A kedvenc öregem
Az első Audi 80-as (pontosabban a második, mert 1966 és 68 között is gyártottak egyet ezzel a típusszámmal, de akkoriban a lóerők száma alapján számozták az Audikat, az előbb elsőnek aposztrolfált az első, amelynél a típust eleve 80-asnak hívták teljesítménytől függetlenül) szerintem a méltatlanul mellőzött autók közé tartozik. Valószínüleg én se nagyon foglalkoztam volna vele, ha heveny autózási vágyamban 91-ben meg nem vásárolok egy ilyen autót, a mindegy mi csak guruljon elv alapján. Nem gondoltam, hogy csak 14 év múlva válok meg tőle, akkor is csak azért, mert nem lévén energiám a feltámasztására egy jó ismerősöm vállalta ezt a feladatot – épül és szépül is a gép azóta. Igaz 98-tól már ritkásan használtam.
Szóval kevesen tudják, hogy 1972-ben, a gyártás kezdetekor az első 80-as megszerezte az „Év Autója” díjat. Erről még most, az Audi 100 éves évfordulója kapcsán kiadott hírekben sem olvashatunk. Pedig lehetnének rá büszkék, hiszen az ebben a kocsiban bemutatkozó motorsorozat lett az alapja a VW-Audi kocsik négyhengereseinek a kilencvenes évek elejéig, csakúgy a futóműalkatrészek is alapot adtak. Fronthajtás, hosszmotor, ahogy Audinál illik, sőt először ebben a kocsiban volt gyári diagnosztikai csatlakozó és alkalmaztak a futóműnél újszerű geometriát. És megjegyzem az első VW Passat 1975-től az Audi 80 műszakiságára épült.
Németországban vettem még egy könyvet és ebben örömmel láttam, hogy vannak a típusnak sport- és tuning vonatkozásai is. 1975-ig 1,3 és 1,5 literes motorokkal készült az autó, 75 augusztustól váltották az utóbbiakat 1,6 literesekre. A kempteni ABT tuningcég (amely először kínált az Audi modellekhez a hatvanas években botváltó készletet a kormányváltót leváltandó), versenyzett is a kocsival és persze tuningolta is. Az Audi 80-ból létezett a GT változat, amely előbb 100 lóerővel (1,5 literes) majd 110 lóerővel került a piacra (1,6 literes, befecskendezéses). Az ABT az előbbiből építette a versenyautóját, amelyet a korabeli német sajtó csak „ABT rakéta”-ként tisztelt.
Miért? Mert az ezerötös motorból 150 lóerőt húztak ki, mindehhez a kocsi öntömege csupán 805 kg volt – az én széria autóm, a gyengébb 1,6 literes, 75 lóerős motorral (kéttorkú karbival 85 lóerős volt) 910 kg-ot nyomott, lelkesen lehetett vele közlekedni. Átépítették a hengerfejet, vezértengelyt cseréltek, políroztak, könnyítettek, szóval a klasszikus motortuning fogásaival dolgoztak. Ráadásul igen dögösen is nézett ki a GT ikerfényszórós orrával, szép ki légterelővel és persze csillogás mentes mattfekete motorháztetővel. 
De nem minden verseny- és tuning ABT Audi 80 készült így, voltak különbségek. Például az ABT-tól kért fotón (az egyetlen amit az archívumukban leltek a kocsiról), a kocsi motorházteteje nem fekete, és nincs rajta a nagy hókotró, hanem a gyári GT kis légterelőit fényezték autószínüre (az gyárilag fekete volt).
Egyébként egy GT-vel ma is szívesen elrohangálnék.