A legtöbb európai állam csak valamikor a távoli jövőben tervezi az átállást a bioüzemanyagokra. Akad azonban olyan hely is, ahol ezek az alternatív energiaforrások jelenleg is fontos szerepet játszanak a közlekedésben. Svédországban a hajtóanyagrendszerváltás minden nyűge és öröme élőben tanulmányozható

A svéd kormány 2014-től meg kívánja tiltani a benzin- és dízelüzemű svéd személygépkocsik gyártását, 2024-től pedig ezek használatát is az országban. Persze ezt a szándékot, az autógyártás jelenlegi krízise még átszabhatja, ám akkor is tény: ilyen ötlet komoly formában, kormányzati szinten másutt nemigen vetődhetett volna fel. Svédországban lendületesen halad a környezetkímélő üzemanyagok arányának növekedése, ami leginkább két tényezőnek köszönhető. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a kormány már évekkel ezelőtt minden eszközzel támogatni kezdte a bioetanollal, illetve a biogázzal működő személygépkocsik használatát, a másik ok pedig a svédek környezettudatos gondolkozásmódja.

Az alkohollal (bioetanollal) üzemelő személygépkocsikra már megvásárlásukkor tízezer korona – azaz 260 ezer forint – ártámogatást ad az állam, nem is beszélve arról, hogy például míg a Stockholm belső területére behajtó benzines és dízelmotoros kocsik vezetőinek behajtási díjat kell fizetniük, addig ez a különadó nem vonatkozik az alternatív üzemanyaggal hajtott személygépkocsikra. (A behajtási díj munkanapokon reggel fél hét és este fél hét között „határátlépésenként” 10-20 korona azaz 1-2 euró -, de naponta és autónként legfeljebb 60 korona). Mivel az etanollal és biogázzal hajtott céges kocsikra még külön adókedvezményeket is adnak, így nem csoda, hogy egy év alatt közel húsz százalékkal emelkedett ezeknek az autóknak az eladási arányszáma.

A sikerhez az is kellett, hogy országszerte, szinte minden kúton lehessen kapni E85-ös, azaz bioetanol üzemanyagot, és hogy ennek az ára jelentősen olcsóbb legyen, mint a benziné és a dízelé. Az infrastrukturális feltételeket jelentős beruházások árán, egyetlen év alatt teljesítette Svédország, és a bioetanol ára is legalább egymásfél koronával olcsóbb volt mindig, mint a 95-ös ólommentesé (ráadásul az előbbit az időnként hektikus áringadozások is elkerülték).

A bioetanol gyártása szorosan követte a növekvő piaci igényeket, és ma már az országban felhasznált üzemanyag közel tizennégy százalékát teszi ki. A bioetanolos gépkocsik központi ártámogatása ugyan már a múltté, de a keresletet ez sem vetette viszsza. A svédek leginkább a svéd autókban bíznak, legtöbben Saabot, Volvót használnak, és ezek egyre inkább E85-össel járnak (olyannyira, hogy a nagyobb fogyasztású modellekből már az eladott kocsik többsége etanolos).

Az eleinte erőteljesen propagált biogázüzem a magánautózásban nem aratott különösebb sikert, így gázkút is jóval kevesebb van az országban. Aki gázüzemü kocsival jár, annak oda kell figyelnie a hálózati térképre, nehogy hajtóanyag nélkül maradjon.

A hibrid kocsik – feltehetően a borsos áruk miatt – nem igazán népszerűek Svédországban.

A kommunális vállalatok autói szinte kivétel nélkül környezetkímélő üzemanyaggal járnak, és most indult be egy biotaxi nevű országos vállalkozás, amit a svédek sokkal szívesebben vesznek igénybe, mint benzines társaikat.

A teherforgalomban is egyre nő a biodízellel, biogázzal közlekedők száma, részükre is komoly adókedvezmények járnak, ami a teherautók eseté ben évi több millió forintnyi összeget tesz ki. A városi tömegközlekedésben használatos buszok már mind biogázüzeműek. Az etanolon, a biodízelen és a biogázon kívül akadnak egyéb próbálkozások is, például sok önkormányzati cég tisztán elektromos hajtású kocsikkal jár.

A függőség árnya

Az uppsalai egyetem kutatói szerint húsz év múlva Norvégián kívül egész Skandinávia tökéletes függőviszonyba kerülhet az orosz olajszállításoktól. Jelenleg a dán, a norvég és az orosz szállítások adják Svédország nyersolajszükségleteinek 90 százalékát, azonban ez hamarosan másként lesz. A rohamosan csökkenő készletek miatt nyolc év múlva Dánia már nem tud egy csepp olajat sem szállítani, húsz év múlva pedig Norvégiának is már csak saját céljaira futja majd a saját tengeri olajkincsből, exportra már nem jut.