Ki ne ismerné a halálos iramban 7. részéből a híres jelenetet, ahol Dom és Letty visszatérnek a jó öreg sivatagi gyorsuláshoz, melyet az első film magyar szinkronjában csak bőrmérkőzésnek neveznek? Ez a Race Wars!

Az esemény a valóságban is létezik és az idei évben a szervezők úgy döntöttek, hogy a Los Angelesi helyszín mellett több Amerikai nagyvárosban is megrendezik a Race Wars-t. A turné első állomásának helyszíne a Las Vegas Motor Speedway volt.

A filmek és persze a beharangozás alapján valami hasonlóra számíthattak a résztvevők, illetve a közönség, mint a novemberi SEMA külső területein zajló show-ra. A több száz rommá tuningolt vas részvétele helyett azonban a várakozásokkal ellentétben inkább egy családi hangulatú, gyorsulgatós-koncertes találkozó jött össze belől, kevesebb, mint 100 autóval és kb. ugyanennyi nézővel.

Az autók színvonalára azonban a szerényebb részvétel ellenére sem lehetett panasz. Már a bejáratnál kapásból két SEMA-s autó várta a nagyérdeműt: egy alaposan szélesített 2015-os Mustang Convertible, és egy Scion FR-S.

A forgatag felé haladva messziről is jól látható volt a találkozóra jellemző „klikkesedés”. A különböző klubok külön sorban álltak fel egymás mellé illetve egymással szemben, igy elég jól elkülönültek a stílusok, sőt, a márkák és az államok is egymástól. Sokan a szomszédos államokból, Arizonából és Kaliforniából jöttek át, hogy versenyre keljenek a nevadai szcéna legjobbjaival: szépségre, gyorsulásra illetve hangnyomásra. Minden megtalálható volt a parkoló egyes szegleteiben, a házilag tuningolt régebbi Hondáktól a legfullosabb Liberty Walk-féle tuningig és szerencsére mindenből akadt egy kevés. Sikerült számos jól ismert autóba belebotlani a SEMA-ról, illetve a januári Halálos Iramban helyszínek bejárásakor látott JDM-es EVO-ba is.

A lelátók mögött felállított színpadon tribute zenekarok léptek fel a lehető legváltozatosabb zenei kínálattal, igencsak emelve a rendezvény hangulatát.

A találkozó, illetve az autós szépségverseny mellett a rendezvény másik fő része a gyorsulási verseny volt. A nevezők az NHRA többezer lóerős Top Fuel dragsterei által is szaggatott betoncsíkon tehették próbára autójukat ¼ mérföldön. Az időeredmények tekintetében sokkal többet vártam ezektől az autóktól, bár inkább demóautó jelleggel építettek őket, mintsem gyorsulásra. 14-16 másodperc körüli idők voltak a legjellemzőbbek és nem vette senki véresen komolyra a versenyt. Pedig kihívójuk akadt volna, ugyanis néhány percre megjelentek a fejünk fölött a közeli katonai reptéren állomásozó olasz légierő Eurofighter Typhoon-jai.

Ahogy a nap ment lefelé, úgy kezdtek el hazaszivárogni a résztvevők is, igy mi is a város felé vettük az irányt - és pont ez hozta meg az igazi halálos iramban feelinget is. Az autópályán 4-5 Hondával fogócskába / játszadozásba kezdtünk, de még a szabályos kereteken belül, ugyanis a rend éber őrei mindenhol jelen voltak. A feeling azonban így is elég filmbéli volt, a 10-12 mérföld alatt, amit Vegas belvárosáig tettünk meg így.

Összességében kicsit alul múlta a várakozásaimat a rendezvény, de lehet bennem volt a hiba és túl sokat vártam tőle a SEMA után. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz majd nyáron a Race Wars hazai pályán, Los Angelesben.