Következzék hát egy várva várt hangszórószett tesztje, vagy inkább bemutatója. Egy olyan gyártótól, amelyiknek a termékeivel meglehetősen ritkán fut össze az autóhifit, vagy általában hifit hallgató ember, és amelyiknek a termékéhez egy igen profin kivitelezett ládában mélysugárzó formájában korábban már volt szerencsém, és amely már autóhifis „pálya- (vagy tetszés szerint ámok-) futásom” elején megadta azt a meghatározó élményt, amely a további keresésre, továbblépésre sarkallt, a szó jó értelmében.

 

   Tette mindezt úgy, hogy a márka csalódásra legalább annyi okot adott, mint bizakodásra, mert ami a szettjeit illeti, azokat többször hallottam kifejezetten rosszul szólni, mint jól.

 

A Morel egy korábbi gyártású hangszórószettjéről, a Dotech 6 MK-II-ről lesz szó tehát a továbbiakban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hallhattam mind aktív, mind passzív elrendezésben, így talán némi képet alkothattam arról, hogy hogyan is szól. Némi fenntartással kell ugyan, hogy kezeljem az összehasonlítást, hiszen aktív rendszerben számomra közel sem ideális (azaz: ismert) párosításban hallottam, viszont egy szenzációs ajtóban (mi más lenne, mint egy Mercedes), nálam pedig ugyan a kívánt alkotóelemekkel együtt, azonban jóval mostohább körülményeket jelentő Toyotában.

 

Aki nagyjából nyomon követi a blogom, az már sejtheti, hogy a meghallgatáshoz használt fej jelen esetben is egy öreg Sony high end termék volt egy CDX-C90R formájában. Az erősítő, ami hajtotta a JBL Px 300.4-esem, ezúttal oldalanként hídba kötve, hogy a teljesítményhatárnak legalább az alja meglegyen; botorság lett volna egy oldalt egyetlen csatornával meghajtani. A kábelezés ugyancsak a szokásos Cordial volt, a szubot – JBL P1020E – külön hajtotta egy Px500.1-es erősítő, melyet jobbára kihagytam a hallgatózásból. A hangszórókat ezüsttartalmú ónnal forrasztva illesztettem be a rendszerbe; hiszem, hogy a csatlakozóknak is megvan a saját hangjuk, alkalmasint a szűk keresztmetszetük, amire nem voltam kíváncsi…

 

No de ennyi bevezető elég is talán, térjünk a tárgyra. Kézbe véve a hangszórókat az ember hirtelen nem is tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen, illetve hogyan is fogja meg a középsugárzókat, hogy semmit ne törjön le róluk. Kifejezetten aprónak tűnnek, és az érzetre rásegít az óriási porvédő, a vékony kosárperem és a felülről ugyancsak vékony, oldalról viszont furcsán csúcsos membránszél. Aztán ahogy lejjebb vándorol az ember tekintete, a hüledezés folytatódik a lemezkosár és az annak az alján trónoló (valójában inkább megbúvó) mágnes láttán, melynek a gyártó úgy igyekezett legalább valami kis hangsúlyt adni, hogy ráhúzott egy meglehetősen méretes műanyag sapkát. Az első gyanús jel a magassugárzó kézbe vételekor mutatkozik, abban ugyanis már első pillantásra bőven van anyag…

 

Egy szó mint száz nézi az ember az inkább nevetséges mint komolynak tűnő középsugárzót, és nem érti, mi eredményezheti a 90 dB érzékenység mellett jelentkező 140W folyamatos, 300W (!) csúcs terhelhetőséget. A magassugárzó esetében könnyebben elhiszi az ember a hasonló érzékenység melletti 100W folyamatos terhelhetőséget, mert mint mondtam, a selyemdóm magasból nem spórolták ki az anyagot: az alja gyakorlatilag egybefüggő mágnes, súlya ennek megfelelően egész komoly hányada a középsugárzókénak.

 

De vissza a közepekhez. A membrán anyaga lehetetlenül vékony, itatott papír, vagy textil, mely olyannyira lágy, hogy ha az ember csak egyik oldalon nyomja meg finoman, láthatóan torzul. A porvédő ha lehet még könnyebb és vékonyabb, impregnált textil, mely a legkisebb nyomásra benyomódik, majd kiugrik… Egyébként maga a felfüggesztés is megdöbbentően lágy, a membránnak megnyomva szinte nincs is ellenállása.

 

Egyszóval nézi az ember, forgatja – majd gyanút fog. Merthogy valóban lemezkosaras a sugárzó, viszont ebből a lemezkosárból nem spórolták ki az anyagvastagságot, ez nem az a tipikus nyomott-surjás kosár, ez kifejezetten masszív, köszönhetően annak, hogy a kosár peremét nem a szokásos 4-5 "oszlop" tartja, hanem az egybefüggő anyagon vannak lyukak vágva. A membránszél mint említettem ugyancsak nem hagyományos. Az természetes, hogy jó minőségű gumi, az azonban már kevésbé, hogy a formája profilból nem a megszokott félkör, hanem parabola alakú, mely feltehetően (sőt, inkább nagyon is láthatóan) nagyobb kitérést tesz lehetővé. A lengőtekercs átmérője a gyártó hagyományaihoz híven óriási, anyaga ráadásul nem is réz, hanem hatszögletű alumínium, melyet jelen esetben Hexatech néven illetnek.

