Renault tuning - Clio fokozott Sport

Hungaroringen és a Kakucs ring a kedvenc két pálya, ahová a tuningolt Renault Clio RS tulaja kijár. Határig hajszolhatja az autóját, jó sokat költhet gumira, és lassan leszállnak róla a környékbeli kékek is, mert hát a street-betyárság a múlté. Hétköznapi használósság van helyette.

István azon szerencsések közé tartozik, akik új kora óta birtokolják az autójukat. 2004-ben vette át a szalonban a Renault Clio Sport-ot, és hamarosan már vásárolgatta rá a holmikat, kezdve egy sötét fóliázással.

Monoron készültek a műanyagok, úgy mint az első lökhárító a koptatókkal, a küszöbidomok, a hátsó lökhárító a Clio V6 stílusában, valamint a légbeömlő a géptetőre. A megjelenésen még a karbon fóliázások módosítottak, amelyből került a géptetőre, a tükrökre. Az utastérbe épült egy komoly hifi, ami jó 100 kg-mal terhelte meg a csomagtartót, és persze mindenhol ledek és neonok világítanak.

Azonban eljött az idő, hogy a Clio túllépje a villantós-kocsi korszakot. Ebben segített a fent említett szerelem a pálya-autózásba, valamint a sok tapasztalat, ami az autóval kapcsolatban gyűlt. Már az utcai vadulások során megmutatta a gyengéit a gép.

Például 60 000 kilométer lefutása után komplett váltót kellett cserélni. Az új beépítése után a gyári puha és szakadásra hajlamos váltóbak helyett speciális kemény típus került be, most 128 000 km van az órában, de azóta szépen bírja a váltó, holott a terhelése a pályás-üzemmód beiktatások miatt fokozott lett.

A futómű is jelentősen változott. A gyenge toronycsapágyakat erős sportváltozatra cserélték, az összes gyári futóműszilent helyét a lengőkarokban, a stabilizátoroknál Powerflex váltotta fel, sőt a motorbak is ilyen erősített, harcképesebb darab. Búcsút mondott a Clio a gyári rugóknak és gátlóknak is. KW Variante 2 futóművet kapott, amelynek a magassága állítható, és a sárga Koni gátlók által a keménység is (húzásra).

Kicserélték a hátsó stabilizátort erősebbre, így csökkentve a kocsi alulkormányzottsági hajlamát. Kapott a jármű toronymerevítőt is, amelyből a második változat vált be, ez a két gólyaláb tetejét fogja (a lengéscsillapítószár csavarját), nem a tornyon a gólyaláb pozícionáló-kihúzásgátló csavarjait.

Okosabb lett a motor is. A szívósort gépmunkázták, a leömlőt a helyén hagyva a Proex készített teljes sportkipufogórendszert az autó alá fémhordozós sportkatalizátorral. Teljesítménymérés alapján a gyári 179 helyett 194 lóerőt teljesít a motor, a nyomatéka 200 Nm-ről 220 Nm-re nőtt. István említette, hogy általános Cliós tapasztalat, hogy a motor gyárilag nem hozta a 179 lóerőt, inkább 160 körül volt.

Fékben is utánamentek az új elvásároknak. Elölre Brembo furatolt tárcsákat szereltek Ferodo Racing betétekkel, és fém flexibilis fékcsőszettel. Fontos még, hogy a motorban, váltóban, fékrendszerben Motul versenyolajokat használnak, a motorban 10 000 km-ként cserélve.

Az utastérből a fent említett nagy hifi java már száműzve lett. Megmaradt belőle az Alpine fejegység, a Gladen Audio első komponens szettek, és az azokaz hajtó csomagtéri Clarion erősítő. A nagyobb erősítő és a mélyláda már a múlté. Ezeken felül a Momo kormány és váltógomb, valamint a fénytechnika a változás bent.