Végre valahára sikerült kikecmeregnünk a mindenki által utólag csak reszelőnek becézett és egyértelműen autógyilkos, de útnak semmiképpen sem nevezhető szakaszról, mikor kisvártatva a sivatag közepén a semmiből elénk ugrott egy benzinkút! Ahhh, itt aztán minden volt, mint a "jóbótban", még wifi is a kockáknak! Kisbolt, autómosó, bár, kávézó nagy terasszal és az elmaradhatatlan pálmafák tornyosultak körülöttünk! Zengett a kúton az arab zene minden felé, vagy inkább annak szövegétől, nehéz eldönteni ugyanis hogy melyik is a hangsúlyosabb. Hallotuk a kocsink CB rádiójában h sokan keresnek kutat, de nem találnak, így gyorsan le is adtuk a drótot.

Nem kellett sokat várni, jöttek is a Bamakos kocsik, motorok felfrissíteni a készleteket! Bandáztunk és közben egymás sztoriait hallgatva sörözgettünk a tűző napon! Navarrásjópajtás Misi, valamint Mindentbele Enikő is előkerült, akiknek nagyon örültünk! Csak egy nappal később tudtuk meg hogy Mindentbele Enikő a kis motyóját a szálláson hagyta nagy igyekezetében, amit sikerült kb 500 km-re később reggel észtevennie! De semmi gáz, a szállást felhívtuk és majd a visszaúton felkapjuk a motyót! A kutasnál lazán leváltottuk az Eurónkat Dirhamra, vettünk pár vizet és pár srácnak mondtuk hogy ha már nem tudják használni a drága pénzen vett navit, akkor legalább itt vegyenek helyi térképet, ezt a tanácsunkat megfogadták, aminek később hasznát is vették! Ez alatt a kúton szépen lassan végzett mindenki a teendőivel és újra csapattunk ezerrel tovább!

Rissani életképek

Navarrásjópajtás Misi kicsit lemaradt vagy inkább el, ezért úgy döntöttünk megvárjuk őket a következő településen Rissaniban. A városka szívében egy nagy körforgalom előtt - ahol körben mindenfelé kőből és sárből épült, vagy éppen épülő házak voltak - nyugodt környék, sehol senki. Gondoltuk itt szépen kényelmesen letesszük a vasat, nem zavarunk senkit, majd innen nézelődünk és várjuk a Navarát! Csakhogy ripsz-ropsz atom moziba kerültünk... ha nem a saját szemünkkel látjuk, talán el sem hisszük!

A fene se tudja hogy honnan, de egyszer csak előkerült egy rendőr és ott ácsorogott magában a körforgalom kellős közepén a tűző napon! Majd rendőrünk váratlanul elkezdett járkálni fel és alá a nagy gyűrűben - számunkra látszólag minden ok nélkül - úgy mint Döbrögi uraság és nagy, erős, határozott karmozdulatokkal csapkodott a levegôbe, mintha bogarakat akart volna elhessegetni maga körül, de nem! Észrevettük, hogy ő így irányitotta ki a nagy sebességnek éppen nem nevezhető tempóban kb 2-3 méterről érkező kis csacsifogatos bácsit.

Szerintünk tíz négyzetkilométeren belül rajtunk kivül senki nem volt a környéken, de ennek ellenére rendőrünk mindezt úgy tette mintha ezen most egy tömegközlekedési káosz feloldása múlna! Hoppá, látjuk ám hogy kezd beindulni az élet az előttünk álló rendőr körül, ugyanis jelentősen felpörgött a forgalom, kezd kialakulni a dugó a belvárosban, sok dolga lesz itt még a hősünknek. Alighogy elment a csacsifogat, egyszerre három irányból jönnek, ám megintcsak csacsik gazdájukkal a hátán, akik nagyon sietve visznek valamit, ki tudja hová és honnan. Közülük az egyik egy hosszú, műanyag csővel kavar a szamárháton, a másik valami három lábú, talán asztalforma dologgal igyekszik bevenni a körforgalom ívét, a harmadik meg mintha versenyt akarna futni velük, hogy ő érhessen ki hamarabb a körgyűrűből!

Mindezt megtetézi még két, a gumiabroncsai nélkül szaladó kerékpáros is, akik a kátyúk között csalinkázva, a hónuk alatt rengeteg kacattal sedernek valahová a semmibe, ki tudja milyen okból! Az emberek is megjelentek, az asszonyok aranypapucsban, ezüst villantókkal és tetőtől talpig bebugyolálva sasszézzak, majd eltűntek a pálmák között. Egy nő teljesen feketében beöltözve, úgy hogy csak a szemei látszodnak ki egy kis résen a fején egy hatalmas összetekert szőnyeggel úgy sétálgatott és forgott, mint valami idomított kócsag kalappal a fején, mindeközben érthetetlen sebességgel beszélt maga köré a semmibe... mondjuk én is mérges lennék ha a fejemen egy tonnás szőnyeggel kellene egy fekete köntösben a tűző napon mászkálni...

Az első nap, amikor végre nyaralunk!

Már mind a ketten úgy érezzük h elengedtük a váltó témát, igen, itt vagyunk, a "hurrá nyaralunk" feeling is megjött! Napközben volt terepezés is - hú de jó is volt az - majd felkerestünk egy régi romos épületet ahol megebédeltünk együtt Navarásjópajtásékkal! Volt olyan szakasz ahol a folyó felüről áttörte az utat, itt is élmény volt átkelni, de nem okozott gondot senkinek! Este újra megmásztunk pár hegyet a naplementében, gyönyörű volt! A nap során több oázisban is jártunk, lenyűgözően látványosak voltak mind egytől- egyig, volt, amelyik egy hatalmas és hosszan elnyúló mély folyómeder alján volt! Este pedig remek hangulatban, baráti légkörben levezettük a feszkot némi alkohollal, az első sátorállítást követően a kempingben. Jót főztünk, bandázzunk és a nap végére hulla fáradtan csomagoltuk el magunkat a hálózsákjainkba az esti 5-8 fokos hideg elől!

Budapest-Bamako. Ki ne gondolkozott volna még el, milyen lehet csak magadra számítva két hetet csapatni a sivatagban? Nos, mi rendesen bevállaltuk! Az előzményekről itt olvashatsz!