 

   Összerakva az apró részleteket egy elsőre egészen megdöbbentő, majd végiggondolva megnyugtató kép tárul elénk: ennek a hangszórónak bizony nemcsak a tervezése professzionális, hanem minden bizonnyal a kivitelezése is, másképpen ennyi „gyenge pont” (a kis mágnes, a puha membrán és felfüggesztés, a rendhagyó formájú membránszél és az óriási lengőcséve) nem tudna jól együttműködni. Gondoljunk csak bele: elég egy kis anyaghiány, vagy –fölösleg a gumiszélen, és megváltozik egy területen az ellenállása, amely beláthatatlan (vagyis inkább nagyon is előre látható) következményekkel jár mondjuk nagy terhelésen…

 

   A magassugárzó mint említettem egy meglehetősen masszív felépítésű és nagy terhelhetőségű selyemdóm, ferrofluid hűtéssel. Kompakt darab, szétszedni nem lehet, ezt tehát nem is erőltettem. Kábele kb. 1 mm2-s réz kábel, mely durva szálakból álló. Számomra kicsit a Monster egyik kábelére hajaz, ami szöges ellentétben volt a rendszerben használt, szinte haj tapintatú Cordial kábelekkel.

 

   A keresztváltó ugyancsak méretes és súlyos darab. Én ugyan nem bontottam szét, de aki igen, az egy tekercsről és egy ellenállásról tett említést, semmi extráról. Nos, ez is lehet jó, ha jó minőségű. A specifikáció szerint a keresztezési pont 1800Hz-en van, a vágási meredekség pedig 6 dB/oktáv, tehát egy egyszerű elsőrendű váltó jár a szetthez, állítási lehetőségek nincsenek.

 

   Jöjjön tehát a lényeg, a hang. A meghallgatás során igyekeztem minél inkább lefedni a hangszeres zenekínálatot, megmondom őszintén elektronikus zenével nem próbálkoztam. Igyekeztem a teszt során lehetőleg műsoros lemezeket használni, ez alól a dBCup2009 teszt CD-je volt kivétel, illetőleg a Metallica Death Magnetic albuma, mely épp akkor csak biztonsági másolatként állt rendelkezésemre… :) Komolyzenével, tesztlemezzel, Metallicával, Nightwish-sel és Dream Theaterrel kínoztam tehát a szettet mintegy 2-3 óra előzetes együttjáratást követően (azért nem többel, mert a szett be volt járatva). Szubot nem használtam, elsősorban a szett hangjára voltam kíváncsi.

 

   Az első, ami a hallgatózás során feltűnt az, amire számítottam is, nevesül hogy a selyemdómnak köszönhetően egész más a jelenlét-érzet, mint a fém magasak esetében. Cserébe ezeknek közel sem annyira irányított a hangja, mint az általam korábban használtaknak; szinte mindegy volt, hogy van-e előttük valami „tereptárgy” útban, vagy nincs, érdemi változást kizárólag a sugárzók letakarása eredményezett, de hát ez ritka jelenség még autóban is… :)

 

   A mélyközepek gyakorlatilag pincemélységben képesek megszólalni, megfelelő ajtóban egész egyszerűen döbbenetes mélyeket produkálnak. Sajnos nem a saját autómban volt szerencsém ezt megfigyelni, hanem a korábbi tulajdonosnál a bizonyos Mercedes ajtóban, de nálam is érezhetően mélyebbre ment le, mint előtte bármi más, egy jó ajtó közreműködésével pedig a szubot gyakorlatilag el is lehet felejteni, ha álló helyzetű zenélésről van szó.

 

   Megfigyeltem viszont egy kifejezetten érdekes jelenséget, ez pedig az volt, hogy a hangszórók - annak ellenére hogy szub nem dolgozott a kocsiban - a mélytartományt valahogy hátul "helyezték el" mind nálam, mind pedig az említett Mercedesben, ami lehet akár véletlen egybeesés is, bár kevéssé tartom valószínűnek, hogy a nehéz német vasban véletlenül produkálja pont ugyanazt a jelenséget, mint a pehelysúlyú japánban.

 

   A hangszóró egy dolgot már a meghallgatás elején tisztán megmutatott. Konkrétan a foga fehérjét, mert a terhelhetősége gyakorlatilag végtelennek tűnt, mindig lehetett még egy kicsit adni neki, nem lett sok, az előadás nem esett, nem töredezett szét, végig egységes maradt. Egy bizonyos hangosság felett azt lehetett érezni, hogy csak a magas tartomány hangosodik tovább, a mélyközép lemaradozik, ez pedig igen komoly energia-igényt jelez.

