Az Essen Motor Show idén is jól vegyítette a szalon autók- és motorok, a teljes versenysport szcéna, valamint a háttéripar és természetesen a tuning világát. Beszámolónk előző részében ez utóbbi kettőt veséztük ki, most jöhet a többi témakör!

A legnevesebb kiállítóknak és a legkomolyabb standoknak a szervezők hagyományszerűen a rendezvényközpont legnagyobb csarnokát, a 3-ast foglalták be. Ez a terep a hajdani itthon is szebb időket látott Automobil Kiállítás hangulatát idézi, persze azért sokkal nagyobb felhajtás mellett.

A válságból - legalábbis odakint - lassan már kilábaló autóipar több márka méretes standját is magával hozta a helyszínre. Kint volt a Ford, a Skoda, a BMW, Mini, valamint az Opel, valamennyi új modelljével egyetemben, kíséretként pedig a hagyományos versenyautó kiállítás vitte el a hely nagy részét, témában a régi időktől a napjainkig felsorakoztatott vasakkal. Ezúttal is itt voltak a három legnagyobb márka DTM versenyautói (BMW, Mercedes, Audi), természetesen a kamionokkal együtt.

A leglátványosabb felhozatalt azonban itt most is a koncepcióautók hozták, melyekből egy teljesen megújult palettát sorakoztattak fel a szervezők. Márkák terén a Mercedes és a Citroen vitte a prímet - utóbbi az pl. extravagáns Tubik egyterűt is kiállította - de volt kint Rinspeed, Volkswagen, valamint egy halom Sbarro tanulmány is.

A csarnok meglehetősen telített volt, nyomát sem mutatta a tavaly tapasztalt üresség-érzésnek, annak ellenére, hogy kiállítókból mintha kevesebb lett volna. Szép standokkal, és bőséges felhozatallal érkeztek a legnevesebb tuningcégek is, maradandó élményeket azonban meglehetősen kevesen okoztak.

Akiket említeni lehet, mindenképpen az új Porsche Boxstert Welt-premierező TechArt, a 6-os Golfot búcsúztató Abt Sportsline, valamint az új 3-assal, Minivel és természetesen az 1M-mel domborító BMW tuner, az AC Schnitzer. A három neves cég ezúttal is egy nagy közös, de mégis jól elszeparált standon foglalt helyet, vadonatúj installációkkal, valamint Continental abroncsokkal körítve.

Az alkatrészgyártók közül a legnagyobb futóművesek vonultak még itt fel, köztük az Eibach, Bilsten és a KW Gmbh. Szintén érdekes volt a Dekra standja, ahol ezúttal egy autóborulás-szimulátort helyeztek el, mellyel bárki kipróbálhatta, mit is tenne ha tetőre rakná a technikát a frissen beköszöntött jeges utakon.

A nagy csarnok közvetlen szomszédságában található folyosó most is főként az egyedi építésű autók és a hot-rodding témakörének lett szentelve, továbbá hasonló csodákat rejtett a rá merőlegesen található emeleti folyosó is. Látnivalók akadtak itt is dögivel, említhetnénk például a tízszemélyes motorbiciklit, a komplett faház-vontatmányt húzó kamiont, vagy kovácsoltvas VW Bogarat.

Amire viszont a legtöbben emlékezni fognak, ezúttal sem az igényes látnivalók köréből került ki. A csarnok elején parkolt - vagy inkább terült el - az a valami, amit szavakkal körülírni gyakorlatilag lehetetlen. Egy meghatározhatatlan típusú, legalább két autóból összeépített hatkerekű gépjárműről van szó, amit olyan szinten pakoltak tele mindenféle kiegészítőkkel, hogy az már művészetszámba ment. Legalább 100 helyzetjelző, fényszóró, több tucat spoiler, lökhárító és visszapillantó, repülőgép-alkatrészek, zászlók, dudák és a létező összes biszbasz, amit csak autóra szerelni lehet, itt megtalálható volt.

A folyosón túl találtuk többek közt a most sem túl nagy, ámde szép gépeket felsorakoztató motoros részt, valamint a talpalatnyi beltéri Gymkhana pályát, ahol már a sajtónapon is folytak az események, leginkább gyakorlás szintjén. A pálya elrendezése nem volt viszont túl szerencsés most, míg tavaly remekül kisakkozták a lehető legoptimálisabb útvonalat, most egy unalmas - szinte - körpályára futotta csak, ahol alig-alig csusszantak meg a kerekek. Ítélkezni persze látatlanban nem akarunk, a hivatalos nyitásra jóllehet kiforrta magát a dolog.

A tuninggal nagyjából hasonló méretű pavilont töltött meg a versenyzésnek szentelt három összenyitott csarnok, ahol ömlesztve találhattuk meg szinte az összes létező motorsport képviselőit, a pálya- és formaautóktól a driften át a gyorsulási versenyzésig. Rengeteg durva építés sorakozott itt fel, persze tény, hogy statikus állapotban ezek a gépek nem feltétlenül ütnek akkorát, mintha menet közben látná, vagy hallgatná meg őket az ember. A színes felhozatal azonban korrekt képet festett a kinti szcénáról e téren, a versenycsapatok kiállításának pedig minden bizonnyal nagy presztízsértéke van a szponzorok tekintetében is.

Végére maradt tulajdonképpen a - számunkra általában legunalmasabb - "fő" csarnok, melyet most is egy téma köré építettek fel, az apropót pedig jelenleg a Porsche 911-es ötvenedik jubileuma volt. Az "emlékmű" körül számos versenyautót, valamint archív változatot sorakoztattak fel, melyekből szépen végig lehetett követni a típus történetét.

A körítést most is leginkább széria állapotú, mindenféle kor- és árosztályból válogatott autók alkották, egyértelműen meghatározható koncepció nélkül. Voltak azonban itt is gyöngyszemek, mint a Spyker C8, vagy a Mosler MT900.

Ahogyan más, hasonló méretű rendezvénynél, az Essen Motor Show tüzetes végigjárásához sem elég egyetlen nap, bár így, a látogatók nélküli sajtónapon azért messze könnyebb volt a helyzet (pláne a tavalyról megismert, fotózást gátló elemek nélkül).

A Show pontosan azt hozta, amit vártunk tőle, sőt, még egy kicsit többet is, az előző részben taglalt magánépítésekben legalábbis mindenképpen. Amit viszont minden német ajkú kiállítás esetén tapasztalunk, ha autókban viszik is a prímet, lányok terén még mindig mi állunk jobban: a hostessek zömét - kevés kivétellel - egyáltalán nem kellett volna erőltetni, mert inkább csak a fotók rovására mentek. Persze odakint lehet, hogy más trendek dívnak.

A többiről beszéljenek a képek - újabb, cirka 300 kép érkezett a galériánkba.