Dragracing-KOE Lacháza - beszámoló

Szeptember első hétvégéjén Kiskunlacháza reptere egy különleges rendezvénynek adott otthont: itt került megrendezésre a King of Europe gyorsulási Európa Bajnokság keleti fordulója, azon belül is a sorozat döntője. A háromnapos rendezvényre a szombati napon látogattunk ki.

Szombat reggel 9:42 perc – Kiskunlacháza

12 fok, erős szél, éppen elállni készülő eső, az égbolton az összefüggő felhőzetből néhol már ki-kikandikál a világoskék égbolt. Éppen a King of Europe kvalifikációi folynak – illetve folynának, de a versenyzők láthatólag még nem igazán aktiválták magukat – ahogyan az az olasz csapat sem, akit már fél órája, több vitát követően sem sikerül kidörömbölni az ágyukból, hogy lakóbuszukkal pont a kiállítási területünk kellős közepén állnak. A Caddy-nk anyósülésén szenvedek, a reptéri pusztaságban nem túl meggyőzően teljesítő, hálózati kapcsolattal távoli rokonságot sem mutató Pannon mobilnettel, közben Frankie kissé erőlködős angolsága töri meg a csendet: - Vér ár dö kingofjuróp részörsz? A szomszédunkban standoló Cafe GO-ban eközben a mentősök véres szemmel szürcsölik a reggeli betevőt.

Borzasztó nehézkesen indul a nap, de egy óra sem telik el, és a tegnapi viharból embertelen teljesítménnyel újra összerakott rendezvény életre kel: versenyzők a pályán, nap az égen, hangfalakból zene, és a Renault 5-össel versenyző Gianni Santiék azóta már országos cimboráink. Vagy inkább kontinenses, elvégre nemzetközi versenyről van szó, na.

Annyi biztos, hogy régen voltam már Dragracing gyorsulási versenyen, főleg mivel amivel kint szembesültem, nagyjából úgy érintett, mint mikor először szagoltam bele a gumifüstös reptéri levegőbe: senkit nem ismertem és szinte minden autó új volt számomra.


Persze ez így nem 100%-ig igaz, hiszen a régi nagy nevek még mindig itt voltak: Voegelsinger Sanyi és brutális turbós Civic, na meg az általam – szégyenszemre – csak először gyorsulni látott 9 másodperces „Red Rocket”, ami valaha még egy Honda Civic Coupe formájában létezhetett. Szabyk és Fiestája is ott volt, bár őt szombaton inkább egy Escort RS volánjánál láttuk feltűnni – fél füllel annyit hallottam, hogy pénteken némi gixer történt a Fiestával, ezért nem tudta folytatni a versenyt. Audi fronton Boldizsár István, RT és a Whistler Racing Quattroját sikerült lencsevégre kapnunk, de számos régi és új hazai autót és versenyzőt köszönthettünk kint, kezdve a jól ismert Chevy Novától a TDiExtreme dízel Polo-jáig, vagy az azóta már 9 másodpercessé avanzsált kék Caprice-tól a Fiat X1/9 alapra épített, Samara motoros (?) üvegszál „objektumig” – akit kihagytam úgyis meglesz a galériában.


Ami igencsak meglepett, hogy időközben a Kohári Zoli-féle Viper új tulajdonosra talált, aki Szentesi István vezényletében küldte hadba a 8 és fél literes erőművet. Az új nitró beállításoknak is köszönhetően, a sorozatos rekordok után egy ízben sikerült 10 másodperc alatti időt elérni, a legjobb futam 9.978 másodpercesre sikeredett. A fent említetteken kívül egyébként több amerikai vasat is láthattunk gyorsulni, köztük egy Trans AM-et és egy régi Camarot, ami pedig mindenképpen megér egy misét, az SS Motors-szal érkezett gyönyörű ezüst Impala. Ez utóbbi ugyan nem gyorsult, de makulátlanul felújított állapotában, a 22-es krómgörgőkkel álló helyzetben is maga volt a tökély. Nem úsztuk meg csőrös drag nélkül sem, ebbéli élményeinket szokás szerint Erdős Csaba szolgáltatta, aki a dragsterkedés mellett Streetfighter Show-val is megörvendeztette a közönséget.

Ha pedig már a hazai indulókat vesézzük, örömmel fedeztünk fel két jól ismert Carstylingos arcot is az indulók között: Hans, valamint Kere is részt vettek a versenyen, az egyúttal megrendezett Országos Bajnokság keretei között. Persze a teljességhez az is hozzá tartozik, hogy az user autóink között rajtuk kívül is nagyon sokan fent vannak a szombati mezőnyből.

Vélhetően a King of Europe forduló miatt szép számmal érkeztek külföldi versenyzők is, bár tegyük hozzá, a legnagyobb számban jelen lévő román gárda, a hírek szerint igen gyakori jelenség Kiskunlacházán. Igazából meglepő volt látni milyen vasakkal érkeztek az általában csak fitymálással említett keleti szomszédjaink: Mitsubishi EVO X, Subaru Imprezák, egy rakás új S5-ös és S3-as Audi, TechArt tuningos Porsche, Opel GT... mondhat bárki bármit, de az már előrevetít valamit, ha ilyen autókat nem sajnálnak 402 méteren gyalázni. Szlovákiából, Szlovéniából, Olaszországból is érkeztek indulól komolyabbnál-komolyabb épített gépekkel, egy versenyző pedig Lengyelországból tette meg a hosszú utat hazánkig.

A program szerint egymást váltották az OB-KOE, valamint a motoros kvalifikációk – mindezt időközönként némi pályatakarítás, a KOE blokk kezdetekor pedig „ragacsolás” – a pálya speciális, drag versenyeken használatos bevonattal történő borítása – szakította meg. Leginkább egyébként a nemzetközi verseny etapjaiban voltak a legnagyobb szünetek, bár az OB-n tényszerűen több nevező is volt. Időközben folyamatosan zajlott az állandó betétprogram, a Drag-minirally, nem kis érdeklődés mellett.

Délután öt óra magasságában műrepülő bemutatóra került sor, este 19:30-tól pedig a kivilágított pályán, az illegál feeling jegyében versenyezhettek az autósok. Ezt azonban már nem vártuk meg – talán még ha vittünk volna valamit amivel indulhattunk volna – fél hét magasságában a táplálék-kiegészítős standdal szinkronban elhagytuk a terepet. A döntőkre már csak másnap került sor, az eredményeket – mely több hazai sikert is hozott a KOE keretei között – pedig a www.dragracing.hu oldalról tudjátok letölteni.

A Dragracing versenyek idei utolsó felvonása ugyanitt, Lacházán kerül megrendezésre, szeptember 26-án – a versenyre már lehet is regisztrálni itt, illetve természetesen az esemény adatlapján.