A hetvenes években – és előtte – alapvetően a gumi mintázata különböztette meg a téli és a nyári gumikat. A téliek durva mintázatú, rücskös, már-már terepgumi jellegűek voltak, hogy kapaszkodni tudjanak a latyakba-sárba. Hozzátartozik, hogy az átlagos nyárigumik mintázata sem kívánt még olyan teljesítmény-értékeket mint a maiak – egyszerűen az autók átlagos teljesítménye elmaradt a maitól -, ezért azok is inkább „téliesek” voltak. A nyolcvanas években finomodott a technológia, lassan külön tudománnyá vált a téligumi tervezés. Az e korból való téligumiknál már feltűntek a blokkszerű mintázatok – amelyek hasonlítottak a maiakhoz.

Közben az abroncstervezésre egyre jellemzőbbé vált a specializálódás. A legnagyobb igény kielégítése felé indultak az abroncsgyártók, így a nyári gumik tervezésének a fő szempontja a jó tapadás száraz-sima aszfalton és vizes aszfalton lett. Az eszerint az elv alapján tervezett mintázatok egyre kevésbé feleltek meg a téliüzem követelményeinek – egy-egy véletlen kivételtől eltekintve, mint a régi Pirelli P200, amely kellő mintázatmélységgel vígan bevált téliguminak is, holott teljesítmény abroncsnak készült.

A széles és peres nyári gumik nem boldogulnak télen



A nagy áttörést a kilencvenes évek közepének két technológiai újítása, a lamellás mintázat és a gumikeverékbe a szilika-adalékanyag használata hozta. Az előbbi nagyobb felületen biztosít tapadást – korszerű változatai a kopás közben megújuló lamelláknak köszönhetően a kopáshatár eléréséig adják elméletileg ugyanazt a tapadást, mint újként -, utóbbival pedig elérték, hogy a gumi a hidegben se keményedjen meg. Mert a gumi anyagának a futófelületen puhának kell lenni, hogy jól tapadjon – persze ennek is van határa, a túl puha kenődik, az se jó.

És innentől kezdve aztán tényleg messze kettéágazott a két típus, a téli és a nyári gumi. A nyáriak specializálódtak a jó évszakokra, nem is cél, hogy szutyokba közlekedni lehessen velük, a téliek pedig nagyságrenddel jobban teljesítenek hidegben és hóban, mint a nyáriak. Ez a gumigyáraknak is örömünnep volt, hiszen így egy autóra két garnitúra gumit kell használni és cserélgetni, vásárolni, felrakatni, pörög az üzlet.



Mindehhez hozzátartozik, hogy az autók gumiméretei is egyre nőnek, és hát minél szélesebb egy gumi, annál nehezebben boldogul a csúszós úton – egyszerűen nagyobb felülete érintkezik a talajjal, kicsi az adott felületre jutó talajnyomás - így a széles gumi száraz úti előnye télen hátránnyá válik. Korábban a 135-155 szélességi értékű nyári virslikkel el lehetett hóban is csatangolni gond nélkül, míg a 195-ös csak helyben pörög, ha csúszósra kerül. Mára olyan széles és nagy teljesítményértékű téligumikat fejlesztettek ki, amelyek nem csődölnek be a csúszós, havas úton.

Szóval a végeredmény ugyanaz: ma még egy jó mintázati-mélységű nyárigumival sem szerencsés a telet megkockáztatni, mert egyszerűen se a gumikeveréket, se a mintázatot nem a télre tervezték. A nyárigumi hidegben megkeményedik, így jobban csúszik még a száraz úton is – akárcsak nyáron a már öreg, sok éves, megkeményedett gumi -, a mintázata már kis hótól és latyaktól is eltömődik, a sima felület pedig csúszik, a kerék kipörög, elveszti a tapadást, kész a baj. A dolog fordítva is igaz, a téligumi melegben – 7 fokot tudatosítanak cserehatárként – nyúlóssá válik, kanyarban sodródik, megnő a fékútja és kopik mint az eszement, sokat autózva egy idény alatt nyáron elkoptatható egy téli garnitúra.



