A bazársoron

Végre egy általunk is kimondható és olvasható városkában járunk, melynek neve Tata! Nagyon hangulatos, sok kis utcával, valmint nagy és szépen rendezett pálmafás terekkel. Kedvünk támadt programkodni kicsit, így leraktuk a kocsikat és három másik csapattal együtt betértünk a helyi bazársorra! A bazári hangulatot fokozta a háttérből folyton hallható arab popzene és a kereskedők halk morajlása. Vettünk pékárut - mindenhol árulnak frissen - valamint alkudtunk arab ruhákra, ami úgy nézett ki mint egy hosszú hálóing, manókapucnival és tekergő hímzett mintákkal minden fele az elején. 200 Dirham volt a fullos hacuka, a sima fehér korházos, meg a műtős kinézetű az csak egy százast kóstált, de végül nem vettünk semmit, helyette inkább visszatértünk a főutca nyüzsgéséhez és kiültünk egy fapados talponálóhoz!

Annyira megörült nekünk a tulaj, hogy fullos kiszolgálást kaptunk! Sőt, addig sehol nem kaptunk gyümölcsöt, mondtuk neki, hogy árulja el hol kaphatunk, mert ennyi meg ennyi kellene. Erre Ő ott hagyott csapot papot, a szó szoros értelmében elrohant, de úgy hogy a kis sipkáját az úton magamögött elszórta és 5-10 perc múlva, kissé csatakosan, de roskadásig tele kosár friss gyümölcsökkel tért vissza, amin mi persze teljesen elképedtünk! Navarrásjópajtás Misi csirkét szeretett volna enni - persze az sem volt - mondanom sem kell, hogy az idős bácsika ezért is elrohant, majd visszatérve elkészítette a kis cserépedénykéiben a marokkói csirkés csodát, ami illatra és ízre is pazar volt!

Rejtély az oázisban

A hőmérséklet már bőven 30 fok felett, a nap is magasan járt, mikor az egyik domb mögött egy óázison keresztül vezetett át az utunk. Nem kellett rádiózni senkinek sem ahhoz, hogy megálljunk és kicsit szétnézzünk! Fura kis ösvények vezettek befelé a növényzettel példanélküli módon benőtt placcon. Elindultunk páran felfedezni, hogy valójában mit is rejthet magában ez a kis csodaoázis. Nem kellett sokat menni, mire egy forrásparthoz értünk, ahol pár fiatal helyi gyermek játszadozott egymással és amikor megláttak minket sikítva rohantak szanaszét a pálmafák közé! A forrás vize nagyon kellemes és hűs volt, lemosakodtunk benne, ami nagyon jól esett mindenkinek! A gyerekek sem szaladtak messzire, kifelé jövet végig a nyomunkban voltak és halkan kacarásztak, nyilván rajtunk! A kocsikhoz visszatérve a többiekkel együtt bedobtunk egy erős fekete kávét és tovább csapattunk!

Tetőlámpa hopp - géptető kopp

Haladunk szépen 80-90 km/h-val a jónak éppen nem nevezhető úton, kerülgetjük a lyukakat, olykor akkor kátyúk vannak össze vissza az úton, hogy ha akarna akár meg is tudna bennük elleni egy teve! Egyikbe-másikba bele-bele huppanunk, nem lehet mindent a kamionok miatt kikerülni, lassítunk persze, de nagyot ráz a kocsin minden alkalommal egy ilyen manőver! A közlekedésről csak annyit, hogy európai szemmel nézve nagyon felelőtlenül vezet mindenki! A lényeg, hogy ha valami történik az úton, akkor dudálj. Kanyarodás egyenlő a dudálással, vagy a folyamatos reflektor fénnyel való villogással, lesz egy kátyú, akkor dudálj, ha zöld a lámpa, akkor dudálj, ha látod az ismerősöd az utca túloldalán, akkor is dudálj, de ha nem történik semmi akkor csak azért dudálj, hogy legyen már valami, vagy valaki aki vissza dudál! Szóval jól eldudálgattunk mindenkivel mint valami lakodalmas meneten, ugye mondanom sem kell h mennyire élveztük, mint a gyerekek akik vissza kapták a játékukat, de ez itt így megy! Ja, és ha megláttunk egy Bamakos kocsit, akkor szintén dudáltunk...

