Aki épített már valamilyen, a gyáritól eltérő hifi rendszert az autójába, az hamar szembesült a problémával: az új rendszerrel közepes hangerőn elkezdenek "dalolni" az ajtókárpitok, illesztések, különféle, eddig stabilan rögzítettnek tűnő alkatrészek. Valahogy meg kéne oldani, hogy leginkább csak a zenét hallgassuk a kocsiban, nem?

 

Az első megoldás: sokkal följebb kell tekerni a hangerőt, amikor már mindegy is nagyjából, milyen zene szól, lényeg, hogy mi már legalább nem halljuk, ahogy a rendszámtábla veri a hátfalat. Sok ilyet lehet látni péntek esténként, csak ki kell menni az utcára.

 

Második megoldás: a cicergő-rezgő részeket le kell fogni. Hamar kiderül, mennyire kevés végtagja is van az embernek, ráadásul ugye vezetni sem lehet ilyen pozitúrákban....

 

De tegyük félre a viccet, és még mielőtt rátérünk a megoldásra, nézzünk még egy, legalább ilyen kellemetlen szituációt, azért itt, mert a megoldás részben azonos. Szóval adott álmaid szettje, amit mivel előre látó vagy, a barátoknál, ismerősöknél, demofalban stb. már meghallgattál, nagyon tetszett, iszonyú jól szólt, szinte mélyláda sem kell hozzá... Beleszeretsz, megveszed. Beszereled. Majd rémülten tapasztalod, hogy Nálad, hőn szeretett autódban semmit nem mutat abból a tudásból, amit hallottál, mintha nem is azt vetted volna. Vékony, fáradt, ványadt, kóválygós a hangja, nincs mélytartomány, viszont nagyobb hangerőnél ugyanúgy ciceregnek a lemezek, kárpitok, tehát az erő megvan. De hol...?

 

Hát, az a helyzet, hogy a középiskolai fizika a hifivel együtt beköltözött az autóba. Mi is történik pontosan? A hangszóró működésébe itt nem mennék bele, a lényeg jelen esetben számunkra az, hogy rezgésbe hozza a levegőt, ez a hasznos és egyben a káros hatása is, hiszen a megmozgatott levegőnek bizony energiája van, nem is akármekkora.

 

Gondolom, mindannyian jártatok már koncerten, diszkóban, vagy olyan helyen, ahol nagyon hangos volt a zene. Annyira, hogy érezhettétek, hogy a ruhátok mintha mozogna rajtatok, illetve nagyobb felületek ugyancsak rezegtek-remegtek. Nos hát ugyanez történik az autóban is, és nem csak nagy hangerőn. Ahogy a hangszóró rezegteti a membrán előtti – és ezzel együtt nyilván az amögötti – levegőt, ez nem feltétlenül láthatóan ugyan, de mozgásba, rezgésbe hozza a körülötte lévő tárgyakat, nagyobb felületeket is, amelyek ennek folytán afféle másodlagos membránként kezdenek viselkedni – ám ezek a membránfelületek legtöbbször éppen a hangszóró ellen dolgoznak, annak a teljesítményét oltják ki, illetőleg csökkentik az azonos hullámhosszú, ám ellentétes fázisú rezgéseikkel. Ezt nevezzük akusztikus rövidzárnak.

 

Rosszabb esetben a levegő megkerüli azt a felületet, amire a hangszóró rögzítve van, így nem is jön létre értékelhető hangnyomás, hiszen a hangszóró előtti és mögött nyomás mindig kiegyenlítődik, szegény hangszóró meg csak kelepel.

 

Aztán van olyan is, amikor az autó bizonyos pontjain, bizonyos frekvenciákon úgynevezett állóhullámok alakulnak ki, óriási kiemelést okozva a frekvenciamenet bizonyos pontjain, vagy épp ellenkezőleg: a kioltódás miatt egyszerűen egy lyuk keletkezik a zene intenzitásában. Ha nincs szerencsénk, ezek a pontok éppen valamelyik ülésre esnek. Szóval többek között ezért mondjuk, hogy az autó hifiépítés szempontjából egy nagy pöcegödör, ahol minden sz.r előfordul...

 

Föltenném a költői kérdést, de a válasz úgyis adott: a rezgéscsillapítás a megoldás. Speciális összetételű, elsőre gumiszerű, de még inkább szurokszerű anyagokkal a nagy felületek rezgése, nem kívánt mozgása jelentősen csillapítható, akár meg is szüntethető. A gyakorlatban az tapasztalható egy jó rezgéscsillapítás esetén, hogy a hangszórók jóval pontosabbak lesznek, jelentősen javul a hangzás tere azáltal, hogy egy-egy zenei hang megszűnte után nem kongnak-bongnak tovább a lemezfelületek, és amíg szól az a hang, addig sem adja hozzá az autó a magáét.... Olyan ez a gyakorlatban, mintha egy kategóriával jobb hangszórók lennének beszerelve. Sőt, talán még jobb: mintha az egész hifirendszer egy kategóriával jobb lenne.

