A Halálos Iramban sorozat igazán tuningos első két - és részben harmadik - epizódja számos széles körben ismert átépített autót adott a világnak. Ott volt például az első rész csaknem összes gépe, közülük is kiemelten a zászlóshajóként ismert narancs Supra, vagy akár a Tokyo Drift Veilside RX7-ese.

Kevesen vannak, akik ne ismernék fel rögtön ezeket a járműveket, ugyanakkor a harmadik résztől felfelé - sajnos - már egyre inkább kikopott a tuning és ezáltal az emlékezetes építések témaköre a sorozatból. Meg tudná mondani valaki például kapásból, hogy a negyedik felvonásban milyen autót hajtott Paul Walker? Na ugye, hogy nem.

Komoly vasakból pedig egyik részben sem volt hiány, csak éppen már nem körülöttük forgott a cselekmény elsődlegesen. A 2009-ben debütáló Halálos Iram japán fronton egy szépen összepakolt R34 GT-R-t tartogatott, és igen, ezt vezette benne az azóta sajnos tragikus körülmények között elhunyt sztár.

A bevett szokás szerint ebből az autóból is számos, többé vagy kevésbé kidolgozott példány készült a film különböző jeleneteihez, a Skyline esetében ez összesen nyolc darabot takar. A forgatás során hét közülük totálisan elhasználódott, így csak a 100%-ig kidolgozott mesterpéldány maradt meg az utókornak, az viszont teljes mértékben patika állapotban.

A floridai rendszámos Skyline jelenleg egy német kereskedés repertoárját ékesíti, nem véletlenül. A kifejezetten a japán belpiacra fejlesztett típus eredeti formájában legálisan nem, maximum csak alkatrészként, esetleg az egyetlen bizonytalan kiskaput jelentő kit car-ként tartózkodhat az országban, így az Universal érthetően igyekezett hamar megszabadulni tőle a forgatást követően. Főleg, hogy a másik opció a bezúzás lett volna.

A müncheni székhelyű GT-A International Ltd pedig kapott az alkalmon: megvétele után a Nissan árát - szép haszon rászámolásával - 300.000 Euro (92 millió HUF) magasságában tartották ki, ezt a 2013 novemberi tragédiát követően azonban már háromszorosára emelték. A legfrissebb adatok szerint pedig (egy neves szakmabeli, de meg nem nevezett cég hivatalos számítására hivatkozva) az autó értékét 750.000 és 5 millió Euro között becsülték meg. 

Nos tény, hogy egy világszerte ismert film egyik részében szerepelt és maga Paul ült egykor a volánjánál, de ez az ár azért enyhén szólva is túlzás.

Na de nézzük, mit is kaphat a pénzéért mondjuk 5 db Bugatti Veyron helyett, aki a legmagasabb liciten üti le a gépet, potom másfél milliárd forintos áron.

Aki emlékszik még a filmre, bizonyára dereng, hogy Brian O'Conner három autóból rakta össze a paripát: egy alapabbnak tűnő R34-es (a "2206"-os), egy új R35 GT-R és egy Nismo packetes R34 GT-R szerepelt a kis listán, amiből végül megszületett Braga versenyére a nagy mű.

A valóságban persze egészen bizonyosan szó sem volt ilyesmiről. A film egy jelenete utal ugyan arra, hogy a kék kasztnis Nismo Skyline-ban motorcsere esete forog fent, de messziről piroslik, hogy az RB26-os blokk ereszkedik éppen a motortérbe. Mindezt igazolja a müncheni példány is, melyet ugyanúgy az a gyárilag 2.6 literes, ikerturbós hathengeres hajt, mint a földön fellelhető R34 GT-R-ek túlnyomó többségét.

Hogy miért kellett mégis három autó ehhez a filmben, erősen kérdéses. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a készítők arra akartak utalni, hogy az új - és egészen véletlenül piros színben pompázó - R35 GT-R blokkja lett átszerelve az R34-be, laikusok számára bizonyára ez már elegendő kapcsolat. De hogy akkor a másik Skyline mi célt szolgált volna, rejtély. Talán még ha egy 2.8 literes Z-Tune blokk figyelt volna benne, rögtön logikusabb lenne az egész motorcsere (de akkor meg persze minek pakolászná át, ha építhetné direktben azt az autót is? Na mindegy.)

Ahogyan az autók zöme a Fast & Furious filmekben, ez a példány is 500 lóerő körüli lett, egészen pontosan 550. Teljesítménynövelés tekintetében egyedül a Turbonetics intercoolert és a Nismo NE-1 kipufogórendszert hozza a leírás, egyébként a motortér a fotó alapján is full gyári képet mutat, nyoma sincs például a filmben beizzított nitró rendszernek.

A technikai oldalt egyedi bukóketrec, Nismo ültetőrugók, elől hat-, hátul négydugattyús Rotora fékek, valamint ARC toronymerevítő képviseli. Felnik terén a Volk Racing 19x11 colos garnitúrája került fel, az aerodinamikai jellemezőket - valamint a fékek hűtését - a gyári V-Spec II kiadáson is megtalálható bodykit javítja. A hátsó szárny szintén a gyári Nismo, a szellőztetett karbon motorháztető az East Bear terméke.

Odabent a fő motívumot a műszerfalon, a filmben is kihangsúlyozott jókora MFD Xenarc vezérlőegység jelenti, melyen - az R35-höz hasonlóan - az ECU adataiból táplálkozva, digitálisan kipakolva láthatók a visszajelző órák. Emellett némi Alpine zene, ötpontos versenyövekkel ellátott OMP kagylóülések, Nismo V-Spec pedálok és Alcantara bőrrel borított Momo sportkormány fért a módosítások körébe - rajta a két piros nitrógombbal, ami sok mindenre ugye nem jó.

Egyéb extrát - az Universal igazolásán túl - nem tartalmaz a gép, ebben a formában pedig nem Paul Walker fanok számára kevéssel tesz túl egy gyári V-Spec II kiadáson, amiből cirka 100 darabot lehetne beszerezni ennyi pénzért. Túlzásnak túlzás, azonban mielőtt teljesen egy kalap alá tennénk a korábban látott, Vin Diesel-féle extradrága lezúzott Chargerrel, azt azért meg kell említeni, hogy a vételár felét az elhunyt sztár alapítványa, a természeti katasztrófák áldozatainak megsegítésére létrehozott Reach Out Worldwide kapja. Maga a vásárlás tehát felfogható egyfajta jótékonykodásnak is, amivel persze az eladó is jól jár majd - tegyük hozzá, nem is kicsit.

Képek: GT-A