Dr. Martins

Demóautó Martin Car Audio módra, avagy „A fényezett elemek kora lejárt. Ideje, hogy átadja helyét a fémnek és az erőnek!” Martin Petire sok mindent lehet mondani, de az biztos, hogy tudja, mitől döglik a légy! Ahol VW kisbusza megjelenik, ott kő kövön, szem szárazon, emberi fül érintetlenül (vagy éppen a felelőtleneké épen) nem marad...

Az autó


1980, T2-es Volkswagen, komoly hifis előélettel. Hangnyomásban eltöltött évekkel, amik megalapozták jövőjét a Martin Car Audionál. Motor, váltó és mindenféle fölösleges ketyere nélkül, csupán a vontatáshoz elegendő műszaki felszereltséggel, de így is cirka 3 tonnás összsúllyal. Mindent a hifi érdekében.
A karosszéria csak kívülről hasonlít egykori önmagára, belül, a mélyben olyan dolgokat rejt, amik egy komoly romboló alapjául szolgálhatnak. Az autó amúgy sem egy koncertterem, szerintem ti is nagyon jól tudjátok, milyen mostoha körülményeke támaszt egy normális rendszer esetén is. Ha pedig elég elektronikát és őrült mélysugárzót, szetteket pakoltok bele egy karosszériába, meglepő dolgokra képes. Elkezd önálló életet élni. Dobog a szíve. Itt is, meg ott is. Ha megfogod a kasztni egyik részén keletkező centis rezonanciát, máshol kezd el dobolni. Az intenzív testmozgástól meglazulnak a kötődések, apa és anya között heveny vita támad és elkezdenek távolodni egymástól. A hegesztések is jobban bírják 26 éven keresztül a Budapesti Rally-Cross futamait, mint egy pár órás demonstrációt, vagyis a nemes paripa kezdi elveszíteni a kohéziót, ahogy Király Pista bácsi írta egyik nagysikerű klasszikusában. Hiába az újabbnál újabb rögzítési kísérlet, ebben az esetben csak drasztikus módszerek használnak.

„- Egyenruhás? - Beton, te állat!”

Mint a beton, az a tíz centis réteg, ami nagyban hozzájárul az ültetéshez, de az autó alapját is képezi. Az alját öntötték ki a nemes anyaggal, az oldalfalak és a tető MDF lapokkal, üvegszálas gittel és némi purhabbal nehezült és szilárdult meg, olyannyira, hogy az VW oldalát kopogtatva (hanyagul, majd egyre eszelősebben, a végén már jó erősen döngetve) mintha egy homokzsákkal civódna az ember. A merevítő burkolat vastagságáról: a tető például belülről nézve sík, a felfelé domborodó rész egésze szolgálja a szilárdságot.
Jó alap egy audiovizuális atomrobbantáshoz, már csak a megfelelő kellékek kellenek hozzá.

A berendezések

Audison és Macaudo. LRx monoblockok, Maximus mélynyomók, Protector 2.16-os komponens szettek. Ezekből sok. Ez az audió. Audiovox monitordömping. A kép.

Az install, már ha lehet ilyen egyszerű szóval jellemezni

Az egykori vezetőfülke mára „hangnyomás-térré” alakult, magába foglalja a 12 pár, egyedi ráccsal fedett Protector 2.16-os szettet, 12darab Maximus mélynyomót, 6db 7”-os LCM-7169-es monitort és egy roppant impozáns kormányt. Az autóban 2m2-es alumínium taposólemez lapokból 14 táblát használtak fel, a belső borítást mindenhol ez képezi, még inkább elősegítve a lehető legnagyobb hangnyomás elérését. De más feladata is van. Ez az egész belső tér egyfajta kommunikáció az érdeklődők, a világ felé. Egyfajta demonstráció, mint maga az autó is. Erőt szimbolizál, a nyers fém erejét. Itt nincs finomkodás, fényezett, csodaszép formájú elemek. Martin Péter nem ebben látja a megoldást. Az erő, ami manapság számít. Hiába a gyönyörűen szóló audió rendszer, hiába a tökéletes, két hangszórós rendszer, ilyenből van ezer, éppen ezért nem elég figyelemkeltő. Megnézed és mész tovább, a következő felé. Ez a VW sokkol. Így, vagy úgy, de észreveszed, ha másként nem, akkor a fájdalmat. A fájdalmasan erős hangnyomást. És valóban…

A szélvédő dekoráció szintén ezt a hatást erősíti, ha belenézel, egy kivénhedt, öreg bombázó belsejét imitálja. Egy gépét a régi időkből, amikor még a harag, a háború, a füst, a zaj, a motorok mindent betöltő dübörgése még közvetlenebbül érintette az embert, mikor a felszállás után minden bizonytalanná vált, csak a gép ereje és az ember ügyessége, leleménye jelentette a vékony fonalat élet és halál között.

