A történet az 1998-as év elejére nyúlik vissza, mikor is nagy nehezen összekuporgatott 400-ezer ft birtokában elkezdtem autó után nézni.
Sportos, fürge autó volt az elképzelés: Golf GTI, Kadett GTE, Corsa GSI, Honda Civic, stb. Nem voltam egyik márkának sem elkötelezett rajongója,
a huszonvalahány éves Trabimat igyekeztem lecserélni. (Annyit azért megemlítenék róla, hogy elég patent gép volt, megérne egy blogot, de nincsenek képek róla sajnos.)
Aztán megláttam egy Mantát az egyik hirdetésben, és belegondoltam: na ezt biztosan megnézik az utcán! El is mentünk érte egy haverral Dunakeszire.
Jó kis túra volt, de hát ilyen autó nem terem minden bokorban! Egy parkolóban beszéltünk meg találkozót, amit meg is találtunk gond nélkül.
Kis várakozás után meg is érkezett a gép. Opel Manta GT/E 2000ccm, hengerenkénti injektoros, grafitmetál, Recaro belsővel. Izgatott lettem, mert
nem láttam még élőben Mantát, és nagyon tetszett. Az alja valahol a járdaszegély magasságában kezdődött, a tetejére meg kényelmesen rákönyökölhettem (a 168 centimmel!). El is mentünk a tulajhoz, csak futólag néztem át, nehogy valami hibát találjak, mert mindenképp meg akartam venni.
Meg is kaptam 370 ezerért. Hazafelé aztán ért néhány meglepetés! Folyamatosan hallatszott egy mély, búgó hang, kis idő elteltével tudatosult: a difi.
Istenem, nem lehet hibátlan 14-évesen! Következő: útkereszteződés, piros lámpa, fék:nincs! Szerencsére lassan mentem, ismerkedtem az autóval és a hellyel.
Innentől kezdve háromszorosára növeltem a követési távolságot, és "biztonságosan" hazavánszorogtunk.
Szóval voltak az autónak hibái, de akkor sem bántam meg. Szétszedtem a féket. Elöl a fémig le volt kopva, a tárcsákba milliméteres vájatok éktelenkedtek.
Hátul dobfék volt, nem önbeállós. Az életben nem állítottak utána, be volt rohadva, nyitott vagy fél centit. Ettől persze a pedál beesett. Betétek, tárcsák, dobok kuka! De kaptam hozzá jó áron, nem emlékszem konkrétan, régen volt. A hidraulikus részével nem volt gond, innentől kezdve príma lett a fék.
Apróbb rozsdafoltokat találtam a hátsó sárvédőnél, tervbe vettem a javításukat. Kapcsolatba léptem a Manta klubbal, ahol sikerült beszereznem néhány jó cuccot. Dupla szögletes lámpákat a hozzá való homlokfallal, rendszámtartós hátsó lökhárítót, csepptükröket stb. Ezenkívül vettem javítóíveket a sárvédőkhöz, és küszöböket. Valamint 15-ös polír felniket, amik a következő autómra kerültek fel végül.(Nissan Sunny)
Közben eltelt egy tél, az autót sajnos használnom kellett. Hát, mit mondjak, egyre csúnyábban nézett ki. Tavasszal végre ellátogattam egy lakatoshoz.
Megnézte. Vakarta a fejét, szívta a fogát. Benyúlt a küszöb alá kézzel, egy marék rozsdát vett ki :-((( Kérdem: mennyi? Válasz: 80-100 ezer.
Ez volt a legolcsóbb megbízható szakember a környéken! Akár hogy is, de ki kell bírnia még egy évet! Igen ám, de ősszel műszaki!
Utánanéztem, és találtam is valakit, aki elvállalta, elviszi vizsgára. Itt következett a rémálom! Elvittük nem mondom meg hová. Engem nem
engedtek be a kapun, a srác bevitte. Két nap múlva mehetek érte, mondták.
       Eltelt, hívtam őket.-Nem fért be mára, érdeklődj holnap.
      Másnap: -A rázópadon szétesett egy gőmbfej, majd érdeklődj!
     Egy hét múlva: -Nem volt időnk foglalkozni vele!
     Tíz nap: -Bla, bla bla...(Erre már nem emlékszem.)
Tiszta ideg voltam, már fontolgattam a rendőrség bevonását az ügybe. Aztán két hét múlva nagy nehezen kész lett. Elmentünk érte.
Persze nem engedtek be, az ismerősöm hozta ki a kapun. A vízhőfok forrás alatt fél fokkal, belül a kocsiban centi vastagon áll a por. Otthon észrevettem, hogy a bal oldali ablak és a szélvédő bal fele tele van köszörülési nyomokkal, beleégett fémszilánkokkal. Ennyi volt a műszaki vizsga...
Eltelt ismét egy év, a lakatolás elmaradt, sőt, mivel a munkámhoz abban az időben autóra volt szükségem, lecseréltem. Szívesen megnézném mi lett
belőle, az új tulaj is hasonló terveket dédelgetett, mint én.
 Talán, ha máshogy alakulnak a dolgok, és sikerül kipofozni, még ma is meglenne...

 

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!