Gyorsteszt: új Honda Civic
Megérkezett az új Honda Civic páros, amely csak Kelet-Európában jár párban. Nyugaton csak az Angliában gyártott ötajtós kapható, az új EU-tagállamokban és az európai nem tagállamokban a Törökországban készülő négyajtós is a szalonokba kerül. Ennek az oka kettős, mifelénk még mindig jobban kedvelik a vásárlók a négyajtós formákat, másrészt ezt a típust kevésbé bélelték ki a komfort- és divat kellékeivel, jó így is a keleti blokkba, nyugatra nem mehet. Mindemellett megkérik az árát, mert az alap 1,4 literes ötajtós ára 4,55 millió, az alap egyhatos négyajtós ára 5,25 millió. Mondhatjuk, hogy a nagyobb motor miatt, de annyira nem, az egyhatos híján egynyolcassal kapható ötajtós 5,36 millió, tehát nem lő sokkal a négyajtós fölé. Szóval drágább az egyszerűbb kialakításúnak ható négyajtós.
Pár éve olyan formákkal, mint amit az új ötajtós Honda Civic mutat, legfeljebb virtuális autós játékokban láttunk. Még akkor is, ha ott volt előfutárnak az előző generációs Civic, ami még ma is feltűnő jelenség az útjainkon az ufós formájával. Egyéni az autó, ráhajt a sportosságra és a fiatalosságra. Vele szemben a négyajtós konzervatívabb, hátulról akár Corolla is lehetne. Elölről persze nem, az orrát úgy formálták, hogy hasonlítson az ötajtósra, még ha az előzőre is.
Mindkét kocsi belülről az előző Civic által elindított formai úton halad. A négyajtós ezt kevésbé nagy látványossággal teszi, az ötajtós a "húha" hatású csilivili holmi. Elsőre kicsit nagy a szerteszétség mindkettőben, meg kell szokni, hogy hova nézzen, hova nyúljon az ember. Ez a vagány-scifi kinézetért vállalt kockázat a gyár részéről. És vélhetően a kockázatkészség sikert hoz, hiszen a vásárlók java, főként a Civiccel megcélzott fiatalos érzületű rétegé szereti a merészséget. Akit pedig a Honda-technikai tartalom és kezelhetőség hoz lázba, az simán megszokja, mert összességében jófej, egyedi a berendezés.
Ez az ötajtós belül
Alant ez a négyajtós belül
A két típus közötti fura kettősség szinte bármely kérdésben megismétlődik. Az ötajtós tűnik a jól eladható divatcikk-autónak, a négyajtós a korrekt ajánlatnak. Még a technikai tartalomban is ez köszön vissza. Az ötajtós visszakapta hátra a független kerékfelfügegsztést, a négyajtósnak maradt a csatolt lengőkaros. Az ötajtós motorjai frissebbek, (1,4 literes 100 lóerővel, 1,8-as 142 lóerővel, dízel 2,2-es 150 lóerővel és majd jön egy 1,6 literes dízel is), a négyajtós kínálatával csak rokoni viszonyban vannak (1,6 literes 125 lóerős, 1,8 literes 142 lóerős – de más műszaki megoldásokkal, és dízel nuku).
A kocsikba beülve szintén érezni ezt. Az ötajtósban használt kárpitok, felszerelések, részletmegoldások jobb minőséget sugallnak. A négyajtós is szépen össze van rakva, de mondjuk az üléskárpit anyaga akár egy 1992-es évjáratú autóból is ismerős lehet. Ezek után kipróbálva jött az érdekes fordulat! A konzervatívabb, bácsisabb, a gyártó részéről a büszkeségeink tabló aljára helyezett négyajtós sokkal élvezetesebb, Hondásabb autózási élményt nyújt. A motorja (1,6 literest próbáltuk) nagyon él, veszi a fordulatot, a maximális fordulatszámig értelemmel pörgethető, még az utolsó pillanatban is tol egy kis ráadás lóerőt! A hozzá kapcsolt váltó patentül kapcsolható, nagyon jól eltalált áttételezéssel, és passzoló végáttétellel. A kormányzása érzékeny és nagyon pontos, kanyarokban, manővereknél a viselkedése kiszámítható, jóindulatú és dinamikusan viselkedő. Öröm vele a titkolt gyorshajtás!
Az utána próbált ötajtós sport felszereltséggel és 1,8 literes motorral büszkélkedett. Beülve sokkal maibb, drágább a hatása. Ehhez képest a dögös kormányt markolva kevesebb a visszajelzés, kicsit érzéketlen a kormányzás, kanyarokban jól irányítható, de két hajszállal esetlenebb a négyajtósnál. A nagyobb motor a közepes fordulatszámtartomány felett már nyüglődve húz, elveszti a lendületét, nincs értelme pörgetni, mert ünneprontón viselkedik (persze ez érzésre, mert papíron 0,5 másodperccel jobban gyorsul százra, mint a négyajtós egyhatosa). Többet vártam tőle. Igaz így is az élvezeti szintje jóval magasabb, mint a kommerszebb konkurens felhozatalé. Szóval a leszólás szigorúan Hondás értékrendben értendő!
Végezetül még pár dolog, hogy elférni a kocsikban, hozzák az alsó-középkategóriában megszokott értékeket. Becsapós a négyajtós, mert a csomagtartója némileg kisebb az ötajtósénál, ennek oka, hogy a csatolt lengőkaros futóműve több helyet foglal.
Összefoglalva mindkét Civic változat hamisítatlan Honda, de a török autó Hondább. Bár nem ez lehetett a gyártó célja, vélhetően a vagányabb megjelenésű ötajtós némileg áldozatul esett az ECO-törekvéseknek, ennek köszönhető, hogy fűszeresebbnek tűnik, de sótlanabbul viselkedik, mint a négyajtós.