KE70 (11 db kép)

 

Épp hétvégén volt a Nemzetközi 86 nap, amikor szinte minden jelentősebb autós oldal AE86 és GT86 képekkel bombázta az embereket. Most viszont nem Hachi lesz a főszerepben. Egyre többen gerjednek az olyan klasszik japó gépekre, amik még kicsit szögletesek és hátsókerekesek. Az AE86-ok ára ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, pedig volt időszak, amikor már pár százezerért boldogan tekerhettünk haza egy példánnyal. (kb. 14 évvel ezelőtt mondjuk :-D ) Szóval, ahogy ezek a gépek kezdtek elfogyni, úgy nyitottak a többi széria felé az emberek. Így került látótérbe a KE70 is.

Ezt a típust 79-től egészen 87-ig gyártották. A bázis Daihatsu Charmant és Toyota Sprinter néven is forgalmazták. Rengetegféle variáns közül lehetett választani a 2 ajtós sedantól egészen az 5 ajtós kombiig és motorkínálat tekintetében is széles volt a paletta. Azonban a motorok egyike sem volt igazi erőgép, szóval, aki ezt választja alapnak, mindenképp készüljön fel B tervvel, mert a gyári egyhárom nem fog életre szóló emlékeket okozni.

Roland, aki svéd, tudta hogy szüksége lesz némi erősítőkúrára, ha véghez akarja vinni elképzeléseit. Az eredetileg szakácsként dolgozó úriember, úgy megfűszerezte a könnyű kisautót, hogy komoly meglepetéseket tud okozni annak, aki bepróbálkozik. (Bár a kaszni láttán nem valószínű hogy sokan próbálkoznának, de mindenki ismer legalább egy hülyét, aki elhiszi, az övé a legerősebb gép.) Ráadásul olyan hozzávalót használt, ami egyáltalán nem illik a japán ízvilághoz.

Manapság ugyanis, aki csak teheti, JZ SR és egyéb tüsszögő JDM specialitást passzíroz be a tornyok közé. Emberünk viszont a hazai kínálatból szemezgetett és egy Volvo erőforrást pattintott be a pehelysúlyú Toyota motorházteteje alá. Az S70R-ből érkezett az 5 hengeres 20 szelepes turbós szív, ami már gyárilag 300 lóerőt tud leadni főtengelyen (és 250-et keréken). Sokan ennek is örülnénk, de van aki szereti ha csíp, így Roland is megpiszkálta a dolgokat. GLT Volvo vezérműtengelyeket szerelt be. A turbó S60R-ről érkezett. A KKK24 csiga mellé egyedi csövezés, új intercooler és még egy új elektronika is csatlakozik, amivel már sikerült elérni a 330 lovat keréken mérve. A motorhoz Getrag 260 váltó csatlakozik. A váltókar mellett találjuk a hidraulikus kézifék karját is, ami a D2-től érkezett.

Az alapból 1 tonna alatti önsúllyal bíró kisautó már így is jóféle játékszer lehet, de Roland diétára fogta a gépet. A géptető, az ajtók, a csomagtér mind karbonból készültek, amiket nem fényeztek le, csakhogy még durvább legyen a látvány. Az üvegeknek is menniük kellett, helyettük plexin keresztül lehet bámészkodni. Ha már a külső a versenyzésre utal, akkor a belső sem maradhatott gyári. Szó szerint minden ki lett dobálva bentről. Egyedül a műszerfalhéj maradhatott, de abban sem az eredeti, hanem Auto Meter műszerek tudatják a sofőrnek a legfontosabb információkat, illetve a plusz műszerek mutatják a motor állapotát.

A belsőt teljesen becsövezték és karbon versenyülésben lehet élvezni a kanyarokat. A kipufogó is új helyre költözött. Az jobbegy mögött, a sárvédőn kapott helyet, de mivel ott úgysem ül senki, valószínűleg sosem fognak panaszkodni a hő vagy hangzavar miatt. Egy ilyen kaliberű autónál a futómű is fontos szempont. Főleg azért, mert ugye ez a gép pályán is terelgetve van. Az állítható Ohlins gátlók tökéletesen tartják az autót minden körülmények között. A 16-os Compomotive felnik is a versenysport miatt kerültek az étlapra és mivel nem csak a repkedés fontos, ezért 6 dugattyús, 12"-os tárcsák lassítják a gépet elöl, míg hátul kisebb tárcsák és 2 dugattyús fékek kaptak helyet a dob helyett. 

Igazi veretős verda lett a végeredmény svéd szívvel. Aki játszós autóról álmodozik, jobbat el sem képzelhetne! 

Forrás: SuperStreetOnline