 

A rezgéscsillapítás már önmagában is megoldja a nem kívánt felületek csillapítását, de ha még tovább szeretnénk lépni, akkor ugyanilyen fontos autó esetében az ajtón található szerelési nyílások lezárása. A hangszórók akkor dolgoznak optimálisan, ha egy ideális méretű zárt ládában vannak. Ilyenkor viszonylag trükközésmentesen egyenletes marad a frekvenciamenet, és valamivel mélyebben is van az a pont, amikor a hangszóró hatásfoka romlani kezd. Igen, tudom, hogy a legtöbb mélyláda reflex rendszerű, azaz van rajta egy nyílás, amin a légoszlop ki-be buhog, annak is meg van a magyarázata. Autó esetében a méret sajnos adott, az ajtó méretén nem lehet változtatni, ha csak nem elvakultan fanatikus valaki és zárt dobozt épít az ajtóba (van ilyen), úgyhogy a két feltétel közül az egyik vagy teljesül, vagy nem, tehát az ajtó űrmérete vagy közelít az ideálishoz, vagy nem. A másikra azonban, tehát a rezgéscsillapításra és lyukzárásra már van a júzernek ráhatása.

 

Jó autóhifi rendszereknek éppen ezért egész egyszerűen elmaradhatatlan része ez a művelet. Extrém esetben előfordul, hogy az egész autót kirámolják, és az optimális hatás érdekében a padlótól a plafonig az összes csupasz lemezfelületet kitapétázzák ilyen anyaggal, nyilván sokszázezer Forintért.

 

Az árcímke, csak miheztartás végett: a csúcsot képviselő Dynamat Extreme-ből egy-egy átlagajtóba minimum három ilyen lap megy bele, egy a külső lemezre, egy a lyukzárásra – és bizony egy a műanyag ajtókárpit belső oldalára is. A minél több, annál jobb elv itt teljesen helytálló. Egy ilyen lap úgy 10.000.- Ft körül van, lehet elkezdeni számolgatni, kinek mennyibe lenne…. :o) Az általam etalonnak tartott rendszer egy öreg 123-as Mercibe volt beszerelve. A két ajtóban cirka 100.000.- Ft volt rezgéscsillapítás, ebben csücsült a hangszóró. De meg is hallatszott rajta… De nem feltétlenül muszáj ennyi pénzt rákölteni (bár ha jól belegondolok, ez is teljes értékű komponens). Nálam most az a helyzet, hogy a két ajtóban van összesen három ilyen lap, apró, tenyérnyi lapkára vágva, és szétszórva ajtókárpiton, lemezeken. Ez még így is többet számít, mint más anyagból a teljes burkolás. Az eredménye nálam az, hogy a hátsó ajtóval összehasonlítva, ahol nincs ilyen anyag az első ajtó ha megkopogtatom, nem döng, hanem tompán pufog. A durván kiszigetelt ajtók viszont olyanok, hogy szinte nincs is hangjuk.

 

Ha az ember lezárja a szerelőnyílásokat is lezárja ezzel az anyaggal, az ajtó kvázi zárt ládaként fog viselkedni, az akusztikus rövidzárak megszűnnek (ha más, beépítési hiányosság nincs), hangszórónk optimális hatásfokkal fog dolgozni. Megfelelő erősítéssel mélyebbre megy, a középtartomány alja, és a mély teteje (amit még egy első szett bír) nagyobb intenzitással, megfogottabban, pontosabban fog megszólalni, és ez igen komoly hatással lesz a magasabb regiszterekre is, hiszen a színpadképet megadó tartományokat nem nyomja el az össze-vissza dolgozó mélyközép hangszóró a fölösleges utánmozgásokkal, lévén hogy a bezárt (na jó, inkább nagyjából bezárt) levegő csillapítóként is működik.

 

Végül visszakanyarodva a cicergő kárpitokhoz: most már elengedhetjük őket, hiszen a lemezek táncolása megszűnt, így ezek kereplése is jócskán csillapodott. Persze nem árt, ha a patentok nem ezerszer leszedett ócska törött vackok, a csavarok pedig normálisan meg vannak húzva. Most már érdemes elkezdeni a még megmaradt cicergésekre vadászni, és textilszalaggal, gumigyurmával, ráolvasással, anyámkínjával megszüntetni őket...

 

Jó ragasztgatást! ;o)

KATTINTS IDE A BEJEGYZÉSHEZ TARTOZÓ GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!