Egy kis történelem

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba és megnéznénk közelebbről is a tesztalanyt, tekintsünk egy kicsit vissza a nagy elődre. A legelső Volkswagen Bogár 1938-ban gördült le a wolfsburgi gyártósorról, és a II. Világháború után vált igazi népautóvá. Tervezésében részt vett az a Ferdinand Porsche is, akiről a későbbiekben a stuttgarti sportkocsimárkát elnevezték. (Az ő nevéhez fűződik többek között a Mercedes-Benz S típus és az első Porsche márkanév alatt kiadott sportkocsi a 356 is.) 

A farmotoros Bogár olyan stabil konstrukció volt, hogy műszaki alapjait felhasználták a 1955-ben megjelenő Volkswagen Karmann Ghia sportkupéhoz is. 65 éves pályafutása alatt a Bogár leigázta az egész földgolyót, 2002 júniusáig ugyanis 21,5 milliót adtak el belőle. Ezzel a világ eddigi legnagyobb példányszámban eladott autójává vált. 2003-ban azonban Mexikóban is befejezték az eredeti, - ám az idők során többször modernizált - kultuszmodell gyártását, így lezárult egy fejezet a Volkswagenek nagykönyvében.

1994-ben az Észak-Amerikai  Nemzetközi Autókiállításon bemutatták a retroszellemben született, Concept 1 névre keresztelt tanulmánymodellt, amely vonalvezetését tekintve a Bogarat idézte. A koncepciónak nem szántak túl nagy jövőt, de akkora ováció övezte, hogy 1997-ben New Beetle néven piacra dobták. A IV-es Golf műszaki alapjaira épülő, már orrmotoros és fronthajtású új Bogár szép sikert aratott világszerte. Egyetlen szépséghibája (már ha ezt lehet annak nevezni) talán az volt, hogy túlságosan feminin autó lett belőle. Gyártásban egészen 2010 júliusáig maradt, de az utódján már jóval korábban elkezdtek dolgozni a németek.

2005-ben a Chicagói Autóshow-n bemutatták a New Beetle Ragster Concept elnevezésű tanulmányt, ami jelenlegi tesztalanyunk közvetlen elődjének számít. A koncepció már jóval sportosabb, férfiasabb vonásokkal rendelkezett, laposabb teteje már nem szimmetrikus ívet mutatott és a karosszéria arányain is változtattak. Tavaly ősszel aztán be is jelentette a Volkswagen a legfrissebb bogárhátút, amely elvesztette a „New” előtagot és nemes egyszerűséggel csak Beetle-nek hívják. A legfrissebb modell 2012 első negyedévében vált elérhetővé. Lássuk, milyen lett!

Külső

Ha kívülről vizslatjuk a legújabb Bogár „kitinpéncélját” azonnal feltűnik, hogy esetében a tervezők már nagy hangsúlyt fektettek az autó „unisex” mivoltára is. Míg az 1997-es New Beetle elég csajos volt, addig a legfrissebb modell már jóval vagányabb, dögösebb formát mutat. Oldalról nézve már nem szimmetrikus, elvesztette azt a túlzottan kerekded formáját, ami miatt sokan női autónak titulálták az elődöt.

A megváltoztatott arányoknak köszönhetően dinamikusabb, sportosabb az autó megjelenése. A laposabb tető, a meredekebb szélvédő és a kevésbé domborodó csomagtérajtó jótékony hatással voltak a vonalvezetésre. Az egyedüli zavaró tényező, hogy a lapított tetőív miatt nehézkes a kilátás hátra, és a karosszéria formájából adódóan nagyon nem érezni a kocsi határait, ezért parkolóradar nélkül nem tanácsos Beetle-t venni.

A kerékívek kidomborításainak, a hátsó lökhárítónak, a farrész rajzolatának és az íves motorháztetőnek köszönhetően az új Beetle sokkal jobban hasonlít az 1938-as Bogárra, mint elődje. A fényszórók és a hátsó lámpák azonban a 356-os Porschét juttatják eszünkbe, a Volkswagen mérnökei így tisztelegnek Ferdinand Porsche emléke előtt.

A magas övvonal, a keret nélküli ablakok és a hatalmasra nyíló ajtók csak tovább erősítik a kocsi sportosságát, a forma tehát egyszerre modern és múltidéző. Kívülről legalábbis. De mi a helyzet az utastérben?

Belső

A vezetőülésben helyet foglalva egy modern, jól kezelhető, ergonomikus műszerfal látványa tárul elénk, de azért akad egy kis retro idebenn is! Az ajtók tetején végigfutó, a karosszéria színére fényezett betét folytatódik a műszerfalon, sőt a kormányon is. 

A központi érintőképernyős egységtől jobbra elhelyezkedő apró alumíniumfüles rekesz is a híres ős-Bogár szellemiségét idézi, de az új Beetle-ben is találunk füles kapaszkodót, amely a régi Bogarak mellett a nagykörúti Combinók ékessége manapság.

A színrefújt műszerfalbetét nagyon jót tesz a belsőnek. Nélküle kissé komor lenne a hangulat. A kezelőszervek abszolút jól vannak elhelyezve, még az is 5 perc alatt eligazodik itt, aki soha nem ült korábban Volkswagenben.

