Az autótuning a versenypályákról szivárgott ki az utcákra. Ott, a boxok között kísérletezték ki az erőfacsaró módszerek tömegét, amelyekkel a szériamotorokból meglepő teljesítményadatokat csikarnak ki. Igaz a nagy teljesítmény a fogyasztás, az élettartam, és a nyugodt üzem rovására jelentkezik. Az utcai autókra szánt tuning a versenysport izomnövelő fogásainak a szelidített változata, hiszen a mindennap használt kocsiknál számítanak az autógyárak által is figyelembe vett gazdaságossági és használhatósági szempontok.

A motor tuning lényegében több lépcsőben írható le, a motor optimalizálástól az erőforrás teljes átépítéséig terjed, a beavatkozás mélységével egyenes arányban duzzadó költségekkel és egyre nagyobb kockázattal.

Brabus Mercedes tuning motorA motor által termelt teljesítmény jó része a motoron belül marad, felemésztődik a szívás, a kipufogás energiaszükségletének a fedezésére, a belső súrlódás legyőzésére. Az erőforrást felszabadítva, a terheinek a csökkentésével az addig belül elhasznált teljesítmény a főtengelyen jelentkezik. A szívás energiaszükségletének a csökkentésére találták ki a sport légszűrőket, amelyeknek kisebb az ellenállása a széria papírszűrőknél. A sport légszűrők lényegében az olajos levegőszűrők elvén dolgoznak, több rétegű, nyitott sejtszerkezetű szivacsos anyagból vagy szintén többrétegű, papír és fémháló kombinációból készülnek. Ez az anyag nem szűr, csupán hordozófelület, a levegő tisztítását olajfilm végzi. A sport levegőszűrők élettartama elméletileg végtelen, mert a szűrő elszennyeződésekor a szűrésért felelős olajfilm lemosásával és új olaj felhordásával felfrissíthető. A frissítési ciklusokra a gyártók általában magas kilométerszámot --50 000-80 000 km --ígérnek, a gyakorlat szerint azonban 15 000, 20 000 kilométerenként ajánlatos felfrissíteni a szűrőréteget. A frissítésnél nagyon fontos a tisztítás és újraolajozás alapos elvégzése, mert a ha az olajfilm vastagsága nem optimális, akkor a motorba jutó szennyeződés károsodásokat okozhat. A sport légszűrők hatása a magasabb fordulatszám-tartományokban jelentkezik, 5-7 százalékos teljesítménynövekedés formájában.

A kipufogás munkaterhei tuning sportkipufogó rendszerekkel csökkenthetők. Olcsóbb megoldás csak a hátsó dob cseréje, amelyre a gyártók 3-5 százalékos teljesítménynövekedést és sportosabb hangot ígérnek. Drágább, de érezhetőbb 7-10 százalékos teljesítménynövelő hatással jár a teljes rendszer átépítése, ez a leömlők cseréjénél kezdődik. Az optimálisan levezetett, általában a gyárinál nagyobb átmérőjű csövek kisebb ellenállással vezetik el az elhasznált gázokat, csakúgy, mint a kisebb ellenállású sportdobok. A kipufogócsere kockázata, hogy a motornak szüksége van bizonyos mértékű torlónyomásra, különben friss keverék is távozhat a hengerekből, ezzel csökkenhet a teljesítmény és kiéghetnek a kipufogószelepek. Ezért csak jól kitalált, már lehetőleg kipróbált rendszer felszerelése ajánlott, amelyet valamely komoly cég vagy tuning csapat neve fémjelez. A kipufogócsere előtt érdemes elgondolkozni a zajtűrés mértékén, mert hosszabb úton már fárasztó lehet az amúgy szépen gurgulázó kipufogóhangok hallgatása.

A motor teljesítménye a belső ellenállás csökkentése mellett az optimálisabb porlasztással és égéssel is növelhető. A motor megbontása nélkül az alaposabb égést szolgálhatják az erősebb szikrát adó gyertyák és a gyertyák alá dolgozó kisebb ellenállású gyertyakábelek felszerelése. Az alkalmazásuk hátránya, hogy a nagyobb áramigényt a transzformátor nem tudja hosszú távon nyújtani és tönkremegy, illetve a nagyobb hőterheléstől kiég a dugattyúk felülete. Drága ár néhány plusz lóerőért. Az optimálisabb égést okosabb a gyárak által is ajánlott és az új típusokban már széles körben alkalmazott három- vagy négypólusú gyertyák beszerelésével segíteni.

