Teszt Fiat Qubo 1.3 MJet Trekking - Spórol a család?
Fotók: DM
A Fiat Qubo a testvéreihez hasonlóan felfelé nőtt: mást nem is tehetett, hiszen a tengelytávja és a hossza rövid, ahogy egy kisautó alapú járműnél lennie kell. Mindez nem is annyira kívülről nézve feltűnő, hiszen megszoktuk már a magas autókat, inkább a teszt elején beülve, hiszen az anyósülésre ülve a lábam éppen eléri a padlót, mintha kissrác lennék a vonaton. Tehát így oldották meg a belső űrtartalom növelést, és hatásos is a dolog, tágasnak hat a kisautó belül.
De ezt kívülről is így gondolja első pillantásra is a szemlélődő. A Fiat Qubo-t látva nagyobb autónak kategórizálná az ember ösztönösen, ez a látványhatás nagyban köszönhető a magas felépítés mellett a nagy, előrenyúló lökhárítónak. Ez nyújtja az amúgy igen rövid orrot, valamivel kiegyensúlyozottabbá teszi a formát, ami hátrafelé egyértelmű doboz. A hátsó ablak trükkös, felfelé szűkülő formája is vagány hatású, főképp így, lefóliázva. Bár épp a fólia plusz sötét szín miatt feltételezem, hogy többen kisteherautónak azonosították a személyautó-tesztautót.
Összességében tetszett az embereknek a forma, nézegették, visszakérdeztek a kocsira. És valóban, az olaszok szépen feldíszítették a dobozt, de nem spilázták túl. Még ezt a Trekking változatot sem, amelyre alumínium tetősínek is felkerültek. A kocsiba a két első ajtón túl két oldalsó, rövidke tolóajtón át lehet – hogy áldották volna a tervezőket ilyenért a korábbi Fiorino generációk használói, akik üléstámla hajtogatással juthattak be a spártai hátsó sorba.
Az utastérben sem lehangoló a hangulat. Köszönhető ez a sportos autókba is beleillő fekete-világosszürke kárpitozású, fehér cérnával varrt üléseknek, a fiatalos műszerfalnak, az ezüst középkonzolnak és a bőrborítású, jó formájú volánnak. Beülve mégis szokni kell a kisautót, az említett magas üléshelyzet miatt – így a vezetői ülés-helyzet is magas, láblógatós. 
A haszonjármű származásra utalnak a lemezfelületek és a viszonylag egyszerű burkolatok. Viszont előnyöket is mondhatunk, például a rakodóhelyek mennyisége, a kesztyűtartó mérete is okés. 
Hátul üléskor a térdhely nem tágas, viszont az üléshelyzet itt is magas, emiatt nem nyomorgós a helyzet. Persze azért érzésre szűköcske, már a bejutás is figyelmet igényel a kicsi ajtónyíláson. A hátsó ülőlap formája egyszerű, három személynek csak statisztikailag elég, ugyanúgy kemény tömésű, mint az első ülések. Nem javít az utazási komforton, hogy a hátsó ajtók ablakai csak kibillenthetők, nem húzhatók le. Egy házszámmal hátrébb, a csomagtartó rövid, de magas, így öblös. Nagy a befogadóképessége, de nem bringából. Pakolni könnyű, elég behányni a cuccot, a nagy ötödik ajtó kezelése picit nehézkes.
Az autót vezetni kicsit teherautós, az említett üléshelyzet miatt a kis méret ellenére. A váltó kényelmesen pultra helyezett, kicsit karcos kapcsolású, a kormányzás erőigénye jó, a fordulókör klassz kicsi. A kilátás a kocsiból nem zseniális, vastagok a tetőoszlopok, nem túl nagyok a tükrök, a haránthátralátást meg szinte lehetetlenné teszi a kívülről jól festő formai geg, a hátra-felfelé szűkülő oldalablaksor. A haszonjárműves eredet lenyomata a kemény rugózás is. Ezt érezni városban és országúton is. 
Tesztautónk hajtásáról az 1,3 literes kis dízelmotor gondoskodott. Alacsony fordulaton nem egy erőművész, az a motor, amely megtanítja a vezetőt lendületből közlekedni és lemondani a nagy gyorsításokról. Viszont cserébe spórolósan bánik az üzemanyaggal is, alig öt és fél-, hat litert ivott elsősorban vegyes üzemmódban.
A Fiat a Trekking változathoz érdekes extrát is kínál, egy műszerfali gombot benyomva aktiválunk egy elektronikus differenciálzárat, amely az elpörgő kerekek fékezésével stabilizálja a vonóerő leadást. 
A Trekking tekinthető a Fiat Qubo egyik top-változatának, ennek fejében ne reméljünk diszkont árat. 4 460 000 Ft szerepel az árlistán, igaz listaáron. A teszt idején éppen akciósan 3 860 000 Ft-ért is hazavihető a kis Fiat mindenes.