Suzuki Splash 1.2 GS – divat-mini vagy takarékos megoldás?

Külső

Az autó megrajzolásakor a tervezők búcsút intettek az előd WagonR doboz-formájának: vidám, karakteres, jelentékeny megjelenésű autó lett a Splash, amely jól palástolja, hogy mekkora hely van belül. Sziluettjét a szinte a meredek motorházfedél folytatásaként húzódó, erősen döntött szélvédő és a függőleges hátfal határozza meg, köztük az öv vonal lendületesen emelkedik, és az oldalablakok, valamint a küszöb felett húzódó domborítás az ajtókon ezt még külön ki is hangsúlyozzák. A kerekek az autó sarkaiba kerültek, a hátsó kerékjárat még egy kicsit ki is nyúlik hosszában.  Elöl a nagy fényszórók, a motorházfedél domborulataival és a hűtőrácsokkal mag a lökhárítóval kedvesen bumfordi megjelenésűek. Hátul a sarokra helyezett, a C-oszlopba erőteljesen beleharapó, érdekes alakú hatalmas lámpa adja meg a megjelenés hangsúlyát, amitől oldalról szemlélve az első pillanatban azt is hihetjük, hogy homorú a hátfal. Olyannyira igényes, modern a kialakítása, ráadásul a kidolgozása is olyan jó, hogy egyáltalán nem az olcsóságot sugallja. Így aztán a ráaggatott küszöbszélesítők, spoilerek nekem egyáltalán nem hiányoztak volna róla, nem is beszélve a vízcseppes tükörborításról (ez belül megismétlődik a középkonzolon), ami túl direkt utalás a modell nevére (”csobbanás”) - de hát ez teljes mértékben ízlés kérdése.

Belső

A Suzuki Splash meghatározó jellemzője a belső tér szempontjából, hogy nagy a belmagassága és magas az üléspozíció. A messze a műszerfal mögött húzódó szélvédő révén az amúgy is jó méretű belső térben különösen jó a térérzet, a fejtér fejedelmi még hátul is, az elvileg ötüléses autóban négy felnőtt kényelmesen elfér, ha nem túl hosszú lábúak a hátul ülők. Elöl minden irányban elég a hely, talán csak könyök- és vállmagasságban érezhető, hogy itt azért mégiscsak egy kisautóról van szó. Már a beszálláskor is kedvező a magas üléshelyzet, az ember egyszerűen beáll az ajtónyílásba, elfordítja a csípőjét, és már bent is ül az autóban. Nem kell lehuppanni, kapaszkodni, és hátra is kényelmesen be lehet szállni. Nagyon jó érzés, hogy a magasból jól áttekinthető a forgalom, csak az zavar kissé, hogy az első ablakoszlopok sokat takarnak, és ezen nem segít, hogy két kis első oldalablakkal akarták javítani a helyzetet a tervezők. Sőt, ezek miatt, az optimálisnál kissé hátrább került a külső visszapillantó tükör, amely jó méretű, és jó hátralátást ad, csak meg kell szokni a helyét. 

A jó fogású kormánykerék csak függőleges irányban állítható, de a széles hosszúsági tartományban és magasságban is állítható vezetőüléssel összehangolva mindenki meg tudja találni a legjobb vezetési testhelyzetet. Az ülések jó alakúak, oldaltartásuk megfelelő. A hátralátás a vaskos C-oszlop ellenére jó, hiszen rövid az autó, és a hátfal gyakorlatilag függőleges, így jól érzékelhető, hol fejeződik be a kocsi. A középkonzolból magasan kiálló váltókar a lehető legjobb helyen van, ráadásul a váltó igen pontosan kapcsolgatható, nem túl hosszú úton kell mozgatni, talán egy leheletnyivel lehetne kisebb a tologatás erőszükséglete, de ez nem igazán mérvadó. Jópofa a mindent egyesítő hatalmas, kör alakú műszer a kormány mögött, a műszerfal tetején ülő külön kis fordulatszámmérő pedig egyenesen vicces megoldás, amely megtöri a műszerek és kezelőelemek jól elérhető és kezelhető pedáns rendjét. Még fedélzeti számítógép is van, kár, hogy a megjelenített értékek között a kormánykeréken keresztül nyúlva, az órából kinyúló gomb nyomogatásával lehet átváltani. Elegendő rakodóhely és pohártartó található a beltérben, a kesztyűtartó is jól használható. A csomagtartó összesen 202 literes, de a GS és a GLX kivitelben egy rakodópolc kettéválasztja, így 178 + 24 l-es (cserében nem kell olyan magasra emelni a csomagokat a pakoláskor, mert a polc csökkenti a perem magasságát). A 60/40 arányban előre hajható hátsó üléstámlákkal együtt előre csúszik és lesüllyed a hátsó ülőlap, így egybefüggő, sík raktér-padló keletkezik.

