Kárpitjavítás Baráéknál

Hát ilyen volt. Elég ronda és idegesítő

Az utastér hangulatát, állapotát alapvetően befolyásolják a kárpitozásra, burkolásra felhasznált anyagok. Ez így van az új autók esetében is, a használtakban pedig hatványozottan, mert egy kopott, lelakott belső igen rossz benyomást kelt, még akkor is, ha a kocsi műszaki állapota megfelelő. Azonban szerencsére találni ügyes embereket, akik az autó utasterét is rendbe tudják vágni, ráadásul nem horribilis összegért.

Hudák Zsolti nyerte a munkát, hogy szöszmötölhet az ajtóval

Így estem be Passatommal Baráékhoz, minthogy a jármű jellegzetes kárpitbetegségben szenvedett, a vezetőoldali ajtó szövetbetétje engedte el magát. Az ok elsősorban az öregedés, másodsorban egy korábbi, vélhetően durva tisztítási kísérlet. 

Csatlakozók széthuzgálása

Az ajtóburkolat alapja egy összetett műanyag panel, amelynek egy kivehető, műanyag forrasztással rögzített betétjét vonták be a gyáriak alászivacsozott szövettel. Itt egyrészt kiszárad, mállóssá válik a szivacs, emiatt elenged a ragasztó, amely folyamatot gyorsíthatja a már említett bővizes-dörzsölős tisztítás, amellyel lényegében leválasztható a műanyagról a már megrokkant szivacsú szövet.

Megfáradt ez a kárpit. Gyorsan cserét rá

Ez a kárpitozási megoldás széleskörűen elterjedt az autóiparban, lényegében az összes merev, nagy felületet ilyen módszerrel vonják be barátságosabb anyagokkal, akár bőrrel, akár textillel. Hasonlóképpen készül a tetőkárpit is, amely annyiban más, hogy ott sokszor nem műanyag, hanem préselt impregnált papír hordozófelületre ragasztják fel a textilt, olcsóbb autóknál alászivacsozás nélkül, drágábbakban azzal.

Próba szerencse, hátha mutat, ha visszaragasztjuk

A javítás első mozzanata az ajtóburkolat leszerelése, és arról minden tartozék leszedése. Utána jöhet a rongálás, azaz a megrokkant textil letépése. Persze mindez óvatossággal, mert van rá esély, hogy ha sértetlen az eredeti szövet, akkor visszaragasztható.

Hát ez úgy ronda ahogy van, kukába már a régivel

Esetünkben cigarettával kiégették, így az újrafelhasználást nem igen támogattam, de Zsolti azért megpróbálta. De ronda lett volna, így ment a régi a kukába. A szövet helyén fennmaradt a ragasztós öreg szivacs, ezt a lehetőség szerint el kell távolítani a felületről.

Ez volt a raktárban, valami olyasmi

Közben kiválasztottuk a felrakásra az új kárpitanyagot, amely bár a kódok szerint azonos színű, de össze kell nézni a textil fakulása miatt - lényegében minden autógyári kárpitanyag beszerezhető. Az új szivacsos hátú szövetből nagyjából szabták ki a felrakandó darabot. A felrakáshoz bőrragasztót használtak, amellyel kimaszkolás után befújták a műanyag panel érintett részét, majd a felragasztandó szövetet is.

Kimaszkolva a műanyag, hogy ne legyen minden ragasztós és nagyjából kivágva a szövet, indulhat a felragasztás

A felragasztás belülről indult, alaposan rá kell dolgozni a negatív ívelésű felületre az anyagot, nehogy újra púposodjon. A ragasztó gyorsan köt, így a széleken ecsetes pótlásra is szükség volt. A kárpitelem szélét elérve kezdődhetett a szélek eldolgozása.

A túllógás levágása

Ehhez levágták a fölösleges textilt, egy vékony ráhagyást hagytak, amelyet műanyag szerszámmal "tuszkoltak" be a két műanyag elem közötti résbe - így nem kellett kivenni, majd újra forrasztgatni a textilezett műanyag betétet, a munka legalább 3 órányit gyorsult.

A kilincsfészek kidolgozása

A kész, javított ajtóburkolat lényegében rögtön visszarakható a helyére. Felszerelték rá a tartozékokat, és mehettem az utamra. A munka gyors volt, úgy három órát vett igénybe, és olcsó is, mert anyaggal együtt 6000 forintba került volna. Persze a mesterek hozzátették, hogy ez egy könnyen szerelhető kocsi.

Ilyen lett az ajtó