Esténként Budapesten a második kerületben, a Pusztaszeri út szerpentines részén lakók sokszor tépik a hajukat, mikor veszett gumisírást hallanak éjfél magasságában. Az ok egy kis utcai versenyzés. Azóta művelik itt is ezt az illegális sportágat, mióta szép simára aszfaltozták a polgármesteri választások előtt az utat. Ráadásul tényleg kihívás fel- illetve letépni a kanyargós úton. Lefelé becsapós a nagy lendület, ráadásul mindkét irányban trükkösek a kanyarok, mert van hol kifelé lejt az aszfalt, másik részen befelé húz az ív, vagy pont a parkoló kocsik között húz el a képzeletbeli ideális ív. 
Eddig kétszer találkoztam az esti parti maradványaival, előbb egy új Audi A3-as feküdt az útszélén, a sofőr benézte a kanyart, kisodródott és a padka kiütötte az autó alól az első futóművet. Másodszorra egy harmadik generációs Toyota Celica pördült meg és kóstolta meg egy épp lebontott ház békebeli kapujának izmos kőoszlopát. Ez a kocsi több napig hevert elhagyottan a helyszínen.
Persze lehet, hogy a sofőrök nagyon jól vezettek és elérték a fizika szabta határokat, de az is lehet, hogy lehettek volna ügyesebbek – az utóbbira szavazok. Így ismerniük kell az autók viselkedését a kanyarokban, illetve, hogy miképp lehet újra uralni a kitörni készülő kocsit. Erre a feladatra a vezetéstechnikai centrumokban körpálya szolgál. A lényeg, a folyamatosan íven haladó autó sebességét egyre növelik, mígnem eléri a kitörési sebességet. Ekkor a kocsik háromféleképpen viselkedhetnek. Van, amelyik farolni kezd, azaz az autó hátulja elindul a kanyar külső íve felé. Ez jellegzetes hátsókerékhajtású viselkedés. A fronthajtásosok java pont ellenkezőképpen reagál, az orrukat tolják ki a kanyarból. 

Túlkormányzottnak hívjuk az autó viselkedését, ha kanyarban besokallva a fara tör ki és indul meg a külső ív felé. Rendszerint a hátsókerék hajtású autók viselkednek így


Alulkormányzottnak hívjuk az alsó ábra szerint viselkedő kocsit, amelynek az orra indul meg a kanyar külső íve felé. Leginkább a fronthajtásos autók teszik ezt

Persze felelőtlenség lenne azt állítani, hogy minden front- vagy hátsókerékhajtású autónak így kell viselkednie. Vezettem olyan tuning Mercedest, amely hátsókerék-hajtásos építése ellenére fronthajtásos módra viselkedett, ezt a futómű áthangolásával, a kanyarstabilizátorok cseréjével érte el a tuningcég. 
A fenti két viselkedési formán kívül akadnak semleges kanyarodási tulajdonságú kocsik is, ezek sodródnak a külső ív felé, de nem tör ki sem az orr, sem a far. Az ilyen hangolású autó a legjobban vezethető és a gyártók is ebbe az irányba törekednek.
A versenyzésen és a versenypályán kívül, a normál forgalomban, tehát az autót nem provokálva, a kitörést a legjobban gázelvétellel lehet kontrollálni. Ennek gyakorlására kitűnő a körpálya. Amint a kocsi orra, vagy fara megindul a körözés közben, egyszerűen el kell venni a gázt és a terhelésváltástól az autó „visszatalál” az ívre. Ezt akár érdemes egy néptelen körforgalomban is kipróbálni, legalább tisztázódik, hogy milyen az adott kocsi kanyarodási tulajdonsága. De persze legjobb a vezetéstechnikai pályán való gyakorlás, ahol biztonságosak a körülmények és kéznél vannak a gyakorlott oktatók.