A felhasznált anyagok egyszerűek, a műanyagok kemények, de nem kellemetlen tapintású és optikai hatású a felületük. Az ajtóra még jutott egy kis szövetbetét is, amely az ülés betétjével együtt a karosszériával harmonizáló színű, és feldobja a belső tér hangulatát. Igaz, hogy ez csak addig érvényesül, amíg kívülről szemléljük, vagy éppen beszállunk, mert menet közben takarva van, de így is jobb, mint a mindent elárasztó szürkeség.  

A négyhengeres, 1,2 l-es benzinmotor nagyon kultúráltan, rezgésmentesen jár, alapjáratban alig venni észre a jelenlétét. Teljesítménye 86 lóerő, amit 5500-as fordulaton ad le. Jól veszi a gázt, szereti (talán túlzottan is) a pörgetést, ami azt jelenti, hogy a teljesítmény csak nagy fordulatszámon hozható ki belőle, és 3000-es fordulat felett már nem mondható csendesnek. Az ötfokozatú kézi váltó fokozatkiosztása kedvező. Így aztán a fogyasztás és a gyorsító képesség, meg a 175 km/h-s végsebesség kompromisszuma jó eredményeket szül. Ha azt hallom, hogy 86 LE-s, 1485 kg össztömegű autóba fogok beülni, akkor kissé dinamikusabbnak képzelem, de az 1,2-es Splashben ehhez jól kell pörgetni a motort. Le lehet erről mondani, és akkor teljesen „polgári” módon lehet vezetni, még a menetzajok is kifejezetten csekélyek (a gördülési zaj feltűnően kicsi). Inkább az utóbbit gyakorolva városban 6,9 liter/100 km-re jött ki a fogyasztás (életemben először fordult elő, hogy egy autó annyit fogyasszon, mint a gyár által megadott érték), országúton 6,2-re (no, ez azért több volt a hivatalos adatnál), autópályán sajnos nem mentem annyit, hogy megalapozottan lehetett volna mérni. Pedig még autópályán is élvezettel használható az 1,2-es Splash, ilyenkor még 5. fokozatban is értékelhető gyorsítást lehet elérni akár 120 fölött is – bár ilyenkor már csendesnek nem mondható az autó.

A Suzuki Swiftéhez hasonló futómű feszes, erre szükség is van a magasabb súlypont miatt, az oldalbillenés megakadályozása érdekében. Ez sikerült is, mert – bár gyors kanyarokban kissé, de nem zavaróan érezhető az oldaldőlés – a magas építésmód nem befolyásolja a vezethetőséget, jól uralható, jóindulatú menetviselkedésű a kocsi. Ugyanakkor a rugózás és csillapítás hangolása azt is lehetővé teszi, hogy ne érezzünk meg minden apró úthullámot - ezeket jól kiszűri a futómű – és ne érezzük a kis autóknál sokszor zavaró bólintó lengéseket.  

A fék igen érzékenyen reagál, a fékpedál nyomáspontja jó helyen van, a kormány jól kezelhető, könnyű a parkolás. 

A Suzuki Splasht igen széleskörű használói csoportnak lehet ajánlani. Az is megveheti, akinek éppen csak a belépő modellre telik – bár még neki is inkább a második (GLX) felszereltségi szintet ajánlanám inkább, mert ebből nem hiányoznak olyan alapvető dolgok, mint az állítható kormányoszlop vagy a pollenszűrő. Olyan kisautó, amellyel semmilyen környezetben nem kell szégyellni a megjelenést, a GS kivitelben ráadásul szinte minden kényelmi és biztonsági felszerelés benne van. Ezen az árszinten azonban már nagyobb a konkurencia, így érdemes jobban körülnézni, vagy várni a következő akcióra. Az 1,2-es benzines motorral már nemcsak városi használatra ajánlható. Méretei alapján a takarékosságról szóló időszakban akár univerzális autóként is szolgálhat azoknak, akik nem négy felnőtt gyakori hosszú távú utaztatására akarják használni, és legfeljebb párszáz kilométert utaznak egyhuzamban. Nem ajánlom azoknak, akik olcsó családi modellt keresnek, vagy presztizst akarnak vásárolni az autójukkal együtt, hiába modern és vagány a külseje.