Morcosítás egy kis lemezmunka
Morcosítás. A varázsszó és varázseszköz, amely képes arra, hogy alapjaiban változtassa meg az autó megjelenését. Szolid családi kocsikból és bevásárló kisautókból lehet haragos tekintetű tuning-gépet faragni a segítségével. Vannak, akik már-már művészi szinten űzik a karosszéria-lakatos szakmát, ők biztosan profi munkát végeznek, de ha valaki maga érez kedvet hozzá nekieshet az autójának. Ebben próbálunk most segíteni, illetve az olyan lakatosoknak, akik még nem csinálták, de csinálnák a morcosítást. Sok óvatos tuningautó tulajdonos ilyenkor elmegy a bontóba és ott vesz egy motorháztetőt, hogy ha nem sikerül a műtét akkor ne vesszen az eredeti géptető. Az első próbálkozásokhoz mindenképp ezt a módszert ajánljuk. Ha profihoz visszük a kocsit, bízhatunk a végeredményben.
Először is ki kell találni a morcosítás mértékét, a motorháztető új formáját. Itt nem kell tartózkodónak lenni, sőt javasolt is kartonpapírból elkészíteni egy sablont, ráragasztani az autóra meggusztálás végett. Érdemes mindig felírni a méreteket, többször próbálkozni, kell egy kicsit túlzásba is esni, és persze felkapcsolni a fényszórót, hogy kijut-e valami fény a tervezett takarás alól. Ha megvan a kívánt forma, akkor lemezből is ki kell szabni a toldást.
Ezt sem szabad elkapkodni. El kell dönteni, hogy az autó orrának hajlatai megengedik-e z egy darabból készülő morcosítást. Ha nem akkor két félből kell elkészíteni. Úgy kell megtervezni a lemeztoldást, hogy legyen egy széles felület, amely felnyúlik a motorháztetőre, így követi a morcosítás a géptető ívét, valamint az alsó részre rá kell hagyni 1-1,5 cm-t az „elszegésre”. Mert a lemez vége nem maradhat ott esetlen élesen, vissza kell peremezni, mint a gyári darabon. Ennek a peremezésnek az elkészítéséhez persze nem árt egy hajlítógép, nélküle könnyű egyenletlen ronda felületet kialakítani.
A motorháztető és az új darab találkozásánál, pontosabban átfedésénél furatoljuk meg az új lemezt, azokon át, mintegy ponthegesszük védőgázas ívhegesztővel a lemezeket. A lánghegesztés nem jó, nagyon felmelegszik a lemez és behullámosodik. Élben se jó hegeszteni, mert csak több tonna gittel lehet eltüntetni a végeredményt. Persze, ha két félből készül el a morc, akkor a kettő lemez találkozásánál élben is végig kell hegeszteni, ez elkerülhetetlen. Előbb „nyaljuk fel” pár ponton a szabott lemezdarabot, ellenőrizzük, hogy jól áll-e, és ha ezen átment, akkor véglegesítsük a hegesztést. A motorháztetőn csak azokon a pontokon köszörüljük le a fényezést, ahol hegeszteni fogunk, ha teljesen fémtisztára toljuk a felületet megágyazunk a korai korróziónak.
Ha fel van hegesztve a morc, még koránt sincs vége a munkának. Jöhet a kéziköszörű, amellyel el kell tüntetni a nagyon kiálló hegesztési pontokat, varratokat és érdemes a lemez felső, hegesztetlen élét is hozzáköszörülni a motorháztető lemezéhez. Ezzel is könnyítjük a szép eldolgozást. A belső oldalon a visszaperemezés mentén, valamint a géptető és a morc találkozásánál is ki kell húzni tömítőpasztával ezeket a felületeket. A felső részen pedig lehet alapozni, majd egybegittelni, majd csiszolni, majd fényezni, és már kész is!