 

   Ezúttal a meghallgatás során nem felejtettem el némi jegyzetet készíteni arról, amit éppen hallok, ezt alább közzéteszem, hátha hasznos és jól mutatja az első, meghatározó benyomásokat:

- Händel - Messias: kissé szűk tér
- Badinerie: vonó nem „szőrös”, fuvolának nincs mechanikája, csak hangja
- Mozart Divertimenti: fényes, szép, de nincs jelenlét
- Mozart Tanze&Märsche (német volt a CD :) ): szép mélyek - hátulról, láda nincs. Szépen "gurul", még-még-még-érzés
- Mozart - Don Giovanni, Vedrai, carino: szép, gömbölyű női énekhang, ám valódi jelenlét-érzet nélkül
- Beethowen Overtüren: jó dinamika, nemjó hegedűhang (nem „szőrös”)
- Schubert, férfikórus - Az éj: szép, de nem ragad magával
- Dvorák Új Világ-nyitány: szép, gömbölyű, a fúvósok jók!, hegedű már megint....

- Karikás: Átokdal: hegedű...!!! Egyébként kiegyensúlyozott
- Zongora tompa
- teremhang jó (teremben kolomppal 20m oda-vissza)
- Water Falls: nem rossz!
- Hotel California (koncert): tompa gitárhang, jó mély, hátulról, lapos tér. Kevés az erő?
- Metallica - Unforgiven III: nem trashmetal, inkább "metálka"

- Dream Theater - Panic Attack: jó megindulások, jó hangtömeg, torzító kicsit zavaró
- Dream Theater - Octavarium: játékosság megvan, de nincs igazi hangulat. Gitárhang nem az igazi, torzító zavaró.

- Nightwish - Imaginaerum album. Itt tapasztaltam kifejezetten egy kellemetlen sistergést, ami a torzított elektromos gitárt „kísérte”, amitől alig lehetett megítélni a hangmagasságot – és amit a korábbi hangszórókkal nem tapasztaltam. Mint említettem a CD-k közül a komolyzenei és a Nightwish műsorosak voltak, a többi másolt, jórészt a dBCup2009 teszt CD-jéről, tehát minőségi kifogás nem lehetett.

 

   Bele-belekaptam persze más CD-kbe is, csak egy-egy próba kedvéért, de azt nem említem itt külön, mert ott már kifejezetten egy-egy tulajdonságra voltam kíváncsi, hogy vajon ezen, vagy azon a zenén, vagy CD-n is mutatja-e magát.
 

   Végül valahogy hiába hallgattam, mert bár nagyon tetszett, nem nyűgözött le. Nem tudom, mi baja lehetett, vagy nekem vele. Valahogy hiányoztak a zenét élővé tevő apró részletek, hiányoztak a sávszélek. Gondoltam arra, hogy a keresztváltó a gyenge keresztmetszet. Igen ám, de mint említettem előtte hallgattam váltó nélkül aktívban. Egész meggyőző volt (az alig észrevehető bágyadtságát leszámítva, melyet nem tudtam, hogy a hangszóróknak, vagy az azt kiszolgáló elektronikának tudjak be), míg „csak” tesztanyagot hallgattunk. Onnantól, hogy rockzene került bele és helyenként óriási hangtömeget kellett lesugároznia megint megvolt a zavaró sistergős hang, bár jóval gyengébben.

 

   Aztán gondoltam arra is, hogy a Power erősítő nem tudja megfelelően kiszolgálni. De az meg a kozmetikázatlan gyári specifikációja szerint kiad magából úgy 150W-t hidalva (kozmetikázva 2x358W, amit ugye nem hiszünk el), úgyhogy ha sok nem is volt, arra talán elég, hogy minimálisan ellássa a szettet.

 

   Összefoglalva a meghallgatás során alapvetően nagyon jó hangszórószettet ismertem meg, igazán igényes és precíz felépítéssel. Egy hangszórószettet, mely nagyszerű zenét játszott – de megmaradt hangszórónak. Az ember a meghallgatás során végig egy nagyon jó hangszórót hallgat, ami jó érzéssel tölti el, hacsak nem kíváncsi a koncertélményre jellemző jelenlétre.

 

   Megvan persze ennek is a hátulütője, mármint a koncertélményre jellemző jelenlét-érzetnek. Ilyen tulajdonságokkal bíró rendszerben nem nagyon lehet zenehallgatás közben másra koncentrálni, az ilyen rendszer, vagy ilyen hangszóró tehát afféle holmi zenei aláfestésnek nem alkalmas.

 

   Ez a hangszórószett nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, sokkal kevésbé fényes, viszont a hangja megnyugtató. Ha valakinek az efféle zenehallgatás a szíve csücske, annak számára ideális társ lehet, ha ki tudja szolgálni a megfelelő lánccal és beépítési körülményekkel. És ezt a záró gondolatot kéretik nagyon komolyan venni. Fölösleges számára nem megfelelő komponensekkel terhelni, mert jobb esetben is csak a rendszerhibákat hozza ki örömszerzés helyett...

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!