Hányszor lehet hallani, hogy a 90-es évek végéig gyártottak igazi autókat? Sőt! Ha jobban belemegyünk, akkor a 80-as évek autói még izgalmasabbak voltak. Sokkal szabadabban dolgozhattak a tervezők, bátrabbak lehettek a mérnökök, mert nem az alacsony káros anyag kibocsátás vagy a minél áramvonalasabb bódé volt a legfontosabb szempont.

Ma már egyenautók készülnek. Néhány típust nem is lehet megkülönböztetni egymástól. Steril, elektronikával teletömött, magától parkoló plasztikdobozok ezek mind. A következő generáció már nem is fogja tudni milyen érzés küzdeni egy autóval. Az olyan "ősrégi" vasak mint a képeken látható R5, már kihalóban lévő fajnak számítanak.

Az is érdekes, hogy pont japánban találnak ilyen állapotú példányt. Eleve az egész autó "fura". A gyári R5 ugye elsőkerék-hajtású volt és a motort elöl találtuk. A Turbo verziónál a motort középen helyezték el, hátul hajtott és a kis 1,4 kapott egy csigát is. A legdurvább változat pedig a Maxi Turbo volt a maga 350 lóerejével, ami száguldó koporsót varázsolt a kisautóból.

Ide már kellett tudás, hogy kordában lehessen tartani az úton. A Tokióban talált példány nincs koppra ültetve, nincs semmi mostanában divatos megoldás rajta, egyszerűen a gyári formájával hódít. A széles hátsójával, a szinte hibátlan belsejével, ami az eltelt 30 év ellenére is jól tartja magát.

A Panasport G7 felnik teljesen jól illenek az autóhoz, olyannyira, hogy simán gyári keréknek nézheti az ember. A Devil kipufogórendszer vége, csak az igazán szemfüleseknek és hozzáértőknek tűnik fel. Nem is lehet nagyon mást írni erről a kocsiról. Az alapot nem változtatták meg és még mindig összetéveszthetetlen a lényegesen szélesebb test miatt. Akinek volt kapcsolata ilyen kocsival, annak garantáltan mosolyt csal az arcára az autó. Kis érdekesség az airride-al, coiloverrel és méregdrága, többrészes felnikkel elárasztott autós világban. 

IDE kattintva találtok még pár képet! Érdemes meglesni azokat is! 




 

Forrás: Speedhunters