Akik nélkül sehol se lennék : Az igazi csapat
Szevasztok
Ezt a kis blogot azért írom mert egyrészt unatkozom, másrészt már ideje volt hogy kimondjam ezt.
Az az igazság, hogy sokan úgy tartjuk, hogy az az igazi ha az autónkat magunknak építjük. Mármint mi magunk csináljuk és nem megveszük a cuccokat hozzá.
Én tavaly szeptemberbe vettem meg a 106-os Peugeot-om amit hazaérkezésem után elkezdtem a saját stilusom szerint alakítani.
De amikor már a valódi tettek mezejére értem bajba kerültem. Pénz és tudás nélkülé lehetettlen egyedit alkotni.
De itt jött a segítség.
Azokra az emberekre gondolok akik szó nélkül feláldozták a szabadidejüket szerszámaikat és tudásukat csak azért hogy segítsenek. Nélkülük én sehol se állnék most.
Ez a blog nekik mond köszönetett.
Volt köztük olyan akinél lakatoltunk volt aki fényezni jött, volt aki a müszerfalat kárpítozta és volt aki pénzt nem sajnálva rázta gatyába a motort miután az szét hullot( ezt persze visszafízetem). Talán már megse tudnám számolni hányan segítettek rajtam. Sose voltam hálátlan, de mindig csak töredékét kérték a valódi értékének annak amit tettek.
Volt egy nap amikor reggel 7-től másnap hajnal 5-ig a műhelybe voltunk az autó körül és senki nem kért semmit. Álltam a pizzát és a Colát és mindenki örült, hogy segíthet és baromi jót ökörködtünk közbe.
Szeretném nekik megköszöni, most nem sorolnám a neveket, de tényleg rengetegen vannak.
Nagyon köszönöm srácok!!!!
Van visszont valaki akire irdatlan mocsok módon mérges voltam más okból, de rájöttem hogy ő segítette a legtöbbet.
Amióta ezt tudom, már nem haragszok rá
Rengeteget buktam közbe, hogy az autót alakítsam. Van amit bánok és van amit nem. De ez evvel jár szerintem.
Köszi, hogy végig olvastad és bocs a pancser helyesírási hibákért.
Köszi srácok.
