Jó pár év eltelt, amióta adminként tengetem mindennapjaim az oldalon. Ennyi év alatt annyi minden történt, hogy le sem lehetne írni. Volt egy csomó Carstyling Show, amin részt vettem. Építettünk egy csomó autót. Regisztráltunk egy csomó kamu; usert. Mentünk találkozókra. Füstöltünk gumit, gyorsultunk legálisan és illegálisan. Volt hogy csak összefutottunk. Adtunk tanácsot, fogadtunk el tanácsot. Kontárkodtunk bele egy csomó mindenben. Írtunk egy csomó virtuális lóerőt. Csináltunk úgy, hogy értjük a tuningot. Kategórizáltam több-kevesebb sikerrel. Arénáztunk. Volt akivel vitatkoztunk, volt akivel veszekedtünk. Moderáltam. Javítottam. éjszakáztam, nappaloztam.
Nem volt könnyű adminnak lenni. Rászólni ismerősre, ismeretlenre, olykor ha kell banolni. foglalkozni rengeteg privát üzenettel. Megnézni és utána olvasni, hogy éppen ki kivel háborúzik. Megkeresni a usergyártó kisiparosokat. Voltak vicces és kevésbé vicces sztorik is.
Eljött az az idő, amikor változásra van szükség. Nem lehet mindig mindenben egyetérteni, nem gondolhatunk mindig azonosan dolgokat. Néha a végletekig elfajultak dolgok. Lehet azért, mert a mumus mindig a csúnya gonosz admin volt, aki tiltott, moderált, hirdetést törölt, vagy csak. Kaptam fenyegetéseket is az évek során dögivel. Szerencsére ebből volt kevesebb. Jóval több volt a köszönöm.
Ilyen sok idő elteltével az ember megpróbál a jó dolgokra gondolni. Szereztem nagyon sok ismerőst, barátot. Olykor ellenséget is . Sok-sok jó dolog köt ide. Emlékszem arra az időre, amikor pár százan voltunk, és ismert mindenki mindenkit. Jó gondolni azokra a Csákvári gyorsulásokra, vagy csak arra az egyre, amikor legalább 3000 autó volt. Ott ahol a kocsisor eleje Fehérváron, a vége Tatabányán volt. Amikor együtt mentünk az éjszakába országszerte.
…
Köszönöm mindazoknak, akik segítettek, akik kiálltak mellettem, akik tartották bennem a lelket!
Köszönöm még azoknak is, akik okoztak pár álmatlan éjszakát!
Köszönöm azoknak is, akik türelmesek voltak felém, és elviselték néha a baromságaimat!
Átléptem a halandó userek közé. A közeljövőben az oldal problémáival ne hozzám forduljatok (dami_s4 lesz az illetékes). Bár mindezek után ha tudok, akkor is szívesen segítek és válaszolok.
Jó pár év eltelt, amióta adminként tengetem mindennapjaim az oldalon. Ennyi év alatt annyi minden történt, hogy le sem lehetne írni. Volt egy csomó Carstyling Show, amin részt vettem. Építettünk egy csomó autót. Regisztráltunk egy csomó „kamu” usert. Mentünk találkozókra. Füstöltünk gumit, gyorsultunk legálisan és illegálisan. Volt hogy csak összefutottunk. Adtunk tanácsot, fogadtunk el tanácsot. Kontárkodtunk bele egy csomó mindenben. Írtunk egy csomó virtuális lóerőt. Csináltunk úgy, hogy értjük a tuningot. Kategórizáltam több-kevesebb sikerrel. Arénáztunk. Volt akivel vitatkoztunk, volt akivel veszekedtünk. Moderáltam. Javítottam. éjszakáztam, nappaloztam.
Nem volt könnyű „adminnak” lenni. Rászólni ismerősre, ismeretlenre, olykor ha kell banolni. foglalkozni rengeteg privát üzenettel. Megnézni és utána olvasni, hogy éppen ki kivel „háborúzik”. Megkeresni a „usergyártó kisiparosokat”. Voltak vicces és kevésbé vicces sztorik is. Eljött az az idő, amikor változásra van szükség. Nem lehet mindig mindenben egyetérteni, nem gondolhatunk mindig azonosan dolgokat. Néha a végletekig elfajultak dolgok. Lehet azért, mert a „mumus” mindig a csúnya gonosz „admin” volt, aki tiltott, moderált, hirdetést törölt, vagy „csak”. Kaptam fenyegetéseket is az évek során dögivel. Szerencsére ebből volt kevesebb. Jóval több volt a köszönöm.
Ilyen sok idő elteltével az ember megpróbál a jó dolgokra gondolni. Szereztem nagyon sok ismerőst, barátot. Olykor ellenséget is . Sok-sok jó dolog köt ide. Emlékszem arra az időre, amikor pár százan voltunk, és ismert mindenki mindenkit. Jó gondolni azokra a Csákvári gyorsulásokra, vagy csak arra az egyre, amikor legalább 3000 autó volt. Ott ahol a kocsisor eleje Fehérváron, a vége Tatabányán volt. Amikor együtt mentünk az éjszakába országszerte. …
Köszönöm mindazoknak, akik segítettek, akik kiálltak mellettem, akik tartották bennem a lelket! Köszönöm még azoknak is, akik okoztak pár álmatlan éjszakát! Köszönöm azoknak is, akik türelmesek voltak felém, és elviselték néha a baromságaimat!
Átléptem a „halandó” userek közé. A közeljövőben az oldal problémáival ne hozzám forduljatok. Bár mindezek után ha tudok, akkor is szívesen segítek és válaszolok.
