Kiegészítő műszerek beszerelése
Azt hiszem vagyunk sokan, akik elégedetlenek a mai autók műszerezettségével. A kommersz darabokban azt sem tudjuk mikor melegszik fel a víz. Persze nem csak az ilyen autókba kívánunk több műszert, elérve egy bizonyos tuningoltsági szintet, szinte kényszerlépés a kiegészítő műszerek beszerelése, hogy követni tudjuk a motor aktuális üzemi állapotát.
A műszerek utáni éhségünket ma már könnyen csillapíthatjuk, igen nagy a kínálat. Kapni a csilli-villi-ledes csodáktól a klasszikus kinézetűekig mindenféle műszer, amelyeket kifejezetten autókhoz fejlesztettek és az áruk elérhető. Már tízezer forint alatt is megkapni kiegészítő műszert, amelyhez a beszereléshez szükséges összes kelléket, így jeladót, vezetékeket, csavarokat mellékelnek.
Kiegészítő műszerként alapvetően olyanokat gyártanak, amelyek jellemzően "kimaradnak" a kocsikból, illetve néhány alapműszert. Így hőfok mérőket (víz, olaj), nyomásmérőket (olaj, töltőlevegő), az elektromos rendszer állapotáról tájékoztatókat (töltés), illetve nmennyiségmérőket (üzemanyagszint). Műszerek beszerzésekor olyat igyekezzünk vásárolni, amire valóban szükségünk van a motor üzemállapotának a követéséhez.
Esetünkben egy turbómotoros Subaru korábban beszerelt, de már nem működő kiegészítő műszereinek a cseréje volt a cél. Így megvásároltak három új műszert, egy olajnyomás-, egy olajhőmérséklet-, és egy turbónyomás mérőt.
A vásárláskor érdemes figyelni a beépítési helyszükségletre, szerencsére a műszerek külső átmérője szabványos, azonban a kereteik mérete, a mélységük okozhat fejtörést. "Zöldmezős" beruházásnál érdemes elölre kitalálni, hogy hová kerülnek a műszerek, középkonzolba, A-oszlopra vagy a műszerfal tetejére, de a fészek kialakításával várjuk meg a műszerek megvásárlását, ne dolgozzunk elölre.
A beszereléskor nézzük át a műszerek tartozékait, hogy minden megvan-e. Ha igen, akkor neki lehet állni. Elsőként a jeladók beszerelése és kábelezése a feladat. Az olajrendszer paramétereinek a méréséhez szükséges jeladók elhelyezésére a műszer gyártója egy közgyűrűt mellékelt, amelyet az olajszűrő alá kell felerősíteni.
Ehhez adtak egy központi csavart is, amely az olajszűrő eredeti menetére csavarható, ezáltal rögzül a közbetét, a csavar vége viszont ismét menetes, amelyre felcsavarható az olajszűrő. A közbetét oldalain több helyen is kialakítottak menetes furatokat, amelyekbe a jeladók csavarhatók be. A több furatra a rendelkezésre álló hely miatt van szükség, hiszen a műszer több autótípusba is beszerelhető.
A megfelelő furatok kiválasztásához a helyére kell próbálni a közdarabot, majd becsavarni a jeladókat – a nem használt furatokat le kell dugózni. Érdemes a biztos tömítésért teflonszallagot tekerni a menetekre. Szintén előnyös a jeladók kábeleit még a felszerelés előtt bekötni, esetleg később erre kevés hely áll a lehetőségre (esetünkben ez a helyzet állt fenn).
A jeladókkal felszerelt közgyűrű felrakható a helyére, vigyázzunk, hogy semmilyen gyártói matrica, vagy fémforgács ne legyen belül, hiszen az olajtér része lesz a gyűrű belseje. A felszerelés után a helyére mehet az olajszűrő, és ha minden tömített, akkor pótolhatjuk a hiányzó, kicsurgott olajmennyiséget is.
A következő feladat a vezetékek elvezetése a jeladóktól. Vigyázzunk arra, hogy ne érjenek forró, forgó, vagy rezonáló motoralkatrészekhez, ezek tönkretehetik a kábeleket. Kábelkötegelőkkel szépen rögzítsük a vezetékeket, a legcélravezetőbb mielőbb "csatlakozni" egy futó gyári kábelköteghez. Az előnyös, ha olyat választunk, amely áttöri a tűzfalat és átmegy az utastérbe, hiszen nekünk is be kell oda vezetni a kábeleket. Ezelőtt azonban a turbónyómásmérő jeladóját, a MAP-szenzort is el kellett helyezni.
A szenzorhoz oda kell vezetni egy kis szilikoncsövön fizikailag egy légvezetéket, amely "megcsapolja" a feltöltött szívóoldalt. Hiszen innen veszi a nyomásértékeket, ezt akarjuk figyelni. A lecsapoló ágba egy kis szűrőt is be kell szerelni (mellékelte a gyártó), amely a szenzort védi a koszolódástól.
Mindezzel véget is ért a motortéri feladat, lehet szétszedni az utasteret. Ahol át szándékozunk vezetni a kábeleket az utastérbe, ott le kell bontani a kárpitokat, esetünkben a kesztyűtartót és a környékét kellett lebontani. És ott is szét kell szerelni az autót, ahol a műszerek beépítésre kerülnek, jelen esetben a középkonzolt.
Ez utóbbit a legegyszerűbb volt kivenni, és a régi műszereket a munkaasztalon kényelmesen átcserélni az újakra. Itt a műszerek tápellátásának a vezetékeit is fel lehetett illeszteni.
A tényleges beszereléshez a jeladók vezetékeit be kell húzni a műszerekig. Azonban nem elég csak összekötögetnünk, hiszen a műszereknek is szüksége van önálló tápra. Nem is egyre. Kell nekik állandó és kapcsolt táp is.
Egyrészt a motor beindításakor a ma divatos kiegészítő műszerek előadnak egy "show-t", azaz eljátszák a pozicionálás rituáléját és esetünkben piros fénnyel élednek, de zöld fényen dolgoznak.
Alaphelyzetben a műszerek mattüvegén nem látszik semmi. Másrészt a világítást felkapcsolva a műszerek háttérvilágítása is megváltozik, tompábbra vált, hogy ne vakítsanak éjszaka.
A tápok csatlakoztatása után érdemes egy próbát végezni. Ha minden jól működik, akkor csatlakoztathatók a jeladók vezetékei is. A végleges összeszerelést ismét előzze meg egy próba, ha minden szépen működik, akkor össze lehet rakni az autót és élvezni az információbőséget.
