Autóhifi profi táp

Az autóhifi rendszert árammal ellátni pofon egyszerű feladat. Kell hozzá valami kellően hosszú drótdarab, az egyik végét ügyesen felapplikáljuk az akkumulátorra, a másik végét pedig bedugjuk az erősítőbe. Ez lenne a pozitív szál, a negatívat pedig egyszerűen egy fém karosszériaelemhez erősítjük, és kész. Gyújtást neki, és hadd szóljon!

A körülmények szerencsés összejátszása esetén igazi audiovizuális sokkot élhetünk át ilyenkor. A folyamatosan változó magasságú fütyülés, a generátorzaj, mint egy könyörtelen ipari teknót játszó DJ remixeli át minden zenénket. A lámpák, a műszerfalvilágítás, a zene ütemére pislog, hála a kellően vékony kábel alkalmazása miatti túlterheléseknek. Némi füstszagot is érezhetünk, amennyiben az éles fémrészek kezdik elvágni a tápkábelt, és kikapcsolásnál ágyúlövést megszégyenítő dördülés zúzza be dobhártyánk a nem teljesen eltalált földelés miatt. Persze az összes hibát előállítani csak a legjobbak tudják, ezért ha a felsorolt jelenségekből csak egyet-kettőt tapasztalunk, akkor arra kell gondolni, hogy ez a túlzott spórolás, vagy a szakértelem hiánya.

Az autóhifi rendszer tápellátásának a kialakítása a generátorral indul. Érdemes felülvizsgálni az állapotát, mert élete vége felé járva annyi zajt termel, amelyet sosem tudunk kiirtani a hangszórókból. Ez az alkatrész szinbiózisban él az akkumulátorral, az autóhifi rendszerek nagyon fontos, de gyakran elhanyagolt elemével. Legfontosabb tulajdonsága a gyorsasága. Ne azt képzeljük magunk elé, hogy felsorakoznak az akkumulátorok a startvonalhoz, és a legjobbak 10 másodperc alatt levágtázzák stoplisban a 100 métert. Használat közben az erősítő igencsak sok áramot képes felvenni, amit jól láthatunk egy olyan műszeren, amely az éppen aktuális feszültséget mutatja. Itt a megszokott 13-14 volt körüli érték bizony 8-9 voltra is csökkenhet. A jó akku gyorsan regenerálódik, és eléri a kellő értéket. Ezt a hifi rendszer végén jobb ritmusnak, szélesebb frekvenciaátvitelnek, nagyobb élvezetnek halljuk. A megszokott ólomakkuk általában ezen a téren gyengébben teljesítenek, mint a speciális gázrekombinációs és száraz elektrolitos társaik.

Egy jó akkumulátort azonban tökéletesen elronthatunk a rosszul sikerült kábelezéssel. Az olcsó, 6-8 kvadrátmilliméteres drótokat inkább fűtőszálnak lehet nevezni – ezek egyszerűen nem elég nagy keresztmetszetűek, hogy az autó végében dolgozó erősítőhöz eljutassanak annyi elektront, amely az önfeledt zenéléshez kell. A 25-35 kvadrátmilliméter közötti átmérő a legtöbb rendszer kiszolgálásához elég, de a Humma autóhifi versenyek szabálykönyvében pontos táblázat található, amelyből kiszámolhatjuk, milyen vastag kábellel érdemes dolgoznunk. 

A szabályokat megalkotó nemzetközi szövetség, az EMMA nagyon odafigyel arra, hogy a hifi rendszer beépítésével ne veszélyeztessük autónk, és saját magunk testi épségét. Ezért írják elő a kellő méretű, és rögzített biztosítékok használatát kellőképpen közel az akkumulátorhoz, és minden olyan helyen, ahol gond adódhat egy ütközés esetén. Ezért ajánlják a gumi átvezetők használatát, és írják elő a kábelek megfelelő rögzítését. A generátorzaj elleni küzdelmet már a tápkábel behúzásánál el kell kezdeni. Az ideális eset az, ha a jelet szállító drótok az autó egyik, az áramot vivők a kocsi másik oldalában futnak, és sehol sem keresztezik egymást, vagy ahol ez elkerülhetetlen, ott pont derékszögben. Egyszerű szabályok, de jobb a beszerelésnél betartani ezeket, mint utólag kábelt cserélni és rejtélyes zajforrásokat keresni.