A kétzónás klíma kitűnően működik, nagyon finoman mégis hatékonyan adagolja a hideg levegőt. A hatlemezes CD-váltó is praktikus, főleg, ha az ember hosszú útra indul egyedül és az anyósülésen senki nem asszisztál a zeneváltásnál. Természetesen a hifi játszik mp3-at is, viszont csak AUX csatlakozó tartozik hozzá. Az USB hiánya manapság már nem a retro hanem az ejnyebejnye kategóriába tartozik.

A műszeregységen a sebességmérő került a középpontba, balról a fordulatszámmérő, jobbról pedig az üzemanyagszintjelző határolja. A kis középső digitális kijelzőn kívánságunk szerint jelenik meg az épp játszott dal címe, a pillanatnyi vagy az átlagfogyasztás, de beállíthatjuk akár azt is, hogy a sebességet méretes számokkal az arcunkba vágja. Erre sokszor szükség is lehet, ugyanis az utastér szigetelése olyan jól sikerült, hogy a Beetle-ben egyáltalán nem érezni a sebességet. Az ember 50-es tempónál úgy érzi, mintha 20-al gurulna, 130-140 km/h is kényelmes 90-es furikázásnak hat, ezért nagyon oda kell figyelni, ha el akarjuk kerülni, hogy a rendőrség drága sztárfotót készítsen rólunk.

Az ülések németesen kemények és hosszú távon is kényelmesek az oldaltartásuk azonban lehetne jobb is. Elöl természetesen bőséges a hely, az üléseket magasságban is lehet állítani, sőt a deréktámaszuk is variálható, ha előre döntjük őket, akkor lehet bejutni a kétszemélyes hátsó sorba, ahol meglepően jól el lehet férni. Igaz, a lábtér nem a legnagyobb, de egy átlagos magasságú ember akár hosszabb utat is megtehet a sofőr mögött csücsülve anélkül, hogy gerincferdülést kapna és a lábait a nyakába kellene venni.

A csomagtartó is használható méretű, 310 literes térfogatával mindössze 40 literrel kevesebb a Golf puttonyánál, az üléseket ledöntve pedig 905 literes hasznos raktér alakítható ki a Beetle-ben. Ez óriási lépés a New Beetle-höz képest, abban ugyanis a karosszéria formája teljesen agyonvágta a helykínálatot, így a csomagtartója felháborítóan kicsi volt.

Motor, menetteljesítmény, futómű

A tesztautóba egy 1.2-es TSI került, amely 105 lóerő leadására képes és 10,9 másodperc alatt repíti százra az 1200 kilogrammos Beetle-t. A váltásért egy hatgangos manuális szerkezet felel, amely pontosan kapcsolható és nagyon finoman működik. A már említett zajszigetelésnek és az erőforrás kultúrált működésének köszönhetően alapjáraton szinte semmi zaj nem szűrődik be az utastérbe, első alkalommal meg is kellett pörgetnem a motort, hogy biztos legyek benne, tényleg sikerült-e beindítani.

A hajtáslánc szépen teszi a dolgát, viszont a 175 Nm-es nyomaték jócskán 3500-4000 fölött érezhető igazán. A kis benzines erőforrás mindemellett teljesen ideális a kocsihoz, a hatsebességes váltónak köszönhetően vegyesben 7,9-8 liter körül lehet tartani a fogyasztást, míg autópályán törvényes keretek között 7,2-7 liter körül eszik (Hatodikban 140 km/h-nál mindössze 2900-at forog). 

A kocsi futóműve városban elég rázós, mind a kisebb, mind a nagyobb kátyúkat durván érezteti, jó minőségű utakon illetve autópályán viszont suhanunk vele. Nagy sebességű kanyarokban kissé nyúlós az érzés, nem érezzük úgy, hogy ragasztóval be lennének kenve az abroncsok: a kormányzás lehetne közvetlenebb is. Ami még sokaknak hiányozhat az autóból, az a vezetési élmény. Minden vajpuhán működik, a pedálok és a kormány ellenállása is finomra van hangolva. 

Az utazás csendes és kényelmes, viszont az ember nem kap tökéletesen pontos visszajelzést a külvilágról (a fent említett kátyúkon kívül): egy kiváló szerkezetben ülve, elszigetelve érzi magát. Félreértés ne essék, egy pillanatig nem állítom, hogy ez rossz, sőt én kifejezetten élveztem. De a célcsoportból sokaknak lehet, hogy túlságosan steril lesz az, amit a Beetle nyújt. Kényelmes közlekedéshez ideális, de azt le kell szögeznünk, hogy nem élményautó.

Használhatóság, ár

Az 1.2-es motorral szerelt alap Beetle 4,8 millió forinttól hazavihető, ami megegyezik egy VI-os Golf alapárával. Ami a New Beetle esetében problémát jelentett (borzasztóan kevés hely hátul, nagyon kicsi csomagtér), az jelen modell esetében már kiküszöbölték a németek. 

A Beetle ugyanis egy jó helykínálattal, jól használható csomagtartóval és gazdaságos, erős motorral felvértezett stílusos autó. A Golf-tól annyiban tér el, hogy abba 5 embert lehet bezsúfolni és egy kicsivel nagyobb benne a hely. Olyan tehetősebb fiataloknak lehet ideális, akik stílusos, kényelmes autót szeretnének, de kompromisszumképesek a szállított személyek számát illetően.