Tatra tuning: Hercegcsótány
Tatra 603 1967
További és nagyobb képek a képgalériában
Soha az életben nem gyártottak a Tatra 603-ból kupét. Így itt volt az ideje, hogy készüljön egy. A munkát Szlovákiában végezték el az 1955 és 1975 között háromféle egymást követő altípusban, de csak négyajtósként gyártott Tatrán. Egyébként a gépegység reprezentációs limuzin szerepkörre készült, farmotoros, léghűtéses V8-as motorral. A történetünk főhőse a típus második változata, 1967-ből származik. Egy év múlva már jött a legutolsó változat – amelyet aztán a modern karosszériájú 613-as követett, olasz Vignale formatervvel.
Ennek az autónak a tulajdonosa Bohács Márió (Majo) a kocsit teljesen szétszedte, de nem csak azért, hogy a rozsdafoltokat alaposan levakarhassa. Át is alakították a bódét, amelynek a során az összes valaha ismert karosszéria-átépítési tuningfogást bevetettek. (Sajnos csak szlovákul beszél, így az információcsere nehézkes volt).
Ennek során a négyajtós autóból kétajtóst varázsoltak a hátsó ajtók befalazásával, az elsők megnyújtásával. Már ez elég nagy dobás, de a sportos hatást tovább fokozták a tetőoszlopok rövidre vágásával – top chop. Ehhez a stílushoz nem illett az eredeti nagy felületű dupla hátsó szélvédő, így két kicsi, régies váltotta őket. A küszöböket fémből közelebb húzták a földhöz, a hátsó kötényt is megnyújtották szintén acélból, és a modern visszapillantó-tükrök lába is acél.
Egyedül az orr-rész kialakításánál használtak üvegszálat. Itt is alaposan átfaragták a kocsit, a nagy hagyományos fényszórók helyét kis vetítőlencsés lámpák vették át, új lett a teljes homlokfal a jelvénnyel, lent pedig a köténybe ledsort építettek be. A hátsó nagy lámpa helyét is kerek ledlámpák vették át.
A nem mindennapi karosszériát az eredeti motor hajtja, persze szépen felújítva és finoman átalakítva. A 2,5 literes V8-as motor, amely a 94 lóerőt teljesít, és 158 Nm nyomatékot tud. A motort két egytorkú karburátor itatja, ezekről lekapták az eredeti lemez légszűrőházat, kaptak helyette egy közös direktszűrőt. A "túloldalon" pedig a kipufogót cserélték le, külön finomság, hogy a kipufogóvégek a hátsó köténylemezt áttörve jutnak a szabadba. A további motor-beavatkozás inkább szépészeti, pirosra festették a blokkot, polírozták a szelepdekliket, a léghűtés turbinaházait. Hihetetlenül jó hangja van a kocsinak, a V8 sportossága keveredik a régi karburátorosok dörcögő hangjával és a léghűtésesek finom recsegő aláfestésével. Nincs benzinnel fertőzött ember, aki ettől a zenétől ne érzékenyülne el.
Az elvarázsolt megjelenés része a karosszéria fehér színére fényezett kétrészes, 17 colos alufelnik, amelyek alatt elöl 20, hátul 40 mm-rel szélesítettek a nyomtávon. Az ültetés mértéke 40 mm. Az utastér kialakítása ugyanilyen nagyívű. Bent négy sportülést találunk, a hátsók beépítéséhez a padlólemezt és a régi ülés fémből sajtolt vázát is átvágták illetve átalakították. Az utastér hosszában középre felépítettek fémből egy kardán-gerincet, amely könyöklő-tárolóként is szolgál, és persze sportos hangulatot teremt.
Végezetül a teljes utasteret piros bőrrel kárpitozták. Az üléseknél fehér kédereket használtak, az ajtókra és a műszerfalra is került hímzés. Az ajtóburkolatok kialakítása mai, könyöklős, a kilincsek is modern autós tartozékai. Archaizáló viszont a műszerfal, három krómgyűrűs órával, kettő műszer pedig a középkonzolra jutott a váltókar elé. Modern a felszereltség, elektromosak az ablakok, van centrálzár és riasztó.
Majo autója egy nagyon jól eltalált munka, megőrizte az eredeti autó jellegzetességeit, az átalakítás után is felismerhető, mégis hamisítatlan tuning-gép. Átmentette a Tatra értékeit, az egyedi formát, a V8-as karburátoros motort, és úgy tett hozzá, hogy az autó érdekesebb lett, és biztos, hogy ilyen egy van a világon. Persze ez sokaknak ijesztő is, amit alátámaszt, hogy a kocsi jó ideje eladó, de megvenni még nem vették meg.
