Alex autójára még nyáron figyeltem fel. Éppen hazafelé tartottam az M7-es autópályán. Elég ingerszegény környezet: kamionok, buszok, 90-el vánszorgó nyugdíjasok (takarékosság rulez!), luxusautóbanlegyőzhetetlennekérzemmagam üzletemberek, akiknek csak és kizárólag arra mered a cerka, hogy mindenkit letolnak, akik 135-nél lassabban mennek. Egy baj van csak ugyebár, hogy ez nem a német autópálya, de sebaj! Vannak még az átlagautósok is.

Szóval a lényeg, hogy a legritkább esetben lehet élvezni az utat. Dögunalom a négyzeten, egészen addig, amíg megpillantottam egy lapos vasat. Messziről még nem voltam biztos benne, hogy milyen típus, csak az jutott el az agyamig, hogy nem látok át alatta és "ATYAÚRISTENMIEZ!!!!" felkiáltással elkezdtem megközelíteni ezt a pattogó, derékszögű vonalzóval tervezett KGST csodát. Szó szerint körbeautóztam a gépet. Minden oldalról megbámultam. Valószínűleg ezt a sofőr is észrevette és kicsit odalépett az autónak, majd rövid időre eltűnt. Nem hagyott nyugodni a dolog és én is ráléptem a gázra. Egy benzinkúton állt félre, ahol sikerült kicsit szóba elegyednem a tulajjal, aki szerényen válaszolt a kérdéseimre. A fiatal srác éppen a soltvadkerti Lada talira igyekezett. Nem kis távot vállalt be. Laza 379 km, pattogva. 

A sztori 2013-ban kezdődik, ekkor sikerült Alexnek összegyűjtenie annyi pénzt, hogy vehessen egy Ladát. Más autó szóba sem jöhetett! Nem volt egyszerű a helyzet, mert nem talált normális alapot sehol a neten, és itt most nem napokról, hanem hónapokról beszélünk. Már épp fel akarta adni a keresést, amikor egy utolsó esélyt adott a dolognak. Munka után, hulla fáradtan, megnézte a hahu-n a legfrissebb hirdetéseket. Úgy tűnt, sikerült rátalálni a megfelelő példányra: Sopronban egy valóban megkímélt darab kereste új gazdáját.

Reggel telefon és azonnal indulás! A tulaj egy 82 éves bácsi volt, akit a fia győzött meg arról, hogy adják el a kocsit. Parádés vétel volt. Sosem volt télen használva és mindig garázsban állt, sehol egy rozsdafolt a 92-es autón, aminek a motorjában 76000 km volt. Egy alapos takarítás azért ráfért már, úgyhogy Alex első dolga az volt, de mivel műszakilag is rendben volt minden, jöhetett az ültetés! Akkor még egy kicsit visszafogottabb csüccs és egy szett 13-as BBS Mahle jelentette a módosításokat. A külsőt jel nélküli hűtőrács, peremezett sárvédők, Golf I GTI koptató és polírozott lökhárító jellemzi. A hagyományt folytatva, az autó továbbra sem volt használva télen. 

Eltelt egy szezon és változtatni kellett a futóművön. Csőlengőkarok váltották a gyári darabokat, de ezek majd le lesznek váltva, mert nem váltak be igazán. A gumibakok és helyük is el lett tüntetve, hátul pedig a három gumibak lett száműzve. A gátlókat a Kárászy műhelyében keményítették és ehhez igazították a Niva és 125-ös Polski rugókat. Alexet felesleges arról kérdezni, hogy hány centit ültetett az autón. Ez nem a számokról szól. Pont annyira engedte le, amennyire neki megfelel. A Mahle felniket SSF Mattig görgőkre cserélte. A 7x13-as kerekeket tőcsavarok tartják és 175/50-es gumikat húztak rájuk. 

Az 1.6-os motor könnyítve, grammolva lett és nagy szelepes hengerfejet kapott bővített csatornákkal, egy kisebb vezérműtengellyel és mechanikus Solex karburátorral. Janó-féle 50-es rendszer ad megfelelő hangot az autónak. A beltérben egy régebbi típus bézs belsejét találjuk és egy Nardi kormányt. A szórakozásról Sony fejegység és korhű Videoton hangfalak gondoskodnak. Nincs mélyláda meg csipogó, meg többutas szett, de nincs is rá szükség! 

Alex így vélekedik az építésről:

"Nagyon büszke vagyok rá, hogy minden módosítást saját kezűleg hajtottam végre az autón. Talán ez is a legjobb út... amikor az ember saját maga tapasztalja meg a dolgokat, van hogy hónapokig szívatja magát mire végre minden úgy sikerül, ahogy azt az elején elképzelte.  És hogy vannak-e terveim az autóval kapcsolatban? Terv mindig van, idővel kiderül mit hoz az élet és mit sikerül megvalósítani...!"

Drukkolok, hogy valósuljon meg minden, amit tervez a jövőben! 

Kattintsatok IDE ha szeretnétek még több képet látni erről Ladáról!