Teszt Peugeot 301: variációk 1 témára

Szerencsés a színválasztás a tesztautóhoz

Kicsi, olcsó kocsi. Vagy mégse? Nem is olyan kicsi, sőt hátrafelé haladva egyre nagyobb, magam mögött a hátsó térdhely közel 30 cm, a csomagtartó meg 506 literes, öblös mély hely. De vajon ez elég-e a boldogsághoz? Van egy listaárunk 3,1 millióval, vagy egy kedvezményes árunk 2,7 millióval, és van egy hiteles árunk 2,4 millióval. Hümmögéstől a jajdejóig. Új autóként az árra nem lehet nagyobb panasz a mai árviszonyok között.

Peugeot jellegzetességek a Citroennel közös típuson

Lássuk hát magát a gépjárművet. Viseli a Peugeot-forma identitás jegyeket, és nagyon jót tesz neki a metálbarna szín, amitől olyan komollyá vált a tesztautó. A tervezők biztosan megküzdöttek érte, hogy a keskeny-magas-hosszú autót a márka vagányabb, laposabb stílusához közelítsék, és ne legyen az autó bumfordi. Egyébként ez egész jól sikerült is, a lehetőségekhez mérten kiegyensúlyozott formát alkottak.

Az alul vágott kormány, a zongoralakk-fekete betétek olyan pozitívan hatnak

Minthogy az autó-értékelő kétlábúak folyamatosan kopogtatnak, elsősorban a belső műanyagokat, hogy kemény-e vagy puha, ezt a fajta tevékenységet továbbfejlesztettem. És míg régen csak azért kopogtattam kívül, hogy a különböző anyaghaszálatot felderítsem (például műanyag kontra fém vagy üveg), most a hangszigetelő anyagok felmérése okán kopogtatok. Hát itt zengenek a lemezek. Persze bent ettől még lehet csendes. De nem az. A motor is tokozatlan, a tűzfalra jutott valami hangszigetelőlap. Menet közben így bizony zajos az autó: motor, gumi, futómű és utcazaj egyaránt bejut.

Hát itt van hely elég, csak a fejtámlák esetlenek

Behuppanok az autóba, a hely elég, a látvány ami fogad kellemes. A Peugeot elérte, hogy úgy rendezte be az autót, hogy nem tűnik olcsónak. A formák is jók, a sötét zongoralakk betétek is olyan komolyak. Mint a cikk elején említettem helyből nincs hiány. Főképp a hátsó ülés előtt nem, amely térrel a két kategóriával nagyobb kocsik szintjén áll a 301-es. Egyetlen szépséghiba hátul, hogy az alig formázott ülések fejtámlái csupán szivacs-kinövések, nem önálló darabok, ez nagyon kilencvenes évek.

Darálós hangon, de lelkesen és keveset fogyasztva üzemel a motor

Beröffentem az egykettes motort, amely darálós hangon kel életre. Hát igen, a három henger így dolgozik. Azonban csúnya hangja ellenére szépen húz, bár tény, hogy ehhez pörgetni kell. A kocsi önsúlya épp alatta van az egy tonnának, így bár a százra gyorsulás közel 15 másodpercet vesz igénybe, ami nem kevés, ellenben a városi sebességrekre elég dinamikusn gyorsul fel az autó, így jól beilleszkedik a forgalomba. A váltó nem a legpontosabb, kicsit lötyögősen megvezetett karral. Ami meglepett, az a kocsi fogyasztása, ami hidegben, városban is hat liter alatt maradt, ezzel még dízeleket is maga mögé utasít.

Méretes csomagtartó filcburkolatban

Autózás közben szolgált meglepetésekkel a 301-es. Például, hogy kényelmesen rugózik, nem ráz, nem dobál. A forszírozott kanyarokban meglepően hatékonyan és jól avatkozott be a menetstabilizáló rendszer, nem törte meg a lendületet, csupán az alapvetően alulkormányzott autó ívet kifelé elhagyni készülő orrát húzta vissza az út közepe felé, mindig a kellő időben és a kellő mértékben. Persze vélhetően a kocsi fő vásárlóköre nem vadulásra veszi a 301-est, de jó tudni erről a biztonsági tartalékról.
Összességében egy jól használható autót ismertünk meg a Peugeot 301 képében, amelyről nem kiabál, hogy valaki csak az ára miatt választotta. A fenntartási, üzemeltetési költsége is visszafogott, az olcsóság igazán a zajosságon és olyan részleteken, mint a tényleges hátsó fejtámla hiánya érhető tetten. Ellenben megvannak a legfontosabb kényelmi és biztonsági extrák.