Így be vagyunk terelve a téligumi-nyárigumi mókuskerékbe. Na azért nem teljesen! Léteznek a félresöpört és legyalázott négy-évszakos abroncsok. Sokan azt mondják, hogy ezek semmire sem jók, de ezt a véleményt legfeljebb a tudatlanság szülte, igenis megvan a helyük, csak jól kell választani. Alapvető, hogy négyévaszakosból nem szabad másodosztályút vásárolni, azaz a neves gyártókét kell választani. Egyszerűen előrébb járnak technológiában – mintázat, gumikeverék, abroncsfelépítés.

Továbbá nem mindegy az autó sem, amelyre felkerülnek. Nagy teljesítményű, közepesnél nagyobb kategóriájú (egyterűekre is gondolunk) és hátsókerékhajtású autókra mi is nagy hangon javasoljuk a két garnitúra cserélgetését – ez is a teljesítmény használatának az ára! Viszont átlagos vagy kisteljesítményű autókra, a kis- és az alsó-középkategória (kompaktok) típusaira bátran tegyük fel a négyévszakos gumit. A régi vagy rossz minőségű túl olcsó négyévszakosok még valóban horror gumik voltak. Ugyan átmeneti időszakban jobban teljesítettek, de igazi télen már előbb kezdték elveszteni a tapadásukat a télinél, és mivel inkább rossz útviszonyokhoz optimalizálták őket, nyáron is gyatrán teljesítettek, kanyarban csikorogtak, sodródtak, kenődtek. A modern négyévszakosok nagyon jól teljesítenek, nyáron sem csikorognak, jól tapadnak, nyomtartóak, nem kúsznak le kanyarban az ívről, télen pedig jól használhatók, nagyon extrém körülmény kell ahhoz, hogy beadják a kulcsot, él a gyanú, hogy ott már a télik is feladják – jöhet a hólánc. Még egy kis tanács: négyévszakosból ne törekedjünk a gyári méretnél szélesebbet feltenni, mint ahogy téli gumiból is a lehető legkeskenyebbet vásároljuk.



Téli gumi – kell a garnitúra

Régebben gyakorlat volt, hogy spórolásból csak az egyik – rendszerint a hajtott – tengely kerekeire szereltek fel téligumit. Ez még csak-csak bejött a hátsókerekeseknél, ugyanis a kocsi kapott hajtást is, kanyarban pedig a hátsó kerekek fogják meg az autó farát, elsősorban oda kell a jó tapadás. De a fronthajtásosoknál már könnyen előfordul, hogy ha csak a hajtott kerekeken van téligumi, akkor kanyarodáskor az autó túlkormányzottként farolni kezd, sőt megpördül. Így nem szerencsés csak az egyik tengelyre feltenni téligumit, túl nagy a különbség a tapadásban. Ha már téli, akkor legyen minden keréken.

Az élettartam növelésért melegben le kell cserélni a télit nyárira, az egyenletes kopásért pedig érdemes szezononként felcserélni a hátsó- és az első tengely gumijait. Tehát amelyik a hátsón dolgozott tavaly, az menjen az elsőre idén, és fordítva. Ugyanis a hajtott tengelyen mindig nagyobb a gumikopás. Itt nem kell félni a fenti farolós, vagy kormányozhatatlan jelenségtől, mert egy normális kopáskülönbség nem érzékelhető ilyen élesen, nem tesz ekkora különbséget – persze, ha az egyik pár gumi „textilig” kopott akkor igen, de azt amúgy is kukázni kell.

Bár mondják, hogy az egyszerre használt gumik azonosak legyenek, ezt nem feltétlenül kell betartani. A fontos, hogy egy tengelyen legyenek azonosak, tengelyenként eltérhetnek: de nem jelentősen. Lehet eltérő mintázatú – más gyártótól való – az egy-egy tengelyre szerelt téligumi, de vigyázzunk arra, hogy a gumik hasonló kategóriájúak legyenek. Ha az egyik tengelyre igen jó minőségűt szerelünk, a másikon is legyen az (még ha más márkától is), és ha olcsó gumit veszünk, akkor legyen mind a négy az. És legyen a négy guminak hasonló a mintázat mélysége is.