A keverék akadálytalan hengerbe jutását segítheti a szívócsövek polírozása, ugyanis a gyári öntvény belső felülete nem egyenletes, a kis "rücskök" örvénylést okoznak, hideg üzemben pedig a hideg és érdes szívócsőfalakra könnyebben lecsapódik az átutazó benzin, így nehezebben szabályozható a hengerbe jutó keverék benzin-levegő aránya. Ugyanis a már megtapadni nem képes üzemanyag-mennyiség magával ránt már megtapadtat is, így mintegy gázfröccsöt kap a motor. Igaz japán tuning mesterek tapasztalatai szerint némi örvénylésre szükség van, ezért a legjobb a szabályosan rücskösített felület, amelyet a homokfúváshoz hasonló technológiával érnek el. Így a véleményük szerint stabilizálni lehet a szívócsőfalon megtapadó üzemanyag mennyiségét, amelyen jobban csúszik a továbbjutó üzemanyag, mint a sima fémfalon. Ez más szinte okkult tuning. A polírozásnak akad akadálya is, például a műanyag szívőcsővel gyártott motorok esetében már nincs rá szükség. A polírozó munkásság a hengerfejek átömlőcsatornáiban és a kipufogóleömlőkben is folytatható.

Nagyobb érvágást jelent sporthengerfej felillesztése, amely ugyanezt a célt szolgálja a szériánál nagyobb átmérőjű átömlő csatornákal. A hengerek jobb szellőzését nagyobb szelepekkel, és a szelepek nyitási ciklusának és mértékének megváltoztatásával lehet elérni. A szelepvezérlés megváltoztatásához már az új ütemet diktáló vezérműtengely szükséges. Mindezek hatása főleg magasabb fordulatszámon jelentkezik, ott javítanak a henger szellőzésén, csakúgy mint a gyárinál hosszabb szívócső felszerelése, amely a beáramló keverék örvénylését, nagyobb áramlási sebességét, a henger jobb feltöltődését segíti – a hosszú szívócsövekre jó példa a Laxmaul RAM családja, azonban az új, változó szívócsőhosszú motorok esetében okafogyott a hosszú cső felszerelése. A magas fordulatszámon jelentkező nagyobb teljesítmény mellett alacsony fordulatszámon csökkenhet a forgatónyomaték, egyenletlenné válhat az alapjárat, a motor nehezen indul és megnő a fogyasztás.

A motor megbontásakor érdemes a belső ellenállás csökkentésére helyezni a hangsúlyt. Komoly energiát emészthet fel a kiegyensúlyozatlanság, igaz ez ma, a fejlett gyártástechnológiának köszönhetően nem jellemző. A mozgó tömegek csökkentésére találták ki a könnyebb sportdugókat, ötvözött hajtókarokat és könnyített lendkereket. Az ellenálláscsökkentés előnye a hosszú szívócsövekkel, a sportvezérmű-tengelyekkel és a nagyobb szelepekkel szemben, hogy nem a motor élettaramának, fogyasztásának a rovására ér el teljesítménynövekedést. (Az előbbiek rángatózó alapjárata szerkezetileg terheli a motort, így gyorsabb az elemek fáradása és kopása).

Bevált tuningfogás a motor sűrítési viszonyszámának a növelése, ilyenkor vigyázni kell, hogy legyen még olyan benzin ami kibírja a megnövelt sűrítést -- például már gyárilag 98-as oktánszámú benzinnel üzemelő motor sűrítésének a növelése használhatatlanná teszi az erőforrást.(Rendszerint a hengerfej köszörülésével érik el a nagyobb sűrítést, de a dugattyúcsere, az égéstér méretének a változtatása is alkalmazott módszer).

Turbófeltöltős motoroknál a töltőnyomás növelésével komoly többletteljesítmény húzható ki a hengerekből. A turbó túltöltése ellen nyomáshatárolószelep beépítésével védekeznek az autógyárak. Ezt a szelepet kell becsapniuk a vagy lecserélniük a tuningolóknak. A szelep megkerülésével az nem érzékeli a magasabb töltőnyomást. A módszer karburátoros autóknál használható sikerrel, elektronikus motorvezérlésnél az elektronikába is bele kell nyúlni, ami már a chiptuning területe. A chiptuning minden elektronikus vezérlésű motor hagyományos eszközökkel való tuningolásánál szükséges, különben a megváltozott jelek összezavarják az elektronikát.

A tapasztalatok szerint a motorteljesítmény 10-20 százalékos növelése még nem hat károsan az élettartamra. Magasabb teljesítménynövekedés a felfelé törekvő fogyasztás mellett az élettartamot is rontja, főleg, ha a tulajdonos kihasználja a motor erőtartalékait.  százaléknál nagyobb nyomatéknövekedés már jelentősen terheli az erőátviteli elemeket, szükség lehet erősebb kuplungszerkezetre, féltengelyekre. A nyomatéknövekedés figyelembevétele különösen az automata váltós autóknál fontos.

A meghajtás mellett az erősebb motor miatt javuló menetteljesítményekre képes autó megállítására is gondolni kell, 30 százalék körüli teljesítménynövekedésnél a fékrendszer feljavítása is aktuális lehet. Nagyobb fékhatás érhető el a hátul dobfékes kocsiknál a dobfékek tárcsafékre cserélésével, tárcsafékeknél belső ventillációs, esetleg könnyített féktárcsák és többdugattyús féknyergek használatával. A flexibilis gumifékcsövek fémszövésű csőre való cseréjével a fékcső fékerőpazarló tágulását lehet elkerülni.