Sérülés a kaktuszon

Ilyen meghúzás fogadott az egyik nap

A majdnem szokásos gond: visszatérve az autóhoz karcos hátsó lökhárító fogadott. Valaki úgy gondolta, hogy kiálláskor el fog férni. Végül is elfért, csak végigtolta a lökhárító sarkát, jutott a karcolásból a matt, és a fényezett részre is. Keverte a helyzetet, hogy egy tesztautót ért a sérülés, bár ez abban nem akadályozott meg, hogy műhelyben nevelkedett emberként ne kerestem volna valami gyors megoldást a bajra.

A locsolókanna tovább él, erre találták ki

Megvizsgálva a sérülést nem tűnt mélynek, így gondoltam lepolírozom - így nem fárasztom az ezzel foglalkozó szakismerősöket. Találtam otthon polírpasztát ami megfelelt a célnak. Indításként alaposan lemostam a lököst, persze kannából mert az autóbeállóhoz nem ér el a slaug - ezek a helyi jellegzetességek. A mosás kell, hogy ne maradjon mély karcot okozó homokszem a kezelendő felületen.

Sima autóápolási polírpaszta az eszköz

Tehát a szimpla barkácsáruházi polírpasztával és puha szivaccsal előbb a fényezett részen dolgoztam, egyenes és körkörös mozdulatokkal felváltva. Időnként tisztára töröltem a felületet, hogy lássam hol tartok. Viszonylag gyorsan eltüntettem a karcokat, mintha ott sem lettek volna.

Ezt nem tettem volna, csak hogy megmutassan a rücskösön semmit nem ér a polírdolog

Következett a nyers műanyag felület. Nem könnyű eset, mert az anyag struktúrája rücskös. Nem polírozható, illetve a polírozós-csiszolós javítás eredménye is ronda, mert a karcokkal együtt eltűnik az anyag mintázata. Csak a szemléltetés kedvéért készítettem két fotót, hogy mennyire nem ér semmit a paszta ilyen felületen. Látható, hogy maradt a sérülés, cseppet sem csökkent a nyom. Tovább nem bántottam, mert nem akartam növelni a bajt.

Tessék, letörölve ugyanolyan karcos, vagy még rosszabb

Itt nincs más megoldás, mint bevetni a csodafegyvert, a fekete műanyagápolót. A karc marad ugyan, de a világosszürke sérülésszín csökken. Jó sűrű ez az anyag, mint a kőolaj. Igazán öregedő műanyag alkatrészek renoválására fejlesztették, és nem mellesleg legalább 15 éve hordozom magammal garázsról garázsra. Felkentem, szépen egyenletesen, és nagyobb felületen, hogy ne csak egy foltot kreáljak.

Ez a trutyi a garázsban érik évek óta. Egyre jobb, mint az óbor

Mint mondtam, ettől a karcok megmaradtak, csak kevésbé feltűnőek. Morogtam is magamban egy kicsit mert így a karcok halványulásával látható lett, hogy a parkolózseni be is nyomta a lököst, a műanyag horpadt, és bármennyire rugalmas is, a sérülés szélén megtört, fehérlik.

Ez olyan előtte-utána tévéshoppos kép, de látni mit okoz az ápolócucc

Viszont a műanyagápolós kezelést nem lehetett abbahagyni, mert a leápolt rész elütött a többitől, pedig nálam lépte át az autó az első 1000 kilométerét. Folytatni kellett a kenegetést. Ehhez le kellett takarítani és átkenni majdnem az egész lökhárító nyers műanyag felületét. Pontosabban azzal a résszel törődtem, ami egysíkú volt a kezelt felülettel, ahová máshogy esik a fény, ott nem látni a különbséget.