Szóval lazán átdübörögtünk vígan dudálgatva Ratyifalván, mikor kiérve újra a rázos szakaszra a baloldali extra mindent leolvasztó tetőlámpa hopp, landolt a szafaritetőn, csak a kábel és Allah tartotta fent! Megálltunk a következő kis falucskában és már ugrottunk is ki a kocsiból megszerelni. Nem sok idő telt el és a helyi kisgyerekek körben ellepték a kocsit, érdeklődtek, nevedgéltek, volt aki bátrabban, ki-ki szégyenlősebben!

A diagnózis így néz ki: szétrázta a lámpa rögzítését az út, át tudott esni rajta, tehát nagy gond nincs, nagyobb alátétekkel helyettesítve újra fix lesz a cucc! A művelet gyorsan megvolt, majd indultunk is tovább. A boldogság nem tartott csak alig egy órát, mikor hirtelen felcsapódott a motorháztető, úgy kb 80 km/h sebességnél! Csak annyit tudtunk kinyögni a nagy ijedségtől, hogy bazzz... majd satu fék! Megálltunk és a géptető továbbra is csak meredten állt felfelé, mint egy fa, de nagy szerencsénkre nem ütötte ki a szélvédőt, csak kissé meghajlott itt-ott! Volt nagy rémület Houstonban is, nem tagadjuk egy percig sem! A diagnózis: a rázkódás miatt a reteszelőnyelv szépen lassan kimászott a helyéről és egy idő után már nem tudta pozícióban tartani azt, ami viszont kellően nagy sebességnél a menetszél által alákapva felcsapódott a felső nyitási holtpontig, ott nagyot koppanva jelezvén nekünk, hogy most ez van srácok, újra szívóágra kerültetek! Félreálltunk, az oldalablakokból derékig kilógva lekavarogtunk valami biztonságos helyre és a kocsiból megint ugrás ki orvosolni a helyzetet.

Kicsit helyre kellett pofozni a géptetőt, meg kellett igazítani a rögzítő nyelvet és már ugrott is a helyére minden! A biztonság kedvéért még pluszban leragasztottuk mind a két oldalt, hogy tuti ne legyen vele újra baj. Így már sikeresen beérkeztünk - egy fél órányi terepezést követően - az esti naplementében a táborba, ahol a többiek egy része már felhúzta a sátrat. Mi is elfoglaltuk a magunk helyét, bejelentkeztünk a helyi wifi-n a verseny reg-falára, majd előkészültünk az estének, főztünk, levertünk az érkezés örömére pár ütős felest és megnéztünk egy filmet a többiekkel közösen. Levezetésképpen még felgyújtott a társaság pár bokrot a hold fénye alatt! Miután kialudt a tűz és a pirománok is a részegségtől eldőltek mi is fejest ugrottunk a sátrainkba.

Kakasos márket

A nap végére megérkeztünk a helyi kakasos supermarkethez, ami olyan volt mint bármelyik európai testvére, csak minden franciául és arabul volt kiírva benne! A termékek annyiban különböztek, hogy több féle fűszer másként volt tálalva hatalmas nagy kosarakban, a húsos pulton pedig a teve és kecske cuccok voltak a menők kaják, de ott sorakoztak a marha és szárnyas dolgok, persze kivéve a sertéshúst!

Vigyázz, szakad a part!

Utunk innentől már végig az Atlanti óceán partvidéken vezet, szinte egézsen a Mauritán határig. Olykor annyira megközelítjük a partfalat hogy szinte azt érezni a kocsiból, hogy mindjárt bele fogunk borulni. Nagyon erősen dolgozik a talajerrózió, ezért mindenkit óva intenek attól hogy egy jó fotó kedvéért túl közel álljon a partfalhoz! A fal mentén a mélység az óceán szintjéig, akár 90 méter is lehet, a partszakasz pedig olyannyira csipkézett és meseszerű, amilyet talán csak Andersen tudna hitelesen elmesélni.

