Suzuki tuning A balhés Swift
A barátja bocinak hívja István tuning Suzukiját a kék-fehér vadászgép-terepfestés miatt, hála a Milka-bocis reklámoknak. Pedig most már késő átfesteni az autót, mert ez is az egyik védjegyévé vált, akárcsak az üvöltő kipufogó, vagy a fülrepesztő hifi. Istvánban az a jófejség, hogy tuningolt Trabant után kapott rá a Suzuki Swiftre, amely totálkárosan került hozzá, és amit lehet maga készít és rak össze az autón. Elsőre becsületesen újjáépítette, mint rendes takarékos Swiftes, de később túl sok szabadideje volt arra, hogy bújja a netet és járja a tuningboltokat Swift cuccok után.
Miután néhány úri-tuning üzletben konkrétan kiröhögték a terveivel, beesett a Frigate Tuning budapesti kuckójába (ahol folyik a napiharc a XIII. kerület közterületeseivel és parkolóőreivel, hogy szippanthatná már fel őket egy fekete lyuk). Ott a srácok rögtön az orra alá toltak jó pár cuccot, amit rögtön meg is vehetett és meg is vett. Mert ki állna ellent, ha a kedvenc vasához olyan cuccokat lát, amit szívesen látna rajta? Ez úgy három éve történt, a Swift meg 2004-ben került hősünkhöz.
Szóval felpakolták a cuccokat, lökösöket, küszöböket, kis szárnyat és motortéri-légbeömlőt, meg maszkot. Kezdett a jármű marcona lenni. Így kellett valami egyedi fényezés is az autóra, így kerültek fel a sötétkék-világoskék terepfoltok.
De István nem csak látványtuningot akart, kellett a tartalom is. Apex rugókkal tették csücsbe a vasat, felszereltek HRS Hijoin (H326 FP) felniket 195/45 R15 gumikkal. Mutatnak rendesen. A motortérben is szétnéztek, miből lehet cserebogarat keltetni, és persze kipufogó és persze motorelektronika és naná, hogy direktszűrő. De mindezt nem light-tosan. Mert a motorvezérlés egy rali Swift-től öröklődött, a dírektszűrő meg házilag barkácsolódott fel a járműre, hogy lekerülhessen a gyári tányér a motor tetejéről és hűvös levegőt szippanthasson a moci.
A kipufogót meg a Dinamit tervezte az autó alá. Ez utóbbi igazi atomság, merthogy nem csak a leömlőtől cserés a cucc, van benne trükk is. 4-2-1 a leömlő képlet a hengerektől a tűzfal mélységéig, ide behegesztettek egy Y-elágazást. Az Y egyik vége megy hátra törvény szerint, végig 50-es rendszer, de szolíd, tompított-halk hangú, finom sportgurgulával. Azonban előre, a bal első kerék elé is távozik egy sima 60-as cső, mint egy régi csillagmotoros vadászgépen. Itt semmi nem csillapít semmit, csattog, hörög maga a belső égés. És hogy merre menjen a gáz, azt egy amcsiból rendelt cut-out szelep dönti el, amely az utastérből kapcsolható. Így van rendőr üzemmód, és barbár-tuningvircsaft üzemmód is. Ez utóbbiban kipufogó-hangnyomás versenyen a Swift 5 db-lel lenyomta a Hayabusát. Mindez buli, de nem mellesleg az egyhármas nyolcszelepes agyonüthetetlen bármikorbeindulokéslenemállok motor az eredeti teljesítményét jó 25 százalékkal felülmúlja. István csak szerényen annyit mond „szerintem száz alatt van”. Ami száz fölött van az a kettes, mert egyes fokozatban 67-ig húz a gép, a 2-est 127-nél kell feljebb tolni, négyesbe meg nem is kell pakolni a váltót mert a végsebességet 3-asban is megfutja, ötbe se lesz több.
Ezzel a motor meg a vasdolgok taglalásával meg is lennénk. A kasznira csak annyit térek vissza a történelmi hűség kedvéért, hogy idén István kitanulta, hogy miképp kell morcosítani és egy cimborájával haragosabbra húzta a géptetőt a kristálylámpák fölött. Ez utóbbi is a Frigate-től van, meg a neon-szett is. Meg a belső csinosításához használt Jom sportkormány is, meg alu váltógomb, meg pedálok, meg talán a festék is, amivel fehérre, meg itt-ott kékre fújták a belső műanyagok egy részét. A hangosbemondó nem tudom kitől van, a célja, hogy baromságokat lehessen belemondani a tuning talikon, meg máskor. Ha nincs a közelben kék.
Van egy második oldal is a hifiről. Most harmadik helyre futotta vele.
