel egy jobban motorizált menetdinamikájával autózhatunk emelkedő fogyasztás nélkül – valahol tehát mégis benne van a takarékosság. De nagyon előreszaladtam. Szóval itt a Jazz Hybrid, 4,9 milliós áron kapható, a Jazz alapmodelljének az ára 3,6 millió. Azonban az utóbbi 1,2 literes, az 1,4 literes motor legolcsóbban 4,4 millióért hozható el. Ehhez képest már nem olyan drámai felár a félmillió forint az erőrásegítésért plusz fogyasztás nélkül. Ennyibe bármely márkánál belekerül egy erősebb motor, a Jazz pedig amúgy sem tartozik a legolcsóbb kisautók közé.
És nem is a legkisebb kisautó. Az enyhén buszos karosszériaformának köszönhetően a belső helykínálata az utastérben megfelel egy alsó-középkategóriájú autóénak. Talán csak a kabin szélessége szerényebb. Amúgy jól elférni benne, és minden finoman működik. A kidolgozottság is alapos, a formaterv újító szellemű, és attól eltekintve, hogy az első félórában még mindent keresgélni kell, ez legfeljebb az autókat hetente váltogatókat zavarhatja, a normális autóst kevésbé, akinek egyszer új a kocsi, utána megszokja.
Menet közben derül csak fény pár apróbb hátrányra, mint az első ülések kissé rövid ülőlapjára, vagy inkább előnytelen formázására, ami miatt a lábtól korán eltávolodik. Vagy a hátsó ülések szerény formázottságára. Amúgy csupa előny a kisautó, jól kilátni belőle, sok a pakolóhely, kevés az akadály, a kabátos télben is lehet öltözni benne elöl és hátul. A csomagtartó az alap Jazzben sem nagy, mondjuk a háttámla döntésével bővíthető valamelyest, úgy, hogy maradnak az utasok. Itt a padló alá rejtett akkutelepek miatt még kisebb, de nem drámaian, mert igazán a padló alatti pakolási lehetőséget szüntette meg a gyártó.
A hibridek vezetésekor mintaként óhatatlanul a Toyota Prius és az elit Lexusok emléke villan be. Azok ugye igen kifinomult darabok. Nos hozzájuk képest a Honda kicsit makrancosabb, érzékeny érzékekkel a műszerfali erőfolyam-piktogram lesése nélkül is megmondható mikor kapcsolódik be a munkába a villanymotor, vagy mikor hagyja abba. Azonban ez így ijesztőbben hangzik mint a valóságban.
A gyakorlatban az induláskor vigyázni kell kezdetben a mélyebb gázadással, mert akkor hirtelen megugrik a kisautó – hiszen a közel 80 Nm nyomatékú villanymotor amint mozdul teljes erőből forgat. Menetközben finom rántások jelzik az üzemmódváltást, de ezek igazán kisebbek, mint egy falábú sofőr okozta gázrugdosás. Fékezéskor a visszatápláló villanymotor plusz fékerejének belépése és lekapcsolódása okoz durvábbnak ható vezetési stílust. De összességében ezekkel a jelenségekkel együtt lehet élni, a sofőrök többségének fel sem tűnik.
A két motor fokozatmentes (virtuális fokozatokkal dolgozó) CVT váltóval továbbítja a tudását a kerekekhez. A váltót használhatjuk normál D, vagy sportos S-módban. Ez utóbbiban magasabb fordulatszámokon vált el, és válthatunk a váltófüleken is a kormányon. Ha takarékosabbra akarjuk venni a figurát, akkor menjünk D-ben és bekapcsolhatjuk az ECO-módot. Itt sem töketlen az autó, végül ebben jártam vele, egyszer-egyszer tettem S-be, ha tudtam, hogy "esemény" lesz. Végül is így télen, hidegben pont hatliteres fogyasztást mérten városban. Ezt azért nem kell szégyellni.
A teszthez tartozik még a futómű értékelése is. A fordulókör klasz szűk, ez városban öröm, az autó stabil, enyhén feszes rugózási karakterisztikával. A kormányzás rásegítő ereje könnyű, egykezes volánforgatást enged, anélkül, hogy érzéketlenné válna a dolog. Az egyenesfutás is rendben van, jó a tengelytáv-nyomtáv arány. Autópályán csak a nagy tempón zajosodó motor lehet zavaró.
Igazán, aki lelkes hibrid-használó, annak nyugodtan ajánlható a kocsi. A kezelőszervek, ajtók működése hondásan kifinomult, van hibrid-öröm a műszerfalon nyíló digitális virágokkal, és a menetdinamikához képest visszafogott fogyasztás. Továbbá mivel a kocsi vezetése cseppet sem fárasztó, semmiben nem kíván többet, sőt inkább kevesebbet, mindenkinek ajánlható, aki a kocsit használni szereti és nem bírkózni, meg nyüglődni vele. Könnyed városi barátunk a Honda Jazz Hybrid!