MTM Moto Show 2009 - 1. rész

Idén nem szűkölködünk nemzetközi túrákban, bizonyítja ezt az is, hogy a 23-i hosszú hétvégére Lengyelország legnagyobb éves tuning eseményére, az MTM Moto Show-ra kaptunk meghívást. A kétnapos parádén végül – nem kevés kínlódást követően – hat autóval képviseljük a hazai színeket.

Az oldalon már jó pár héttel korábban meghirdetett lehetőségre meglepően sok jelentkezés érkezett, a szervezők végül kilenc autót választottak ki a mezőnyből. Az időközben beütött hideg időjárás, valamint egyéb – jobban járunk, ha részletezem – kifogások okán az előre letárgyalt, lefoglalt autószám az indulás előtti napokra már a felére csökkent. Végül az utolsó pillanatban beugró két járgánnyal – ezúton is köszönet So_low és Bobák Laci segítségének – hellyel-közzel sikerült megmenteni a mundér becsületét. A helyzetet talán jól tükrözi, hogy bár hat autóval érkeztünk, ebből hármat még csak nem is a tulajdonosa hozott a helyszínre. Az említett két vas mellett Corri, Hans, Nakamura és Adrián gépét hoztuk magunkkal.


A kezdeti nehézségek ellenére, maga az útvonal eleinte kevésbé volt rossz, mint amire számítottunk. Havat szerencsére csak egyetlen helyen láttunk az út szélén, egyébként többnyire szárazon jöttünk, a legnagyobb parát okozó átkelés a Kárpátokon pedig még napsütést is tartogatott. A honti átkelő utáni szakasz nagyon szép helyeken vezetett keresztül, sok nagyon kellemesen autózható résszel, ami talán még a legszelídebb pilótákból is kihozná egyszer-egyszer Ari Vatanent.

A negatívumokat inkább az út hossza okozta: bár kilométer szerint Varsó közelebb van, mint Drezda vagy Bodensee, az autópályák totális hiánya igencsak lelassította a tempót. Mindehhez hozzájárult a pénteki, meglehetősen nagy forgalom, valamint főleg Lengyelország soha véget nem érő falui, a rengeteg sebességkorlátozás, terelés, útfelbontás, vagy, ahogy kint erre figyelmeztetnek: UWAGA. Ezt a szót valószínűleg egy életre megtanulta mindenki, aki jelenleg kint van velünk :) Mint azóta megtudtuk, a 2012-ben itt rendezendő foci VB miatt indokolt e nagy infrastrukturális készülődés.

Szumma-szummárum, éjfélre sikerült végre a helyszínre érni, majd nagyüzemi kocsi mosást követően utolsóként álltunk be a helyünkre a csarnokba, ami már a röpke áttekintés során is rengeteg finomságot tartogatott.

A történethez hozzátartozik, hogy ha ezt a bejegyzést még tegnap éjjel írtam volna, talán sokkal negatívabb beszámoló kerekedik ki belőle – azonban hajnali 2-kor szerencsére már csak elájulni volt erőm. Azóta viszont már túl vagyunk az első napon, és már tudom, hogy minden viszontagság ellenére érdemes volt kilátogatni a lengyelekhez. Hogy miért, kiderül a következő részből, addig is csemegézhettek kicsit az odaúton készült képeinkből.

Folytatása következik!