A kis 206-os 2004 nyarán került hozzánk. 1,1-es benzines motorral, 3 évesen, 20ezer km-el. Akkor még széria volt, sőt attól is „fapadabb”. Fekete, szírefújatlan, gyári kis-lökhárítókkal, 13”-os acélfelniken lufi-gumikkal és terepjáró üzemmódban. Már a kezdetekkor terveztem, hogy kicsit csinosítom az autót, de tanulóként ez lassú folyamat volt. Kezdetnek kapott egy alu antennát és saválló kipufogóvéget. A beltérbe alu pedálokat és egy szebb váltógombot. Nem terveztem komoly átépítést semmilyen téren, aztán „elment az eszem” és megvettem a lexus optikás hátsó lámpákat. Ezzel elindultam a szakadékba. Jött a sportkipufogó (egy ovál DTM), majd a mármár kibírhatatlan magassággal kellett valamit kezdeni. Erre megoldásként megvettem az Enzo sportrugókat (köszi peug), amikkel 4 cm-el közelebb kerültem az úthoz. Hamarosan a hátsó futómű ültetése is megoldódott. Pofásabb lett az autó, már csak az alufelnik hiányoztak. 2006 nyarán megrendeltem egy garnitúra 15”-os Borbet CA felnit, 195/50-es gumikkal. 2007 tavaszra a szegedi Carstyling Szezonnyitóra, jött a GT első lökhárító (köszi Vikuz), és vele együtt a gyári hátsó színrefújása. Nem sokkal később felkerültek a szemöldökök a lámpákra. Nyáron sikerült jó áron hozzájutni egy garnitúra króm hátterű Angel-eyes fényszóróhoz. Ezzel kb egyszerre eladtam a Lexus-optikás hátsó lámpákat és visszatettem a gyári pirosakat. Így már igazán jól nézett ki az autó, már nekem is tetszett. J

De sajnos nem élvezhettem sokáig, mert eljött 2007. augusztus 20-a és egy jégeső. Dió nagyságú jég esett, épp két település között jártunk, esélyem nem volt védett helyre állni. Szörnyű volt ülni az autóban, menni tovább, nézni, hogy hová tudnék beállni és közben hallgatni, ahogy üti a jég. Mire beértem a következő városba és sikerült beállnom egy benzinkútra, az autó csúnyán el volt verve. L Egy ideig ment a gondolkozás, hogy mi legyen az autó sorsa, majd októberben úgy döntöttünk, helyrehozzuk amit az időjárás tönkretett. Elkezdődött a meló, a sárvédők és motorháztető cseréje, minden más elemen pedig a horpadások feltöltése. Mivel ekkorra az elmém kellő mértékben elborult, a motorháztetőt kicsit átszabattam. Egyedi morcosítás készült, és a jel fölötti részt egyenesre heggesztettük. A csomagtérajtóról levettük a 'Peugeot' és a '206' feliratot. Ezek után az autó teljes újrafényezése jött, maradt a gyári Banquise-fehér szín. Felkerült egy JDM-style kipufogó, és mivel időközben megváltam az első garnitúra Angel-től, megrendeltem az újakat. Az újjávarázsolás novemberre fejeződött be.

2008-ban nem gondolkoztam további módosításon, hát nem jött össze. J Egy figyelmetlen letérőnek köszönhetően elrepedt az első lökhárítóm. Gondoltam ha már javítani kell, vesszen a rendszám gyári helye, és a ködlámpáknak kialakított helyek. Aztán ráakadtam a 17”-os gyári Challenger felnikre. Nem hagyhattam veszni őket, hát megvettem. Kisvártatva megérkeztek a 205/40R17-es gumik is, így felkerültek az új felnik is az autóra. Azonban ahogy néztem az autót, valami hiányzott. A gyári hátsó lökhárítóval befejezetlennek hatott az egész. Ezt ősszel orvosoltam, amikor megvettem egy GT hátsó lökhárítót is (ismét köszi Vikuz).

 

Hát itt tartottunk 2008 végén, mostmár szerintem egész jó az összhatás. Azonban a történet még folytatódik. Nem kell komoly dolgokra gondolni, 2009 eleje a finomításoké lesz, a továbbiakban pedig meglátjuk mit hoz a sors.

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!