A dobhártya-gyilkos kínzókamra csak kívülről nyitható. Egy egyedi, láncból hegesztett kormánykerék, pár pedál, monitor és a hangszórók a kellékek.
Érdekesség, hogy nem a bal és a jobb oldal nem a megszokott módon lett bekötve: a jármű mindkét oldalán teljes értékű audió rendszer hallható, a sztereó két oldala a monitorok két oldalára kötve, így minden bátor bámészkodó tökéletesen élvezheti a hatást.
A mélysugárzóknál krómozott, vastag oszlopok láthatók, amik amellett, hogy merevítik és tartják a felső lapot, szintén erődemonstráló elemek.
A mélysugárzók és a szettek is párosával kerültek egy-egy zárt ládába.
Érdemes szólni még az ajtóátvezetőről, ami gyakorlatilag egy 1”-os vízcső, és egyszemélyben megoldja az ajtó kitámasztását is.

Hátul találhatók az elektronikák. Három monoblock és két négycsatornás LRx, hat Audison Connection kondi, egy Sony 7850-es és egy Audiovox AVD-201-es DVD-játszó, négy 7”-os monitor, meg egy 15”-os „kakukktojás”. A szerkezetek egy polírozott, króm kereten leltek fix otthonra, egy roppant erősnek ható bukókeretben, ami a kábelek elrejtését is biztosítja.

Joggal felmerül bennetek a kérdés, hogy mi táplálja ezt a szörnyeteget? Hiszen a rengeteg hangszórónak, a nagy áramfelvételű erősítőnek bizony komoly kajaigénye van, másképp nem prüszköl elég dühösen, minden más zajt elnyomva a járókelők képébe.

Van három akkumulátor. De ez csak a látványtechnika, a stroboszkópok és a neonok működtetésére szolgál, ha a nehézkes paripa olyan helyen parkol, ahol a 220V elérhetetlen távolságban hömpölyög. A lényeg, a szív, az anyaméh, ahonnan a rettenet elindul egy szintén egyedi, 250A-es tápegység, ami csúcsban 450A-ig képes táplálni az éhes csemetéket. Úgy 300A-is ki is használják, egy-egy bevállalósabb demó során…

A hátsó rész az igazi irányító fülke, itt lehet ellenőrizni az erősítők hőmérsékletét, a táp esetleges túlmelegedését, a feszültséget (Dietz-féle feszkó jelző), a belső és a külső neonokat, strobikat, de további érdekességet is tartogat a T2-es. Egy eredeti rendőrségi szirénát, a hozzá járó hangosbemondóval egyetemben. Vicces dolgok jutnak eszembe… bár nem kéne visszaélni vele, de azért ez jópofa dolog…
Van itt még egy öreg masina, egy mélyterhelés állítóként használt aktív váltó, ami jelszint emelőként is funkcionál egyben. Belőle csak egy poti látszik, de a legtöbbet „ő” szerepel.

Az autó külsejéről

Amit lehet, teljesen lecsupaszították, nincs index, hűtőrács, ablaktörlő, a kilincsek azért maradtak. Az oldalsó ablakok teljesen fixek, nem is férne bele ekkora lazaság egy ilyen mértékű munkába. Még az esélyét sem adták egy esetlegesen megmozduló alkatrész zörgésének.
Polírozott, 17”-os A8-as Audi felniken gurul a jószág, viszont ehhez marha nagy nyomtávszélesítő kellett. A hátsó tengelyen gyakorlatilag nincs rugózás, vas ül a vason, ennél lejjebb már nagyon nagy átalakítással lehetne csak lejjebb ültetni a Transportert, viszont elöl a jó kiálláshoz szintén csökkenteni kellett a földől való távolságot, egész pontosan 14cm-rel.
Az első és a hátsó lámpákba programozható villanási ciklusú stroboszkópokat szereltek, az első lámpaburákat kristálylámpára cserélték.

Az autó alatt dupla neonvilágítás, ami biztosítja, hogy nappal is impozáns látványt nyújtson a drága, ne csak éjszaka, kiállítások végén kellesse magát az otthon szundikáló fáradt vándoroknak.

Az autó célja egyértelműen a demonstráció, az alkotó és a beépített berendezések tudásának tolmácsolása a külvilág felé. Ha kell, tud ilyet is. Ez a gépjármű sokkol, van, akinek tetszik, van, akinek nem, de semmiképpen nem hétköznapi jelenség, beszélni fognak róla. Azt megtapasztaltam, hogy sokáig és nagyot szól. Erős, fényes, fémes. Jól demonstrálja építőjének hozzáállását a világhoz:

„Az erő legyen veletek!”

A cikket partnerünknek, a Martin Car Audionak köszönhetjük!