Az új, fehér designhoz új ülések is dukáltak. Nem csak azért, mert a sárga szélekkel tarkított eddigi garnitúra oltári hülyén nézett ki a kocsiban, hanem mert a Danieltől időközben adoptált, számára feleslegessé vált gyári feketék enyhén szólva sem voltak jó állapotban. Elnyűtt, kopott, repedezett bőr, kiült párnákkal azért mégsem maradhatott meg így. Na és persze mindez túl snassz is lett volna, ha már szinte minden más átalakult.

Az ülések mintázatát egy meglehetősen hosszúra nyúlt éjszakán követtem el Photoshoppal, a látottakkal pedig nagyon elégedett voltam – a számos óva intő tanács ellenére ezúttal legnagyobbrészt az ülőfelületeket óhajtottam az autó színére bőröztetni – kényes vagy nem, sokkal nagyobbat mutat, mint a korábbi „kommersz” elrendezés. A fehér alapra pedig egy jókora Vermilion logót terveztem hímeztetni.

Egyetlen akadályt ezután a megfelelő szakember megtalálása jelentette, ez is legfőképp azért, mert nagyon kevesen dolgoznak itthon ezzel a hófehér bőrrel, amit az ülésekre álmodtam. Ugyanígy kényes a beszerzése is. A megoldást végül a szezonnyitó Show-nkon is igen komoly autókkal megjelenő Astor kárpitos műhely jelentette. A cég vezetőjét, Vágusz Krisztiánt már igen régről, még a 2006-os Carstyling versenysorozatról ismertem, profi referenciáival és lelkes hozzáállásával pedig már elsőre sem volt kérdéses, hogy bőr-ügyben ők lesznek a befutók.

A teljes munkafolyamat, beleértve a logisztikai manővereket, és a többi munka miatti csúszást is, cirka másfél hetet vett igénybe, a kész üléseket pedig a Hatvani tuningtalálkozón kaptam kézhez, elemekre bontva. Az összerakásra természetesen már itt sor került, és hazafelé már az új garnitúrát koptathattam. Persze csak óvatosan: Krisztián válasza arra a kérdésemre, hogy mennyire koszolódnak majd, a következő volt: „hát, farmerben nagyon ne ülj bele”.

Nos, akkor, töredelmesen bevallom, hogy törölközőre ülve jöttem haza – a későbbiekben viszont ez már egyszer sem fordult elő.

Azóta cirka másfél hónap telt el, így – a teljes utasteret konstans betöltő friss bőrszagtól eltekintve – messzemenő tapasztalataim egyelőre nincsenek az ülésekkel kapcsolatban. Az biztos, hogy könnyebben koszolódnak, mint eddig bármi, de kis odafigyeléssel könnyű vigyázni rájuk, erről talán mindent elmond az a tény is, hogy eddig komolyabban nem kellett tisztogatni sem őket, pedig a strandtól kezdve a munkáig, és a találkozókig nagyon sok helyre használom az autót.

Designban pedig bejött az, amire számítottam: remekül mutatnak, főleg a tetőt is lenyitva, a bőr színe pedig mintha csak direkt különbözne egy minimálisan a kocsi fehérjétől: a különbség teljesen elenyésző, nem úgy, mint anno a sárga példányok esetén.

A tavaszi szezonra ezzel véget is értek az átalakítások, nyáron ugye használni kell a kocsit, őszre pedig egy komolyabb Hifi/multimédia install van tervben, természetesen sok-sok fehér bőrrel. Persze még kiderül mennyi „kedvem” lesz hozzá – a szó mindkét értelmében :)

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!