BMW tuning: megmentett E34

Folytatjuk az öreg, "háromkilós" BMW-k sztoriját, hiszen a korábban szereplő BMW E30 kabrió is ennyiből indult. Nos ez a BMW E34-es limuzin is háromszázezer Forintért került új gazdájához, természetesen meglehetősen lerongyolódott állapotban. A színe mattzöldre fakult a kuplungja rázott és általános elhanyagoltságnak örvendett. A tulajdonos, Nyírő István azonban ilyen apróságoktól nem riadt vissza, hanem felvette a szerelő ruháját és szép szisztematikusan nekiállt újjávarázsolni a megfáradt kocsit.

István amúgy autókozmetikában dolgozik, így az utastér és a karosszéria helyrerázása amolyan rutingyakorlat volt neki. Kemény munkával felpolírozta a fényezést, addig dolgozott rajta, mígnem újra régi fényében ragyogott. A húsz éves autó így lett egyre korrektebb. Közben szépen gyűltek az ötletek is, hogyan legyen egyedibb is a többinél. A tuninggal foglalkozó srácok nagy barátja a karbonfólia, nos ebből az anyagból a bömösre is jutott néhány négyzetméter.

Fekete karbon fóliával vonták be a motorháztetőt, az első lökhárító aljára szerelt DTM-stílusú koptatót, a tükröket és a kilincseket. A csomagtartóra egy kis műanyag légterelő került, ezt a stílusosságért színre fújták. Apróságok is vannak az autón, így az első BMW-jelvényt fehér karbon alapra helyezték, a tanksapkafedélre pedig István barátnőjének az arcképe került. Alakult így az autó, de még néhány fontos dolog erősen hiányzott róla, illetve belőle.

Rendben, hogy korrekt a kaszni, egyben van a belső (ahol szintén karbonozott a tulaj), de kellett még felni, és a motorhoz sem ártott hozzányúlni. Ez utóbbiakban a neves BMW-mágus szomszéd, a turbóbeépítésekkel foglalkozó Wittmann Zsolt segített. A korábban az ő autóján díszelgő 8,5x18 colos ET20-as BBS felniket szerelték az ötösre. Rögtön kerekebb lett a kép. De így még túl magasan volt a kocsi, ezért az akkori M5 sportfutóművét tették az autó alá, ettől máris fickósabban lapul az útra.

Ezt letudva ideje volt a pénzt motortuningra költeni. A kocsiban gyárilag az újabb generációs, 24 szelepes soros hathengeres motor dolgozik 192 lóerőt szállítva. Húsz évig elvolt ezzel, de ideje volt többet kicsikarni belőle. A recept a következő: Schrik utcai vezérműtengelyek, a szívó 272, a kipufogó 268 fokos (ezáltal a szívószelep a gyári 9 mm helyett 10,2 mm-re nyit, a kipufogó 9 helyett 10 mm-re tárul). A lendkereket könnyítették és beszereltek kevlár kuplungtárcsát, a hengerfej síkolásával a sűrítési viszonyt 10,2:1-ről 10,8:1-re növelték, és persze mindezek miatt módosítottak a motorvezérlésen. Az autó alá egyedi kétsoros sportkipufórendszert készítettek rozsdamentes acélból, fémhordozós sportkatalizátorral. Mindezzel a teljesítmény 220-230 lóerőre emelkedett, a kocsi gyorsulása állóról százra 6,8 másodperc lett. A használatban annyit kér az autó, hogy a nagyobb sűrítés miatt vagy 98-ast kell bele tankolni, vagy 95-öst húsz százalék etanollal.

További és nagyobb képek a képgalériában