Skandináviában a tuning kedvelőinek a húsvét egyenlő a legnagyobb zárt területen lévő rendezvénnyel, amit a köznyelv csak Elmiaként említ, bár ez a számára évek óta otthont adó jönköpingi expo neve. A Bilsport magazin szervezése alatt 1976 óta megrendezett kiállítás egyre nagyobb tömeget vonz, a rendelkezére álló 42.000m2-t sikerült is teljesen kitölteni, közel 1500 épített különlegesség lett kiállítva.

Idén a tavalyi szombati főnapos látogatást most péntekre időzítettem, bízva a kisebb emberáradatban. Nos ez annyira sikerült, hogy a nyitás után egy órával gyakorlatilag a kapuig való eljutáshoz is vagy 40 méteres sor kígyózott, pedig a hét utolsó napjain volt az igazi látványosság. Ez a show messze híres a sztárvendégeiről, ahogyan tavaly már említettem, megfordultak itt már Chip Foose-tól Richard Rawlings-ig nagyon sokan, és idénre sem sikerült kis kalibert invitálni.

A jelen kor egyik legjobb autóépítőjére, a tudást autodidakta módon elsajátító Dave Kindig-re esett, aki nagyon szívesen tett eleget a meghívásra. Azonban nem jobbkezével, az állandóan viccelődő Kevin Schiele-t hozta magával, hanem mérnökét, Will Lockwood-ot. Csak szombaton és vasárnap voltak a rendezvényen egy kis autogram osztásra és fényképezésre. Nagyon színvonalasnak találta a felhozatalt, külön kiemelve a tavalyi SEMA-t is megjárt Johan Eriksson és csapata által 5 év alatt épített RTR Charger-t, ami itt anno a Best in Show 2017. díjat is bezsebelte, valljuk be nem is véletlenül. ;) 

Fotózás szempontjából az egyik legnagyobb kihívás ez az esemény, mert a svéd emberek híres nyugodtsága itt is megmutatkozik, ha ők meg akarnak nézni valamit, akkor bizony hosszasan meg is teszik. Szóval a reakcióidőt nagyon élesíteni kell, gyakorlatilag minden képet az emberek közül kell lőni elkapva azt a pillanatot, mikor épp senki sem takar semmit. De a show varázsa is pontosan ebben rejlik, mindenki beszélget mindenkivel, mindenkinek van egy-egy kérdése a tulajokhoz. Nem üvölt a zene, be lehet indítani az autókat ami zárt terekben igen meglepő, kifejezetten család barát rendezvény a gyerekeknek is számtalan kikapcsolódási lehetőséggel. Az első nagy változás a kiállított járművekben volt. Tavaly még volt veterán részleg, azonban idénre már kiszorították őket az épített csodák. Így most a 4 csarnok közül háromban az épített és versenyautók kaptak helyet, egyben pedig a custom vonal volt található, de szerintem ezt senki sem bánta nagyon. ;) A másik pedig hogy még a flyereken is szerepelt hogy idén is lesz Liberty Walk stand 2017 után, de 2 nappal a rendezvény előtt a Bilsport közzétette, hogy a Fast&Furious sorozatból érkezik 10 autó.

Nem csoda hogy a legnagyobb tömeg folyton közöttük volt, ráadásul a bejárat után már a második sorban kaptak helyet. Sokan fogadtak hogy a Supra vagy a Charger közöttük lesz, de meglepő módon inkább a kevesebb találkozón részt vett autók érkeztek a széria első részeiből. természetesen az összes kivetítőn a környékükön az első rész volt látható- ; ) A L.W. helyét pedig az AMTS-t is megjáró Tofu Garage kapta meg, akik 4 autóval érkeztek, amik közül a Cayman itt volt először látható.

De természetesen a legnagyobb szemmágnes a napok óta rengeteg autós oldalon szereplő mega alacsony, vagy ahogyan itt mondták „lemattolt” Chevrolet Cheyenne volt, amire ténylegesen nehéz is szavakat találni! 

Több mint 100 díjat osztottak ki, közöttük a hazánkba is folyamatosan visszatérő John D’Agostino is megkereste a számára legjobbat, a Bilsport oldalán elérhetőek a győztesek. Az RTR Charger most is behúzta a People’s Choice Performance djat, de a Best in Show Custom egy ténylegesen elmebeteg építés nyerte, de senki nem lepődött meg rajta. David Gunnars 1961-es Chevrolet Biscayne-je alapban is egy figyelemreméltó építés, de a motortérbe egy Audi RS6(!!!) szíve került. Adatokat még nem tudni róla, de biztosan nincs ok szégyenkezésre az erőt illetően. :p

Erre a rendezvényre ha így növekszik, tényleg nem lesz elég egy nap. A hivatalos adatok alapján több mint tízezerrel több ember tette tiszteletét mint tavaly, pontosan 83.812! Érthetetlen hogy ha a tuning világ itt ennyire sokakat vonz, miért ilyen kevés találkozót szerveznek? Személy szerint én sosem gondoltam volna hogy a lassan a feledés homályába merülő Mittelhessen talikat lehet űberelni hangulat szempontjából, de minimum annyira volt élvezetes. De beszélve a srácokkal a reptéri Vallakra Treffen még ennél is jobb, ezért muszáj lesz idén meglesni azt is.

Egy viszont biztos, jövőre ugyanitt! ;)

A galéria megtekintéséhez kattints ide!