Gyarmatosítók nyomában

Kicsit későre jár már, lassan a nap is lefelé fordul az égen, hosszú, kissé unalmas órákon keresztül szeltük át a nagy sziklás alföldet. Szerintünk ez volt az alföldek alföldje, ami tényleg akkora volt, hogy ha Petőfi az alföldek szerelmese ezt látta volna, az tuti hogy Ő minimum besírt volna tőle. Minket persze inkább a sírógörcs kerülgetett... de hamarosan megtört az unalom, jelzett a navi, hogy koordináta ponthoz érünk, közben a rendőröknek is dobtunk pár Fiche-t is és végre lejutottunk a homokos tengerpartra! Ismét óriási pálmafás park, ezen keresztül sétálva jutottunk le a partra, ahol fiatal srácok fociztak a homokban és a távolban látható hatalmas erődben és környékén - amit még a gyarmatosítok hagytak hátra az utókornak - gyerekek hada játszik, rohangál, vagy éppen zsínóros pecával halásznak ki tudja mikre a hullámtörő sziklák között!

Elsétáltunk az erődig, bementünk, megmásztuk mi is, mint mindenki aki csak erre jár. Helyi párocskákkal is találkoztunk, mindenki nagyon udvariasan köszön, kedvesen mosolyognak és kb. ügyet sem vetnek ránk! Mindenki a sajtát dolgával foglalkozik! Sok francia vagy angol turista sétálgat a parton, vagy pihenget a parkokban, az élet lassan, de annál kedélyesebben csordogál a marokkói medrében. Szépen békében!

Beach Hotel Nagjir Plage

Az esti szállásunk olyan közel volt az óceán partjához - hosszan elnyúlva jobbra és balra ameddig csak a szem ellát - hogy a tenger morajlása a szállodafalakat is szinte teljesen áthatotta és az ágyban fekve is hallható volt az altató dorombolása! Nem is kellett ringatni senkit, csak előtte még levertünk egy-két Jack-et a srácokkal, feldobtuk a gázfőzőt a szobáink márvány asztallapjaira, majd letudtuk a vacsorát is! Melegvíz - ki tudja miért - csak nálunk, a mi szobánkban volt -, így felajánlottuk másoknak is pár pohárka Jack-ért cserébe a használatot! Miután szépen nyugiban mindent letudtunk eltettük magunkat másnapra!

Teveburger

Reggeli ébredés egyre nehezebben megy, de a szállodai ágyban való alvás sok mindért kárpótol minket! Most reggel is - mint eddig mindig - nem mi voltunk azok, akik elsőként hagyták el a szállást! Nem is értjük őket, minek ez a nagy hajtás, meg a korai kelés, mikor úgysem rohanunk sehová! Az az érzésünk, illetve az a tapsztalat alakult ki bennünk ez eddig eltelt napok során, hogy nincs értelme a túl korai indulásnak, mert a nap során a pontos navigációval és az egyenletes tempóval eredményesebben és hatékonyabban lehet előre jutni!

Továbbá a látványosságoknál eddig minden korai ébredővel összefutottunk, akik itt is ahelyett hogy lazán vegyülnének és élveznék a nyaralást, kapkodva rohangálnak és idegesen nézik a navit! Na, mi nem ezek a típusú srácok vagyunk, mi kiélvezzük az út minden rejtett és elénk táruló lehetőségeit, mármint a szórakozás és a lazulás tekintetében! Így tettünk akkor is, amikor az itiner ajánlása szerint a bátrabbaknak javasolták kipróbálásra valamelyik útszéli, kisteraszos helyen a teve burgert! Imádjuk a hambit, ki nem hagytuk volna semmi pénzért ezt a gasztronómiai élvezetet! Némi időbe telt azért, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol már kis túlzással bíztatónak volt mondható az elénk tálalt nyers darált cucc! A vendéglős beinvitált minket a konyhájába, hogy megnutassa nekünk valóban mit is fog adni. Mi persze vígan követtük Őt, bár ne tettük volna...

Budapest-Bamako. Ki ne gondolkozott volna még el, milyen lehet csak magadra számítva két hetet csapatni a sivatagban? Nos, mi rendesen bevállaltuk! Az előzményekről itt olvashatsz!